Bauer Lajos (honvédtiszt)
Ebben a cikkben a Bauer Lajos (honvédtiszt)-et különböző nézőpontokból elemezzük, azzal a céllal, hogy elmélyüljünk annak fontosságában és következményeiben. A Bauer Lajos (honvédtiszt) olyan téma, amely az elmúlt években egyre fontosabbá vált, és számos területen váltott ki vitákat és vitákat. Ezzel a kimerítő elemzéssel arra törekszünk, hogy megvilágítsuk a Bauer Lajos (honvédtiszt) körüli különböző szempontokat, teljes és kiegyensúlyozott látásmódot biztosítva az olvasónak. Az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig megvizsgáljuk a Bauer Lajos (honvédtiszt) minden aspektusát, hogy jobban megértsük, milyen jelentőséggel bír a mai világban. Megbízható források és szakértői vélemények felhasználásával egy olyan mélyreható tanulmányba fogunk beleásni, amelynek célja a párbeszéd megnyitása és a Bauer Lajos (honvédtiszt)-ről való gondolkodás ösztönzése.
| Bauer Lajos | |
| Született | 1814 Nagyenyed |
| Elhunyt | 1863. május 15. (48-49 évesen) Gáncs |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | fegyveres erők tagja |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bauer Lajos (Nagyenyed, 1814 – Gáncs, 1863. május 15.) honvédtiszt.
Származása, pályája a császári és királyi hadseregben
Vagyontalan német eredetű polgárcsaládból származott. Tanulmányait a grazi katonaiskolában végezte, majd 1832-ben hadapródként lépett a császári és királyi hadseregbe. 1848 tavaszán főhadnagyi rangban az 51. (Károly Ferdinánd) gyalogezred segédtisztje volt.
Szerepe az 1848–49-es szabadságharcban
A március 15-ei forradalom után felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak. Részt vett a Nagybányai nemzetőrség szervezésében. Októbertől a felső-erdélyi honvédsereg parancsnokává kinevezett Baldacci Manó vezérőrnagy segédtisztje lett. December elején az erdélyi hadsereg újjászervezésekor századossá léptették elő. A 32. honvédzászlóalj állományában ekkortól Bem József vezérőrnagy törzsének parancsnoka volt. 1849. február 3-án január 23-ától számítandó ranggal beosztásának megtartása mellett őrnaggyá léptették elő. Részt vett az erdélyi felszabadító hadműveletekben. 1849. április 2-án Bem Dés térparancsnokává nevezte ki. A szabadságharc végéig ebben a beosztásban maradt, majd csatlakozott Kazinczy Lajos hadosztályához, és 1849. augusztus 24-én Zsibónál velük együtt tette le a fegyvert. Az aradi hadbíróság 1850. március 14-én tíz év várfogságra ítélte.
A szabadságharc után
Josefstadtban töltött rabsága alatt megírta emlékiratait, melyben a piski csatáig beszéli el az szabadságharc erdélyi eseményeit. 1857-ben amnesztiát kapott, ezután felesége – Czetz Róza – gáncsi birtokán telepedett le, és haláláig jegyzőként tevékenykedett.
Emlékiratait Makray László, volt honvéd ezredes adta ki Bauer őrnagy, Bem tábornok főhadsegédének hagyományai 1848 és 1849-ből címmel 1870-ben Pesten, melyről ismertető jelent meg a Hon 252. és 253. számában, illetve a Figyelő 1871 évi 1. számában.
Források
- Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 528. o. ISBN 963-547-414-8
- Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848–49, Budapest, 1983, ISBN 963-326-314-X, 100. o.
Révai nagy lexikona II. kötet (Arány–Beke). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1911. 709. o.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.
.svg){kind=small}