Nyáry Pál (politikus)

Napjainkban a Nyáry Pál (politikus) olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki a mai társadalomban. Egyre többen szeretnek többet megtudni a Nyáry Pál (politikus)-ről és annak a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt ​​hatásáról. A személyes vonatkozásoktól a társadalmi kérdésekig a Nyáry Pál (politikus) olyan releváns témává vált, amelyet érdemes alaposan megvizsgálni és elemezni. Ebben a cikkben a Nyáry Pál (politikus)-hez kapcsolódó különböző nézőpontokat és megközelítéseket fogjuk megvizsgálni, azzal a céllal, hogy kritikus és gazdagító jövőképet nyújtsunk ebben a jelenleg sokat vitatott témában.

Ez a szócikk politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Nyáry Pál (egyértelműsítő lap).
Nyáry Pál
1848-ban
1848-ban
Pest-Pilis-Solt vármegye alispánja
Hivatali idő
1861. január 5. – október 1.
Országos Honvédelmi Bizottmány helyettes elnöke
Hivatali idő
1848. szeptember 16. – 1849. április 14.
ElnökKossuth Lajos
Pest-Pilis-Solt vármegye alispánja
Hivatali idő
1848. május 8. – 1849. január 15.
Pest-Pilis-Solt vármegye helyettes alispánja
Hivatali idő
1845. május 6. – 1848. május 8.
Született1805. február 27.
Nyáregyháza
Elhunyt1871. április 21. (66 évesen)
Pest
SírhelyNyáregyháza
PártEllenzéki Párt, Radicál Párt, Békepárt, Határozati Párt, Balközép Párt
VálasztókerületRáckeve (Pest-Pilis-Solt vármegye)
SzüleiNyáry Pál, Beretvás Erzsébet
ÉlettársSchodelné Klein Rozália
Foglalkozáspolitikus, alispán, országgyűlési képviselő
Vallásreformátus
Nyáry Pál aláírása
Nyáry Pál aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyáry Pál témájú médiaállományokat.

Nyáregyházi Nyáry Pál (Nyáregyháza, 1805. február 27. – Pest, 1871. április 21.) politikus, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja, képviselő, az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja, a régi nemes Nyáry család sarja.

Nyáry Pál egy klasszikus vármegyei karriert befutott reformkori politikus, aki részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban, meghatározó szereplője volt a pesti forradalomnak, az Országos Honvédelmi Bizottmány tagjaként jelentős szerepet vállalt az önállóságért folytatott küzdelemben, miközben mindvégig megmaradt az udvarral 1848-as alapon megegyezni hajlandók táborában. Börtönbüntetése után, az 1860-as években a Határozati Párt egyik vezéralakjaként részt vett az országos politikában.

Kezdetek

Nyáregyházán, a Pest-Pilis-Solt vármegye közepén elhelyezkedő családi birtokközpont nemesi udvarházban született, 1805. február 27-én.[1] Református, középbirtokos család legutolsó gyermekeként látta meg a napvilágot. Apja szintén Pál, megyei hivatalnok volt, nagyapja és dédapja majd két évtizedig töltötték be Nagykőrös bírói tisztjét. Édesanyja Beretvás Erzsébet volt. Csak távoli rokonságban álltak a báró Nyáry családdal.[2][3][4][5]

Elemi iskoláit Nagykőrösön, középiskoláit Debrecenben végezte, Pesten tett ügyvédi vizsgát.[1]

Politikai pályája

Pest-Pilis-Solt vármegye szolgálatában

A rokoni kapcsolatai által is támogatott Nyáry Pest-Pilis-Solt vármegye tisztviselőjeként kezdte pályafutását. 1838-tól a főjegyzői, 1845-től a másodalispáni tisztséget töltötte be. Segédkezett a pesti magyar Nemzeti Színház megalapításánál, rövid ideig annak igazgatói posztját is betöltötte.[6] Tanulmányok jelentek meg a neve alatt a büntetőeljárás és a megyei közigazgatás reformjáról, illetve az egyik első takarékpénztár felállításával kapcsolatban.[7][8] 1845-től tagja volt a követutasítást készítő bizottmánynak. 1847-ben jelentős szerepet játszott Kossuth Lajos Pest-Pilis-Solt megyei követté választásában.[9][10]

1848–49-ben

Március 15-én Nyáry Pál Klauzál Gáborral együtt csatlakozott a pesti radikálisok által kirobbantott forradalomhoz, melynek vezetését is hamar átvették.[11] Mindvégig igyekezett a néphangulatot mérsékelt mederben tartani, és ezzel a Pozsonyban ülésező országgyűlés liberális reformellenzékének a hátteret biztosítani. Neve felmerült a Batthyány-kormány lehetséges tagjai között, de végül csak a belügyi államtitkárságot ajánlották föl számára, amelyet nem fogadott el.[12] Tagja volt a főváros rendjére ügyelő Középponti Bizottmánynak és elnöke a Pest Megyei Rendre Ügyelő Bizottmánynak. Az április-májusi népgyűléseken rendre szónokolt, általában az izgatott tömeg lecsillapítására törekedett. A május 10-i budavári macskazenét követő katonai incidens kivizsgálására kiküldött bizottmány polgári elnöke lett. A kormányválság idején neve mint lehetséges kormánytag (belügyminiszter) is fölmerült.[13] Május 19-e után, a Márczius Tizenötödike c. napilap sajtópere kapcsán háttérbe szorult és csak a július elején összeült népképviseleti országgyűlésen aktivizálódott újra.[14]

Képviselővé Pest-Pilis-Solt megye ráckevei kerületében választották meg.[15] A július elején megnyílt országgyűlésen a radikális ellenzék vezetői közé tartozott, s a Batthyány-kormány egyik legaktívabb kritikusa volt. Ezzel együtt Kossuth Lajos híres, 200 ezer katona és 42 millió forint megajánlását kérő július 11-i beszédének végén ő emelkedett elsőként szólásra, és őt követve a ház közfelkiáltással fogadta el a pénzügyminiszter indítványát.[16]

Az országgyűlés megnyitója, 1848. július 5.

Ellenezte az itáliai hadszíntérre kért osztrák katonai segély megadását, mondván, hogy a Magyarország és Ausztria között fennálló kapcsolatból nem következik, hogy egyiknek a másik háborújában részt kellene vennie.

„ lehetetlen aggodalommal nem látnom azt, hogy azon alap, mellyen az Olaszországba küldendő hadsereg megigértetik, nem egyéb, mint feladása Magyarország törvény által biztosított önállásának s függetlenségének.[17] ”

Augusztus folyamán határozottan támogatta a német szövetség tervét és az újoncállítás vitájában az önálló honvédzászlóaljak fölállítása mellett érvelt.

Legfontosabb önálló indítványában[18] a jobbágyrendszer maradványainak megszüntetését szorgalmazta. Ennek legjelentősebb eleme a szőlődézsma eltörlése volt. Törvényjavaslatának tárgyalására azonban nem került sor, részben a szeptemberi katonai események miatt, ám az országgyűlés határozatot fogadott el a szőlődézsma eltörléséről.[19]

Barabás Miklós litográfiáján (1848)
Nyáry Pál aláírása

A Batthyány-kormány lemondása után létrehozott OHB-nak kezdettől tagja, majd október elejétől elnökhelyettese volt.[20][21] Ebben a minőségében, az elnök Kossuth Lajos távollétében formálisan ő vezette a bizottmányt. Szerepe döntően ügyvivő volt, a valódi kérdésekben mindvégig Kossuth mondta ki a döntő szót. November végén Nyáry ellenállásán bukott meg az OHB kormánnyá alakítása.[22] Ezt követően a polgári közigazgatási és a hadseregellátási ügyek tartoztak hozzá.[23][24]

Az 1849 elején Debrecenbe költöző országgyűlésen az ún. Békepárt egyik vezéralakja lett, amely a Habsburgokkal, 1848-as alapokon való tárgyalások lehetőségének fenntartását támogatta. A január 13-án lefolyt parlamenti vitában a megegyezésre hajlók véleményét fogalmazta meg, amikor azt mondta: „ védjük magunkat, ameddig lehet, s fel nem adjuk a nemzet jogait, mindamellett a nemzet törvényes jogainak s függetlenségének alapján minden pillanatban készek vagyunk a békére.”[25] Nyáry legfontosabb politikai ellenfele a szintén OHB tag Madarász László volt. A békepártiak úgy gondolták, hogy ő Kossuth „rossz szelleme”, így legnagyobb sikerüknek épp azt tartották, amikor a Zichy-gyémántok eltűnése kapcsán sikerült politikailag lehetetlen helyzetbe hozni a „héjják” vezérét. Februárban Esti Lapok néven, a békepártiak saját orgánumánhoz jutottak, melynek élélre – Nyáry támogatásával – Jókai Mór került.

A függetlenségi nyilatkozat kibocsátását Nyáry is ellenezte – legalábbis időszerűtlennek tartotta – , ahogy az április 13-i zárt parlamenti ülésen elmondta:

„ Verjük meg előbb az ellenséget, űzzük ki előbb hazánk földjéről az utolsó németet, s akkor, mikor bent szabadok, s kívül a határokon erőnk végett becsültetve állunk a világ előtt, akkor lesz ideje rendezni belügyünket, kimondani, ha tetszik, függetlenségünket s az országnak positivus államformát adni.[26] ”

A függetlenség kimondása után és a Szemere-kormány létrejöttével a helyzete kényelmetlenné vált és ismereteink szerint még az országgyűlés berekesztése előtt elhagyta Debrecent. Pestre ment, hogy a felszabadult vármegyét újjászervezze. Buda ostroma idején lehetséges, hogy Görgeivel is tárgyalt. A szabadságharc végnapjaiban is részt vett az újra összehívott országgyűlés ülésein. Kifejezetten ellenezte a nemzetiségi törvény elfogadását, mondván ha „a magyar állam részvényeseivé tesszük a nemzetiségeket”, azzal „eltemetjük a magyar államot.”[27] Jelen volt a világosi (szőlősi) fegyverletételnél.[28]

A szabadságharc után

Nyáry Pál (1861)

A császári hadbíróság 1851. október 7-én ítélte halálra, majd kegyelemből hatévi várfogságra.[29] Szabadulása után nyáregyházi birtokán gazdálkodott.

1860-ban az újjáalakuló Pest-Pilis-Solt vármegye alispánjává választották. Az 1861-ben összeülő országgyűlésen a Teleki László vezette Határozati Párt egyik meghatározó alakja volt. Teleki öngyilkossága után is – párttársai többségével ellentétben – a békülékenységet kifejező felirat elutasítása mellett állt ki.

„ Mind ez igen szép dolog, de mi mégis azt hisszük, hogy Nyáry Pál sokkal inkább helyén volna az alkotmányos praxis, mint a theoriák terén, s ha egyszer belügyminiszter lesz, hasznosabb dolgokat fog mivelni, mint az ellenzéki szónoki téren. ”
– Vasárnapi Ujság, 1868. augusztus 2., (367. o.)[30]

1866–67-ben tagja volt a kiegyezési törvényjavaslatot kidolgozó 67-es bizottság 15-ös albizottságának, ahol alternatív javaslatot dolgozott ki.[31] Ebben jobban kívánt ragaszkodni a 48-as törvényekhez, ezáltal nagyobb önállóságot biztosítva az országnak. 1867 után az ellenzéki balközép egyik tekintélyes tagjának számított.

Élete a mindennapokban

Nyáry Pál (1871)

Magánéletéről keveset tudunk. Házasságot nem kötött, élettársa az 1840-es évektől Schodelné Klein Rozália, a híres opera-énekesnő volt. Gyermekeik nem születtek.[1]

Politikai tevékenysége idején Pesten, ismereteink szerint a megyeházán lakott, visszavonultsága éveiben nyáregyházi birtokán élt, ahol iskolát alapított. Döntő jövedelmei a birtokáról és hivatali fizetéséből származhattak. A bizonyosan elsajátított latin mellett, feltehetően németül és angolul is megtanult.

... minden ember addig él, ameddig szüksége van rá a sorsnak!
– Nyáry Pál

Halála különös rejtély: a pesti Stein-ház tetejéről vetette le magát, búcsúlevelét a zsebében hagyva.[32] Hatvanhat éves volt.

Élete utolsó szakaszában és a halálát követő emlékezésekben rendre a „Vasember” jelzővel illették, ily módon adózva jellemének szilárdsága előtt.

Emlékezete

Szülőfalujában temették el, ahol bronz mellszobrot állítottak tiszteletére a nevét viselő utcában, a róla elnevezett helyi általános iskola előtt, Schodelné szobrával együtt. Budapest V. kerülete egyik utcája is az ő nevét kapta. A Pesti megyeháza egyik konferenciatermének névadója.

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Almanach (609. o.)
  2. ↑ Kempelen Béla: Magyar nemes családok (2. kötet – Bebek–Byzó), Bp., 1911, (131-140. o.)
  3. ↑ Kempelen Béla: Magyar nemes családok (8. kötet, Noéh-Quiwal), Bp., 1914, (17-22. o.)
  4. ↑ Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: VIII. kötet [Nadabori - Omazta]. Pest: Ráth Mór. 1861. 188. o.  
  5. ↑ Galgóczy Károly: Nagy-Kőrös város monographiája, Régi és ujkori ismertetés, Bp., 1896, (164–168. o.)
  6. ↑ Nyári Pál jelentése a Pesti magyar Színház építésére ügyelő küldöttségének a színészeti pénztár mibenlétéről, Pest, 1837 (A színházi szerepéről lásd: Szerk. Kerényi Ferenc: Magyar színháztörténet 1790-1873, Bp., 1990, (283. o.))
  7. ↑ Nyary Pál: Indítvány a megyei bűnvádi eljárás lehető javítása iránt, Pest, 1841
  8. ↑ Szerk. Nyári Pál: Javallat Pest megye közigazgatási rendszere iránt, Pest, 1840
  9. ↑ KLÖM XI. (36. sz., 198. o.), (48. sz., 218. o), (50. sz., 220. o.)
  10. ↑ Besze János emlékezései szerint azonban nem minden fenntartás nélkül támogatta Kossuthot. Amikor ugyanis a választás eredményének fényében Széchenyi azt találta mondani, hogy „törököt fogtatok, de el is visz benneteket!”, Nyáry „sietett megjegyezni, Patayra mutatva: – De ott leszünk ám mi is!…” (Szószék, 96. o.)
  11. ↑ Spira György: A pestiek Petőfi és Haynau között. Bp., 1998, Enciklopédia, (20. o.), ISBN 963847730X
  12. ↑ Urbán Aladár: Batthyány Lajos miniszterelnöksége, Magvető, Bp., 1986, (65–70. o.), ISBN 9631406660
  13. ↑ Urbán Aladár: Agitáció és kormányválság, In: Urbán: A nagy év sodrában – Tanulmányok 1848-ról, Magvető, Bp., 1981, (209–259. o.), ISBN 963271346X
  14. ↑ Urbán Aladár: A Marczius Tizenötödike sajtópere, In: Urbán: A nagy év sodrában, Magvető, Bp., 1981, (160–208. o.)
  15. ↑ Csizmadia Andor: A magyar választási rendszer 1848–1849-ben. Az első népképviseleti választások. Bp., 1963, (138–140. o.)
  16. ↑ Közlöny, 1848. július 12., (33. sz., 139–140. o.) Kossuth beszéde 1848. július 11-én a képviselőházban a haderő megajánlása ügyében
  17. ↑ Szilágyi Sándor: A magyar forradalom férfiai 1848/9-ből, 2. átd., bőv. kiadás, Heckenast, Pest, 1850, (259–264. o.)
  18. ↑ Beér János – Csizmadia Andor: Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés, Akadémiai, Bp., 1954, (636–637. o.)
  19. ↑ Orosz István: A jobbágyfelszabadítás végrehajtásának szabályozása, In: Szerk. Szabad György: A magyar országgyűlés 1848/49-ben, 1998, (185–222. o.) ISBN 9633366763
  20. ↑ Urbán Aladár: Bizottmány a haza védelmére, a rend és béke fenntartására (A Honvédelmi bizottmány kezdeti tevékenysége), In: Századok, (136. évf., 2002, 4. sz.), (741–787. o.)
  21. ↑ Urbán Aladár: A Honvédelmi Bizottmány megválasztása, (1848. szeptember 16–21.), In: Hadtörténelmi Közlemények (114. évf., 2001, 2-3. sz.), (361–385. o.)
  22. ↑ Kossuth és Szemere levelezése (1848. november 19–27.) KLÖM XIII. (323. sz., 503–511. o.)
  23. ↑ Kossuth levele Beöthy Ödönnek (1848. november 30.), KLÖM XIII. (376. sz., 592–594. o.)
  24. ↑ F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok, Akadémiai, Bp., 1987, (86–90. o.), ISBN 9630542137
  25. ↑ az egész vitához forrás: KLÖM XIV. (62. sz., 109–120. o.)
  26. ↑ Pálffy János (s.a.r. Szabó T. Attila): Magyarországi és erdélyi urak, Révai, Bp., 1939, (277. o.)
  27. ↑ Hunfalvy Pál (szerk. Urbán Aladár): Napló, 1848–1849, Szépirodalmi, Bp., 1986, (307–308. o.), ISBN 9631531902
  28. ↑ Szószék, (461. o.)
  29. ↑ Magyar Hírlap, 1851. október 8., (581. sz., 2670–2671. o.)
  30. ↑ Vasárnapi Ujság (1868. augusztus 2.)
  31. ↑ Összegyűjt. Kónyi Manó: Deák Ferenc beszédei, IV. kötet, Franklin, Bp., 1897, (393–403. o.)
  32. ↑ Jókai Mór: Nyáry Pál halálakor (1871. április 21-én), mek.oszk.hu

Források

  • Almanach: Pálmány Béla: Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja, Magyar Országgyűlés, Bp., 2002 ISBN 9630095408
  • KLÖM XI.: (Kossuth Lajos összes munkái), S.a.r., bev. Barta István: Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen 1847/48, Akadémiai, Bp., 1951, (Kossuth Lajos 1848/49-ben I.)
  • KLÖM XIII.: (Kossuth Lajos összes munkái), S.a.r. Barta István: Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén, Első rész, 1848 szeptember-december, Akadémiai, Bp., 1952, (Kossuth Lajos 1848/49-ben III.)
  • KLÖM XIV.: (Kossuth Lajos összes munkái), S.a.r. Barta István: Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén, Második rész, 1849. január 1.–április 14., Akadémiai, Bp., 1953, (Kossuth Lajos 1848/49-ben IV.)
  • Szószék: Hermann Róbert: Szószék és csatatér: politikusi naplók és visszaemlékezések 1848-1849, Balassi, Bp., 2000 ISBN 9635063652

További információk