A Rőzsényi Farkas témája régóta foglalkoztatja, változatos dimenziói és leágazásai felkeltették az akadémikusokat, szakembereket és a téma szakértőit egyaránt. Történelmi eredetétől a modern alkalmazásokig a Rőzsényi Farkas folyamatosan releváns és rendkívül fontos kutatási területnek bizonyult számos kontextusban. Ahogy a társadalom fejlődik, a Rőzsényi Farkas iránti érdeklődés állandó marad, bizonyítva, hogy képes alkalmazkodni és releváns maradni egy folyamatosan változó világban. Ebben a cikkben a Rőzsényi Farkas különböző aspektusait és a különböző területekre gyakorolt hatását fogjuk megvizsgálni, azzal a céllal, hogy holisztikus képet adjunk erről a lenyűgöző témáról.
Rőzsényi Farkas (eredeti neve: Povázanecz; Szeged, 1818. – Hódmezővásárhely, 1882. augusztus 31.)[1] magyar honvédszázados.
Római katolikus polgári család szülötte. Katonai pályára lépett, ezred-nevelőintézetben végzett. Hadfi tizedes volt, majd kincstári dohánytermesztési felügyelő Kis-Királyhegyesen. 1836–1843 közt a 39. gyalogezredben szolgált.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején 1848 szeptemberében belépett a Hódmezővásárhelyen alakuló 30. honvédzászlóaljba hadnagyi rangban. Ugyanitt, a délvidéki hadszíntéren 1849. januártól főhadnagy és segédtiszt. 1849. júliustól a IV. hadtestben zászlóaljnál százados. A szabadságharc bukásától a kiegyezésig nincs adat. Az 1867-es kiegyezés után tagja lett a hódmezővásárhelyi honvédegyletnek, egyházi jegyzőként, majd városi tanácsnokként működött. 1882-ben érte a halál, a hódmezővásárhelyi Római katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra 1882. szeptember 2-án. Sírhelyét már felszámolták.[2] Felesége Antalfy Emília volt.