Ebben a cikkben elmélyülünk a Skublics István lenyűgöző világában, feltárva annak számos oldalát, és elmélyülve a különböző területeken betöltött fontosságában. A társadalomra gyakorolt hatásától a tudományos és technológiai vonatkozásokig a Skublics István felkeltette a szakértők és a rajongók figyelmét. A következő néhány sorban megvizsgáljuk eredetét, fejlődését és relevanciáját a mai világban, és egy olyan részletes pillantást nyújtunk, amely lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük hatását és lehetőségeit. Tartson velünk ezen az izgalmas utazáson a Skublics István szívébe!
Besenyői és velikei Skublics István (Skublics István) | |
Született | 1826. december 25. Veszele, Nyitra vármegye |
Elhunyt | 1899. január 21. (72 évesen) Besenyő, Zala vármegye |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | dunaszentgyörgyi Tolnay Irén (1839-1906) |
Foglalkozása | jogász, zalai főszolgabíró |
Besenyői és velikei Skublics István Jehudiel Ádám (Veszele, Nyitra vármegye, 1826. december 25. – Besenyő, Zala vármegye, 1899. január 21.) 1848-as honvéd, zalai földbirtokos, főszolgabíró.[1][2]
A nemesi származású besenyői és velikei Skublics család sarja. Édesapja besenyői és velikei Skublics Sándor (1773–1830), táblabíró, közbirtokos, édesanyja a bécsi születésű Schuster Anna (?–1868) volt. Apai nagyszülei besenyői és velikei Skublics János (1738–1808), táblabíró, és a zalalövői Csapody családból való zalalövői Csapody Erzsébet (1739–1781) voltak.[3]
Tanulmányai befejezése után, 1844 és 1848 között a 61. császári gyalogezredben szolgált. A Győr városában szerveződő 5. honvédzászlóaljhoz osztották be, ahol június 19-én hadnagyi, októberben főhadnagyi, majd november 20-án századosi ranggá léptették elő. 1849 áprilisában megsebesült, és ekkor tagja lett a szabadkai rögtönítélő törvényszéknek. 1849 nyarán előbb ideiglenesen, majd véglegesen az 5. honvédzászlóalj parancsnokának nevezték ki őrnagyi rangban.[4]
A szabadságharc bukása után 10 évi börtönre ítélték. 1858-ban szabadult, és hamarosan megházasodott Kisgörbőn. A kiegyezés után Zalabesenyőn telepedett le, ott gazdálkodott, ahol az apai nagyszülei birtokai feküdtek. Tagja lett Zala vármegye Törvényhatósági Bizottságának, majd 1872. január 9. és 1874. május 4. között a zalaegerszegi járás főszolgabírája volt.[5]
1899. január 21.-én, 73 éves korában hunyt el.
Feleségül vette 1858. május 3.-án Kisgörbőn dunaszentgyörgyi Tolnay Irén (1839–Zalabesenyő, 1906. június 20.) kisasszonyt,[6] dunaszentgyörgyi Tolnay Károly (1813-1897),[7] táblabíró, országgyűlési képviselő és szentgyörgyi Horváth Mária (1817–1898) lányát. A házasságból származott: