Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Koppány Gyula hatását a mai társadalom különböző aspektusaira. A technológiára gyakorolt hatásától a populáris kultúrára gyakorolt hatásáig a Koppány Gyula emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. Mélyreható elemzéssel megvizsgáljuk, hogy a Koppány Gyula hogyan alakította életünket, és hogyan okozott jelentős változásokat a világról alkotott felfogásunkban. Megjelenése óta a Koppány Gyula szenvedélyes vitákat váltott ki, és számtalan vizsgálat tárgya volt, ami arra késztetett bennünket, hogy elgondolkodjunk a jelenkori kontextusban való relevanciájáról.
Koppány Gyula | |
Született | 1831. december 4. Zalaegerszeg |
Elhunyt | 1852. december 8. (21 évesen) Zalaegerszeg |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | főhadnagy a 47. honvédzászlóaljban |
Iskolái | Győri Királyi Akadémia Jogi Kar (–1848) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Koppány Gyula Ferenc József (Zalaegerszeg, 1831. december 4.–Zalaegerszeg, 1852. december 8.), az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt főhadnagy a 47. honvédzászlóaljban.[1]
A Zala vármegyei nemesi Koppány család leszármazottja. Apja, Koppány Ferenc (1792–1866) Zala vármegye első alispánja, főadószedője, táblabíró, a zalai nemesi pénztár gondnoka,[2][3] anyja, pogányszentpéteri Málik Mária Terézia (1800-1834) asszony volt. Apai nagyszülei nemes Koppány József (1753-1818), egerszegi várnagy, táblabíró, Zala vármegye számvevője 1810. május 7. és 1818. február 23. között, és hottói Nagy Magdolna (1772-1814) voltak. Koppány József Zala megyei várnagy, feleségével és gyermekeivel együtt 1803. augusztus 12.-én címeres levelet szerzett I. Ferenc magyar királytól.[4] Nagynénje, Koppány Borbála (1801-1880), akinek a férje, csáfordi Csillagh Lajos (1789-1860) zalai alispán, aki az 1848-as szabadságharc alatt a megyei állandó bizottmány elnöke volt.[5]
Alaptanulmányai után bölcsészetet tanult Szombathelyen, majd 1848-ban a győri királyi jogakadémián lediplomázott.[6] 1848. október 12.-étől hadnagy a Zala megyei önkéntes nemzetőrségben. 1848. november 10.-étől az előbbiből alakult 47. honvédzászlóaljnál szolgált. A téli hadjárat idején a drávai hadtest, illetve a Központi Mozgó Sereg, majd a tavaszi és a nyári hadjáratban hadjáratban az I. hadtest kötelékében szolgál alakulatával. A világosi fegyverletételi jegyzéken zászlóaljának főhadnagyaként szerepelt. 1849. november 1.-jén besorozták az 1. huszárezredhez, és 1851. áprilisában elbocsátották.[7][8]
1852. december 8.-án Zalaegerszegen, hunyt el nőtlenként és gyermekek nélkül.