palóczi Palóczy László | |
![]() | |
Palóczy László Borsod vármegye országgyűlési követe (1861) | |
Született | 1783. október 14. Miskolc |
Elhunyt | 1861. április 27. (77 évesen) Pest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Vizsolyi Judit |
Foglalkozása | országgyűlési követ, alispán |
Tisztsége |
|
![]() | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Palóczi Palóczy László (Miskolc, 1783. október 14. – Pest, 1861. április 27.) liberális reformpolitikus, Borsod vármegye országgyűlési követe.
Borsod megyei református nemesi családban született. 1807-től állt a vármegye szolgálatában, 1832-ben a pozsonyi országgyűlésre küldték követként. A liberális ellenzékhez tartozott; Szemere Bertalannal, a megye másik képviselőjével együtt az ellenzék egyik legjelentősebb tagja az 1843–44-es és az 1847–48-as reformországgyűlésen. Palóczy a reformkor országgyűlésein különösen a vallásszabadság kérdésével foglalkozott. Ő javasolta, hogy magyar nyelven vezessék az országgyűlés jegyzőkönyveit. 1839-től Borsod vármegye másodalispánja.
Az 1848-as országgyűlésen Miskolc képviselője és a képviselőház korelnöke volt július elejéig, majd a kegyelmi szék elnöke. Mivel a detronizáció után is megtartotta mandátumát, a világosi fegyverletétel után előbb halálra ítélték, majd ezt kegyelemből börtönbüntetésre enyhítették. Szabadulása után Miskolcra ment, ahol visszavonultan élt, de 1861-ben, nem sokkal halála előtt ismét képviselte szülővárosát az országgyűlésben, ahol ismét ő volt a képviselőház korelnöke. Közkedvelt, rokonszenves politikus volt. A holttestét Pestről Miskolcra szállító vonatot több helyütt ünnepélyesen fogadták. A Vasárnapi Ujság beszámolója szerint Debrecenben az indóházban több ezer fős tömeg várta a vonatot, amely harangzúgás közepette futott be a városba. Koporsóját babérkoszorúval díszítették fel és a Szózatot is elénekelték. Az avasi templom temetőjében helyezték örök nyugalomra.
Jókai Mór epitáfiumot írt halálára:
Palóczy Sértve a hon. De kinek panaszolja baját? Van-e földön Úr, aki hallgasson népek fájdalmi szavára? „Földön nincs, ki segít: van az égben” – mondta Palóczy, És panaszainkkal együtt maga ment fel a legmagasabbhoz. 1861. április(Palóczy és felesége, Vizsolyi Judit voltak Laborfalvi Róza keresztszülei.)
Nemzetközi katalógusok |
---|