A következő cikkben a Esterházy Sándor (katona)-ről fogunk beszélni, amely ma nagyon fontos téma. A Esterházy Sándor (katona) egy olyan téma, amely világszerte sok ember figyelmét felkeltette, akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár személyes szintű jelentősége, akár a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatása miatt. A Esterházy Sándor (katona) megjelenése óta széles körű vitát váltott ki, és egyre nagyobb érdeklődést váltott ki a szakértők és a hobbibarátok körében. Ebben a cikkben a Esterházy Sándor (katona)-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, elemezzük jelentőségét, következményeit és időbeli alakulását. Készüljön fel, hogy belépjen a Esterházy Sándor (katona) lenyűgöző világába, és fedezze fel mindazt, amit ez a téma kínál!
Esterházy Sándor | |
![]() | |
Címere a Keresztelő Szent János-székesegyházban, Nagyszombat | |
Született | 1809. február 23. Pozsony |
Meghalt | 1867. március 31. (58 évesen) Bakonyszentlászló |
Rendfokozata | vezérőrnagy |
Szülei | Esterházy Imre Palaghi Teréz |
Gróf Esterházy Sándor (Pozsony, 1809. február 23. – Bakonyszentlászló, 1867. március 31.) magyar arisztokrata nagybirtokos, császári-királyi katonatiszt, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tábornoka, majd ismét császári főtiszt.
Gróf Esterházy Imre egykori császári-királyi százados és Palaghi Teréz fiaként, római katolikus családban született. 1824-től a bécsújhelyi katonai akadémián kapott kiképzést, majd 1826-ban belépett a császári-királyi hadseregbe. 1845-től őrnagyként szolgált a 2. Hannover huszárezredben. Sosem nősült meg.
A szabadságharc alatt Délvidéken állomásozó ezredével 1848 júniusától a szerb felkelők ellen, majd július-augusztusban Versec, szeptemberben Elemér környékén harcolt. Október 12-től honvéd alezredesként, a 2., október 22-től ezredesként, a szintén a honvédsereghez átállott 3. Ferdinánd huszárezred parancsnoka volt a bácskai hadtestnél. November közepétől a hadtest egyik hadosztályának parancsnoka, december 9-től a bácskai hadtest ideiglenes parancsnoka volt (báró Bakonyi tábornok utódaként), december 13-tól vezérőrnagyként. 1849. január elején hadtestével a főhadszíntérre rendelték, de csak a szerb felkelők ellen volt hajlandó harcolni, a reguláris császárhű csapatok ellen nem, nem is teljesített ilyen irányú parancsot. Ezt követően, a verbászi tiszti gyűlésen a forradalmi szellemű tisztek – gróf Vécsey Károly, Lenkey János és Baudisz József – számonkérésére leköszönt, és mintegy 50, hasonlóan vélekedő tiszttársával 1849. január 16-án elhagyta a magyar forradalmi sereget. A császári hadbíróság Bécsben, 1849. augusztus 18-án felmentette az árulás vádja alól, és alezredesi rendfokozattal visszavették az uralkodóhoz hű hadseregbe. 1850-től már ezredesi rangban a 2. huszárezred parancsnoka volt. 1860-ban vezérőrnagyi rendfokozattal vonult nyugalomba. Bakonyszentlászlón hunyt el, 1867. március 31-én.