Radnich István

Ebben a cikkben a történelem során nyomot hagyó Radnich István lenyűgöző életét fogjuk felfedezni. Szerény kezdeteitől a legkiemelkedőbb eredményeiig Radnich István befolyásos alakja volt a területén. Pályafutásának részletes elemzésén keresztül felfedezzük a sikere mögött meghúzódó okokat és az őt körülvevő világra gyakorolt ​​hatást. Tapasztalatainak, eredményeinek és kihívásainak alapos áttekintésével reméljük, hogy rávilágítunk a Radnich István fontosságára és maradandó örökségére.

Radnich István
Született1828. július 24.
Magyarország
Elhunyt1912. szeptember 13. (84 évesen)
Davis City
Foglalkozásafegyveres erők tagja
Sablon • Wikidata • Segítség

Radnich István (angolul: Stephen Radnich) (Magyarország, 1828. július 24. – Davis City, Iowa, 1912. szeptember 13.) magyar és amerikai szabadságharcos, asztalos, farmer, bankelnök. Testvérei Radnich Imre, Radnich János.

Életútja

Az 1848-49-es magyar szabadságharcban honvédként harcolt, majd tűzmester lett, Bem József alatt is szolgált lovassági és tüzérségi hadnagyként. Bem kitüntette őt 1849 május 1-én. Kende Géza adta közre e kitüntetés szövegét.[1] Szabadságharcos aktivitása miatt egy időt fogságban töltött, majd Glasgowból 22 évesen, 1850 március 7-én érkezett meg New Yorkba több mint húsz emigráns társával együtt. Különböző állomáshelyei voltak, Little Rock (Arkansas), Louisville (Kentucky), Davenport (Iowa), New Buda (Iowa), Davis City (Iowa). Megtanulta az asztalosmesterséget, s a polgári életben eleinte mindig ezzel a mesterséggel boldogult, házakat is épített, később a gazdálkodás is igen jól ment neki, idővel 700 holdas birtoka valóságos mintagazdaság lett.

Az amerikai polgárháborúban a nemzetőrségben szolgált. Idősebb korában Iowa államban a volt New Budához legközelebbi Davis City-i Farmers Bank elnökeként működött. Másfél évtizedig a helyi iskolaszéknek is elnöke volt, szorgalmazta a közoktatás színvonalának fejlesztését. A helyi politikában a radikális republikánusokat támogatta. Sikerült hazalátogatnia Magyarországra az 1896-os millenniumi ünnepségekre, egyik fiát és leányát is magával hozta, meglátogatták a budapesti emlékhelyeket és a fejér vármegyei rokonokat. A hazatelepülés gondolata nem foglalkoztatta, családjával együtt megtalálta boldogulását az amerikai polgári életben. 84 éves korában, 1912 szeptember 13-án halt meg.

Magánélete

Első felesége meghalt, másodszor is megnősült, amerikai nőt vett el, e házasságából nyolc gyermek született, egyik fia annak a banknak lett az igazgatója, amelyiknek apja az elnöke volt.

Jegyzetek

  1. ↑ Az erdélyi hadsereg fővezérsége. Tűzmester Radnich István úrnak.
    Van szerencsém önnek tudtára adni, hogy ezennel feldíszíttetik azon érdemeiért, melyeket a csatatéren a hazának tett, a katonai érdemjel harmadik osztályával, melynek viselésére addig is, míg az arról szóló oklevél a hadügyminisztériumtól megérkeznék, felhatalmazom önt azon jognál fogva, melyet erre nézve a nemzetgyűlés küldötteitől nyertem.
    Kelt Freidorfon, május 1., 1849. Aláírás: Bem
    Kende forrásokban i.m.

Források

  • Magyarok Amerikában : az amerikai magyarság története : 1583-1926. 1. köt. / Kende Géza. – 1927. 375 p. Radnich István lásd 162. p.
  • Lincoln's Hungarian heroes; the participation of Hungarians in the Civil War, 1861-1865 / by Edmund Vasvary. Washington, D.C., The Hungarian Reformed Federation of America, 1939. 171 p. ill. Radnich István lásd 75, 152-153. p. (angolul) és (magyarul)
  • Vida István Kornél: Világostól Appomattoxig: magyarok az amerikai polgárháborúban. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2011. Radnich István lásd 289-290. p.

Kapcsolódó szócikkek