Fiala János (katona)

A Fiala János (katona) világában a témák, viták és vélemények széles skálája forog a relevanciájuk és a társadalomra gyakorolt ​​hatásuk körül. A Fiala János (katona) hosszú ideje érdeklődés és vita tárgya, végtelen kutatási, elemzési és reflexiókat generálva mind a tudományos területen, mind a nagyközönségben. Befolyása számos területre kiterjed, a politikától és a gazdaságtól a kultúráig és a technológiáig, és mindegyik egyedi perspektívát hoz a Fiala János (katona) jelentésére és fontosságára mindennapi életünkben. Ebben a cikkben a Fiala János (katona) különböző aspektusait és a kortárs társadalomra gyakorolt ​​hatását fogjuk feltárni, azzal a céllal, hogy panorámaképet nyújtsunk annak összetettségéről és életünkre gyakorolt ​​hatásáról.

Ez a szócikk a katonáról szól. Hasonló címmel lásd még: Fiala János (egyértelműsítő lap).
Fiala János
Fiala János magyar és amerikai szabadságharcos
Fiala János magyar és amerikai szabadságharcos
Született1822. január 26.[1]
Temesvár
Elhunyt1911. december 8. (89 évesen)[1]
San Francisco
Állampolgársága
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Fiala János témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fiala János (angolul: John T. Fiala; névvariánsok: Fiala A. János, Fiala T. János) (Temesvár, 1822. január 26. – San Francisco, Kalifornia, USA, 1911. december 28.) vasúti mérnök, a magyar szabadságharc és az amerikai polgárháború katonája. Nővére Pesty Frigyes történettudós neje volt.

Életútja

Gimnáziumba szülővárosában járt. Katonának nevelték, Grácban végezte el a katonai akadémiát. 1836 és 1842 közt a császári hadsereg 39. gyalogezredében teljesített szolgálatot. Később áthelyezték a bánsági körzet temesvári főhadiszállására, de ezt követően hamarosan kilépett a seregből és civil mérnökként folytatta pályafutását. Az 1848-49-es szabadságharc honvédhadseregében harcolt, Versecnél és Fehértemplomnál kitüntetvén magát a 9. zászlóaljban százados lett, később ezredes volt Vetter Antal táborkarában, majd az őrnagyságig emelkedett. Részt vett a szolnoki, tápióbicskei, isaszegi, váci, nagysallói, komáromi és ószőnyi csatákban. A világosi fegyverletétel után Bem József tábornok kíséretében, annak szárnysegédeként Aleppóba menekült, halálig szolgálta, a lázadó beduin törzsek ellen harcolva.

III. Napóleon államcsínye után 1851-ben pedig az Amerikai Egyesült Államokba, New-Orleansba vitorlázott, ahonnét Saint Louisba ment. A csendes-óceáni vasútvonal építésén dolgozott, majd kiváló topográfussá és földmérővé vált. Saint Louis-ban az állami földmérő hivatalban nyert alkalmazást, elkészítette Missouri állam és a Mississippi-folyó és a Csendes-óceán közti területek első szelvénymetszeti topográfiai térképét. 1853-ban megnősült, a Gömör vármegyéből kivándorolt Rombauer-család Ida nevű leányát vette feleségül, házasságukból hét gyermek született.

Részt vett az amerikai polgárháborúban az unionisták oldalán, segített Albert Anzelmnek az uniópárti önkéntes erőket hatékony harci egységekké képezni. Saint Louisban az Unió seregétől függetlenül „Home Guards” név alatt (ez a „honvéd” név szó szerinti fordítása) alakítottak öt ezredet, az első ezred parancsnoka Rombauer Róbert alezredes lett, a másodiké Fiala János alezredes. Az ezredek John C. Frémont tábornok irányítása alá kerültek, Frémont igen nagy véleménnyel volt Fiala képességeiről, hiszen egyike volt a legtehetségesebb hadmérnököknek. Fiala vezette a Saint Louisban emelt erődítmények építését, valamint elkészítette Missouri állam első nagy térképét. Frémont 1862 július 17-én ezredessé léptette elő.

1863-ban az amerikai polgárháború alatt Fiala veszélyesen megbetegedett, de nem halt bele betegségébe, felgyógyult. A polgárháború után St. Louisból 1868-ban feleségével és gyermekeivel Kaliforniába költözött, ahol Alamedában, San Franciscóban éltek, Fiala műszaki rajzolóként működött, feleségét pedig díszműáruval foglalkozó üzletben alkalmazták. Fiala alapította San Franciscóban a magyar társas- és kölcsönös segélyegyletet, magyar vonatkozású cikkeket írt amerikai lapokba. 1911-ben San Franciscóban érte a halál.

Jegyzetek

  1. ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03975/04445.htm, Fiala János, 2017. október 9.

Források

  • Kende Géza.: Magyarok Amerikában : az amerikai magyarság története : 1583-1926. 1. köt. Cleveland, Ohio, 1927. 375 p. Fiala T. János lásd 350-353, 363. p.
  • Lincoln's Hungarian Heroes; the participation of Hungarians in the Civil War, 1861-1865 / by Edmund Vasvary. Washington, D.C., The Hungarian Reformed Federation of America, 1939. 171 p. ill. Fiala A. János lásd 52, 129-130 p. (angolul) és (magyarul)
  • Vida István Kornél: Világostól Appomattoxig: magyarok az amerikai polgárháborúban. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2011. Fiala János A. lásd 223-224. p.
  • Halász Imre: Magyarok az amerikai szabadságharcban, Nyugat, 1914/12. sz. Lásd még MEK
  • Magyar életrajzi lexikon
  • Bokor József (szerk.). Fiala, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
  • Életrajzi Index Petőfi Irodalmi Múzeum

További információk

  • Hungarians in the American civil war by Eugene Pivány. Illustrated by John Kemény. Published 1913 in Cleveland, Ohio. 68 p. (angolul)
  • John T. Fiala, lásd 21. p. (angolul)
  • Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. 2. jav., bőv. kiad. Bp., Zrínyi Katonai Kiadó, 1987.
  • Encyclopaedia Hungarica. Főszerk. Bagossy László. Calgary, Hungarian Ethnic Lexikon Foundation, 1992-1998.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Bp., Panoráma, 1993.
  • Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-.
  • Új Idők lexikona. Bp., Singer és Wolfner, 1936-1942.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.

Érdekesség

Kapcsolódó szócikkek