Ebben a cikkben elmélyülünk a Táncsics Mihály lenyűgöző világában, feltárva eredetét, alkalmazásait és relevanciáját a jelenlegi kontextusban. Felfedezésétől egészen innovatív felhasználási módjaiig a Táncsics Mihály számos szakértő és rajongó érdeklődését keltette fel, vitákat váltott ki és gondolatokat váltott ki a társadalomra gyakorolt hatásáról. Ezen a vonalon részletesen elemezzük a Táncsics Mihály körül létező különféle perspektívákat, valamint azt, hogy ez a jelenség milyen lehetséges következményekkel járhat a mindennapi életünkben. Készüljön fel arra, hogy elmerüljön egy felfedezőútban, amely meglepő aspektusokat tár fel a Táncsics Mihály-ről, és felkéri Önt, hogy gondolkodjon el a kortárs világban betöltött fontosságáról.
Táncsics Mihály (Mihajlo Stančić) (Táncsics Mihály)
Táncsics Mihály (született Mihajlo Stančić,[1]Ácsteszér, 1799. április 21.[2] – Budapest, 1884. június 28.), gyakran használt névalakja szerint Stancsics Mihál:[3] magyar író, publicista, az első szocialista politikusok egyike. Írói álneve: Andorlaki Máté.
Élete
Tanulmányai, fiatalkora
Jobbágycsaládban született egy Bakony-széli falucskában, Ácsteszéren Tántsits Mihály és Netreba Éva fiaként. Szülei telkes gazdák, anyja szlovák, apja horvát származású. Húszéves korában takácsként végzett Bakonyszombathelyen. Segéddé avatták. 1822-ben Budán tanítóképzőt végzett, amely akkor féléves tanfolyam volt a normaiskola mellett. A gimnáziumot ezt követően, szinte felnőtt fejjel végezte el három piarista gimnáziumban. Az első osztályt 1823-ban, 24 évesen Kecskeméten kezdte. Ott végezte el két év alatt az első három grammatikai osztályt (1823–1825). A 4. grammatikai és az 1. humanista osztályt Nyitrán (1825–1827), a 2. humanista osztályt pedig Pesten (1827/1828) járta.[4] Komoly latin tudást szerzett.[5] Gimnáziumi tanulmányai mellett házi-tanítóskodik. Nyaranta járta az országot. A pesti egyetemen 1828 és 1831 között bölcsészetet és egy évig jogot tanult, jogi tanulmányait azonban nem fejezte be, érdeklődése az irodalom és – Horvát István történész, nyelvész hatására – a magyar nyelvészet felé fordult.
„
…mindig és mindenütt maguk a polgárok, és pedig a vagyontalan munkások oltalmazták a szabadságot, vagy szerezték vissza, ha az már elveszett vala…
”
– Táncsics Mihály
Nevelő volt Bács vármegyében Szalmássy báróéknál, Dukán és Pesten a Rudnyánszky családnál, 1835-től KolozsvárottTeleki Sándor mellett.[6] Nyelvészeti kérdéseket taglaló munkáit erős kritika fogadta, nagy kelendőségnek örvendtek azonban számos kiadást megért tankönyvei. "Magyar és német beszélgetések" (1833) könyvét betiltják.[7]1836-ban az akkori külső-Józsefvárosban telepedett le, két évvel később innen is nősült: felesége Seidel Teréz egy józsefvárosi csizmadia lánya volt.[8]
Politikai tevékenysége
1836-tól megjelent irányregényeibenPazardi (Kolozsvár, 1836) [9] és cikkeiben a polgári átalakulás programját népszerűsítette. 1844-től latin helyett magyar a hivatalos nyelv.[10] Tanítványai közül sokakat a magyar nyelv rajongójává tett.[11]
Pesten hamar reformszellemű fiatalok társaságába csöppent (Vajda Péter, Garay János, Kunoss Endre, Horárik János), akik figyelmét a politika felé irányították. Nagy hatással volt rá a francia felvilágosodás irodalma. 1843-ra már kiforrott nézeteit publikálta: mai értelemben erősen kommunisztikus (lásd: utópista szocializmus) elképzelései mellett a társadalmi változások letéteményesének továbbra is a polgárságot tartotta. Felvetette a jobbágyság minden váltság nélkül történő megváltásának, a feudális viszonyok forradalom útján történő felszámolásának lehetőségét. Sajtószabadságról nézetei egy rabnak] (Lipcse – de a hatóságok megtévesztése céljából a kiadás helyének Párizst tüntette fel –, 1844). Az éppen zajló országgyűlés követei közt nagy sikert arat vele.[12]
1846-ban öt hónapig vándorolt Nyugat-Európában, bejárta a német városokat, majd Párizst és Londont. Útja során nemcsak tapasztalatokat szerzett, hanem munkáinak kiadót is: Lipcsében megjelent műve miatt azonban üldözték, elfogták,s bár hazatérte után elrejtőzött, 1847-ben sajtóvétség (lásd cenzúra), valamint izgatás vádjával elítélték.[13]
Budai börtönéből 1848. március 15-én szabadította ki a pesti nép és a forradalmi ifjúság. A börtönből kiszabadulva olyan kocsiba ültették, amit lovak helyett hívei húztak.
… a koronák és trónusok csak addig állhatnak fenn, míg a népek szegények, tudatlanok.
– Táncsics Mihály
Az első országgyűlési választásokon, azaz az 1848-as választásokon a siklósi kerületben indult, ahol mandátumot is nyert.[14]
Áprilisban Munkások Újsága címmel hetilapot adott ki, amit a munkássághoz és a parasztsághoz címzett. Noha az eseményekkel, amelyek saját szabadságát is visszaadták, egyetértett, az általa felvázolt utópista szocialista fejlődési irány heves nemtetszésbe ütközött. Lapját Kossuth1848 végén betiltatta, őt magát pedig megpróbálták rövid úton politikailag elszigetelni, nézeteit nevetségessé tenni.[15]
A forradalom és szabadságharc bukása után nyolc évig rejtőzött a saját házuk alatt kialakított rejtekben egészen az 1857 májusában kihirdetett amnesztiáig. Bujdoklása során különböző röpiratokban buzdított az ellenállásra, amiért „cserébe” a Bach-rendszer jelképesen ki is végezte.[16]
Képviselői mandátuma lejárta (1872) után végleg visszavonult a közélettől és magyar nyelvészeti kérdésekkel kezdett foglalkozni, valamint a magyarországi nemzetiségek magyarosítási terveivel.
A Tömő utcai új házába munkás családokat fogadott olcsó bérért, de a lakók azt sem fizették, mégsem tette ki őket. Adóssága nőtt. Házát olcsón elárverezték.[19]
Eközben utópista szocialista nézetrendszere mentén több utópisztikus rendszert is kigondolt, valamint figyelme a parasztságról mindinkább a munkásság felé fordult, később már csak bennük látta a fennálló rendszer megdöntéséhez szükséges erőt. Táncsics haláláig élesen szemben állt a dualizmus rendszerével, de az aktív politizálást végleg feladta.
Saját műveinek gyűjteményes kiadására és önéletrajzának megjelentetésére minden pénzét elköltötte;[20]
mivel kölcsöneit sem tudta fizetni, kénytelen volt elszenvedni háza elárverezését is.[21]
Családja
Táncsics Mihály 1838-ban kötött házasságot Seidel (Szeidl) Terézzel (1814?–1907).[22] A következő gyermekei születtek:[23]
Táncsics Ilka / Etelka / Lajoska (1849. március 15. – 1861) különleges nevét Kossuth Lajos után kapta.
Csorba Gézáné Táncsics Eszter (1856–1881) ∞ Csorba Géza (1849–1907) ügyvéd
Táncsics Kálmán
Táncsics Mihály valamennyi gyermekét túlélte és eltemettette. Leszármazottjai ma is élnek.[24]
Róla szólnak Móra FerencA szabadsajtó rabja és a Magyar nyelvmester Bécsben című életrajzi jellegű írásai (megjelentek Móra Napok, holdak, elmúlt csillagok című kötetében)
Szülőfalujában, 1886-ban avatták első szobrát.[25]
Szülőházában, Ácsteszér községben, emlékmúzeum van.
Tiszteletére 1948-ban kibocsátott ezüst 20 forintos pénzérem hátlapja fiatalkori arcképét ábrázolja.
Táncsics Mihály és a magyarországi munkásmozgalom Táncsics Mihály válogatott írásai és dokumentumok; bev., összeáll. H. Kohut Mária; Táncsics, Bp., 1974
Fővárosunk. 88 hasonmás oldal; bev., jegyz. H. Kohut Mária; BFL, Bp., 1976 (Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai)
Mik a vörös republikánusok és mit akarnak?; jegyz. Geréb László; Magvető, Bp., 1978 (Gyorsuló idő)
Forradalom. Magyarázza s fejtegeti Táncsics Mihály; vál., szerk. Danyi Gábor, Kovács Andrásné, Simor András; Táncsics Gimnázium, Bp., 1984 (Táncsics-sorozat)
Táncsics Mihály népképviselő 1848–1849; vál., .szerk. Danyi Gábor, Kovács Andrásné, Simor András; Táncsics Gimnázium, Bp., 1987 (Táncsics-sorozat)
Táncsics Mihály képviselő úr 1869–1872; vál., szerk. Danyi Gábor, Kovács Andrásné, Simor András; Táncsics Gimnázium, Bp., 1988 (Táncsics-sorozat)
Józanész. Három részbül áll: státus, vallás és nevelés; szerk. Marton Jenőné, Kovács Andrásné, Simor András; Táncsics Gimnázium, Bp., 1995 (Táncsics-sorozat)
Királyista és republikánus. Beszélgetések. A munkásnép számára írta Táncsics Mihály; szerk. Simor András, Szentgáli Zsolt; Budai Középiskola Táncsics Mihály Angol Kéttannyelvű Gimnázium, Bp., 2006 (Táncsics-sorozat)
A sajtószabadságról; Farkas Lőrinc Imre, 2007 (Magyar tankönyv)