Kiss Gusztáv (tanár)

Ez a cikk a Kiss Gusztáv (tanár) témával foglalkozik, amely az elmúlt években a társadalom különböző területeire gyakorolt ​​hatása miatt vált aktuálissá. A Kiss Gusztáv (tanár) óta vitákat és elmélkedéseket váltott ki olyan változatos területeken, mint a politika, a gazdaság, a tudomány, a kultúra és a technológia. Kétségtelen, hogy a Kiss Gusztáv (tanár) egy előtte és utána is megjelölt abban, ahogyan viszonyulunk a minket körülvevő világhoz. Ezeken az oldalakon különböző nézőpontok, tanulmányok és kutatások kerülnek elemzésre, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy elmélyítsük a Kiss Gusztáv (tanár) és mai hatásának megértését.

Ez a szócikk a tanárról szól. Hasonló címmel lásd még: Kiss Gusztáv (egyértelműsítő lap).

Kiss Gusztáv (Rovecsin (Morvaország), 1824. június 2. – Hódmezővásárhely, 1899. december 18.) református főgimnáziumi tanár, 1848-as honvédszázados.

Élete

Rovecsinben született, ahol apja Kiss Beniamin református lelkész és esperes volt. A gimnáziumi tantárgyakra is apja tanította. 13 éves korában a II. retorikai osztályba vették fel Kecskeméten, ahol magyarul tanult; a bölcseleti tanfolyamra Nagykőrösre ment és magántanítással tartotta fenn magát, ösztöndíjban is részesült. A jogi és teológiai tanfolyamot ismét Kecskeméten végezte. 1845-ben két évi rektoriára ment Pestre; a népiskolai tanítás mellett jurátusnak is felesküdött. Az 1847. évi pozsonyi országgyűlésen Pest megye költségén írnok volt Kossuth Lajos követ mellett; részt vett az akkori ifjúsági mozgalmakban Pozsonyban és az országos küldöttséget Bécsbe követte. 1848 májusában az elsők közt volt, akik a Nemzeti Múzeumban a 2. honvédzászlóaljba fölvétették magukat és ettől fogva végigküzdötte a szabadságharcot, később mint a 49. honvéd zászlóalj hadnagya majd főhadnagya; júliustól Komáromban volt, augusztusban mint százados és október 3-án letette a fegyvert. 1849. októbertől nevelősködött Pest megyében két évig. 1851-ben megválasztották Halason gimnáziumi tanárnak. 1852. október 1-jén Hódmezővásárhelyt lett tanár és ott működött 36 évig; 1888-ban nyugalomba vonult. 1867 és 1890 közt a hódmezővásárhelyi honvédegylet tagja. 1899-ben érte a halál, a hódmezővásárhelyi Evangélikus temetőben helyezték örök nyugalomra, sírhelyét már felszámolták.[1]

Írásai

Programértekezése a hódmezővásárhelyi algimnázium Értesítőjében (1860. Phidias ifjúkora. Beulé után; ugyanott jelent meg az igazgatása alatt szerkesztett évfolyamban a gymnasium egyéves története.) Tanítványai nevére 500 forint ösztöndíjat alapítottak.

Jegyzetek

  1. ↑ Tóth Tamás: Csongrád megye temetőiben nyugvó jeles személyek adattára. Szeged : Tóth T., 2008. 64 o. ISBN 9789630652605 Rőzsényi Farkas lásd 7. p.

Források

További információk

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Futó Mihály, A hódmezővásárhelyi ev. ref. gymnasium története. H.-m.-vásárhely, 1897. 224-227.