Bethlen Miklós (újságíró)

Ebben a cikkben kimerítően és részletesen foglalkozunk a Bethlen Miklós (újságíró) témával. A Bethlen Miklós (újságíró) olyan téma, amely az elmúlt években sok ember figyelmét felkeltette, jelentősége és hatása a társadalomra tagadhatatlan. Ebben a cikkben a Bethlen Miklós (újságíró)-hez kapcsolódó különböző szempontokat elemezzük, annak eredetétől és fejlődésétől a mai következményekig. Ezen túlmenően különböző véleményeket és nézőpontokat fogunk feltárni a Bethlen Miklós (újságíró)-ről, azzal a céllal, hogy olvasóinknak átfogó és teljes képet adjunk erről a nagyon releváns témáról. Kétségtelen, hogy a Bethlen Miklós (újságíró) alapos vizsgálatot érdemlő téma, és reméljük, hogy ez a cikk informatív és felvilágosító útmutatóként szolgál mindazok számára, akik többet szeretnének megtudni a Bethlen Miklós (újságíró)-ről.

Bethlen Miklós
Született1817/1820
Gáldtő
Elhunyt1900. január 20. (82 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar magyar
Házastársa1. hilibi Gál Anna
2. Petrichevich-Horváth Ida
SzüleiBethlen Imre
Foglalkozásajogász, katona, újságíró
Iskolái
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (28-0-18/24)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Bethlen Miklós témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk az újságíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Bethlen Miklós (egyértelműsítő lap).

Bethlen Miklós (Gáldtő, 1817/1820. november 15.[2] – Budapest, 1900. január 20.) újságíró, huszárőrnagy, főrendiházi főterembiztos.

Életútja

Bethlen Miklós

Édesapja gróf Bethlen Imre belső titkos tanácsos- és Alsó-Fehérmegye főispánja, édesanyja Bethlen Rozália volt. Tanulmányait (a jogot is) a nagyenyedi és kolozsvári kollégiumban végezte; 1835-ben kadétnak lépett be a dzsidás-ezredbe; 1836-ban a József nádor-huszárezredben hadnagy lett, ahol 1840-ig szolgált. Ezután visszavonult, megházasodott és gazdálkodásba kezdett: lótenyésztéssel és lókereskedéssel foglalkozott.

1848-ban előbb a Küküllő megyei nemzetőrök parancsnoka, később a Mátyás-huszárok őrnagyává nevezte ki Bem József, egyúttal megtette a lovas tanosztály parancsnokává. Az 1848/49-es ütközetek közül tizennégyben vett részt, köztük Nagyszeben bevételében. A világosi fegyverletétel után menekülnie kellett, de elfogták és 10 évi várfogságra ítélték, később családja közbenjárására amnesztiát kapott. A honvédség felállítása után a 7. zászlóalj őrnagyává nevezték ki és Mezőtúrra költözött. 1875-ben a honvédség kötelékéből végleg kilépett és először a képviselőháznál lett terembiztos, utána a főrendiháznál főterembiztosi állását 1899-ig viselte, amikor is felvetette magát az Országos Honvédmenházba. Egy évvel később hunyt el, a Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra 1900. január 22-én.[3]

Amikor 1861-ben Pestre költözött, hírlapírással is foglalkozott. A Pesti Naplónál báró Kemény Zsigmond szerkesztő alatt dolgozott és sport-cikkeket írt a lapba; a Fővárosi Lapokba tárcacikkeket írt Őszinte vallomások és Marianna címmel. A Honvéd lapnak 1867-70 között volt munkatársa. Az Egyetértésbe is küldött jelentéseket Sztáray Antal gróf vadászatairól; a Vadász- és Versenylapban pedig a királyi róka-kopó-falka-vadászatokról közölt cikkeket.

Első felesége hilibi Gál Anna (1822-1851), Gál László (†1848), jogtudós, író és báró Apor Teréz lánya volt, akivel 1840. április 20-án lépett házasságra. Frigyükből 3 leány született (Rozália, Emma, Anna). Első neje halála után újranősült, 1854. szeptember 14-én Kolozsvárott feleségül vette Petrichevich-Horváth Ida írónőt, aki Iduna, Izidora álnév alatt jelentette meg költeményeit. Tőle született Sarolta nevű lánya.

Jegyzetek

  1. ↑ https://temeto.envimap.hu
  2. ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában két dátumot is közöl 1819. XI. 15.; 1817. XI. 17., Vasárnapi Újság szerint 1818, Szinnyei 1819 Honvéd törzstisztek albuma 1820
  3. ↑ Gyászjelentése. OSZK-Pannon Digitális Egyesített Archívum

Források