Lázár György (tábornok)

A Lázár György (tábornok) téma fontosságáról régóta vita folyik tudományos és szakmai körökben. A technológia fejlődésével, valamint a kultúra és a társadalom változásaival egyre fontosabbá vált a Lázár György (tábornok) alapos megértése és elemzése. A történelem során a Lázár György (tábornok) visszatérő téma volt különböző kontextusokban és tudományágakban, bemutatva fontosságát és a mindennapi életre gyakorolt ​​hatását. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Lázár György (tábornok) különböző aspektusait, az eredetétől és fejlődésétől a jelenlegi következményeiig és a jövőre vonatkozó relevanciájáig.

Ez a szócikk a tábornokról szól. Hasonló címmel lásd még: Lázár György (egyértelműsítő lap).

Gróf záárhegyi Lázár György (Szárhegy, Erdély, 1807. március 31. — Mezőerked, 1861. április 24.) magyar honvédtábornok. 1849. január 1-én visszament az osztrák császári csapatokhoz.

Családja

Édesanyja Klein Anna (1781-1856), felesége, a római katolikus nemesi származású brotzkai Móga Eleonóra (1812-1892), brotzkai Móga János (1784–1861) császári és királyi altábornagy, az 1848-49 évi szabadságharc első szakaszában a magyar hadsereg fővezérének a lánya, akivel 1833. november 21-én kötött házasságot.

Katonai pályája 1850-ig

Az osztrák császári hadseregben főszázados volt a 33. gyalogezredben. 1848. június 8-tól őrnagy, az I. honvédzászlóalj parancsnoka. 1848. szeptember 23-tól alezredes. Részt vett a Jelačić elleni harcokban. 1848. októberében ezredessé léptették elő, október végén tábornoki rangban a feldunai hadtest tartalék hadosztályának parancsnoka.

1849. január 1-én Pesten jelentkezett Windisch-Grätz hercegnél. Hadbíróság elé állították, megfosztották rangjától, kötél általi halálra ítélték, majd azt 10 évi várfogságra mérsékelték. Kufstein várába vitték, 1850 augusztusában kegyelmet kapott. Szabadulása után visszavonult a közélettől, gazdálkodással foglalkozott.

Források

További információk

  • Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. Bp., 1990-1999.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 135. o. ISBN 963-547-414-8