Bánffy János (honvédtiszt)

A mai világban a Bánffy János (honvédtiszt) olyan téma, amely a társadalom különböző területein vált aktuálissá. A politikától a populáris kultúráig a Bánffy János (honvédtiszt) emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. Az idő múlásával a Bánffy János (honvédtiszt) globális jelenséggé vált, amely vitákat, vitákat és bizonyos esetekben buzgó követést váltott ki követői körében. A 21. század előrehaladtával a Bánffy János (honvédtiszt) továbbra is az érdeklődés témája, és hatása az emberek interakciójában, tájékoztatásában és egymáshoz való viszonyában tükröződik. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Bánffy János (honvédtiszt) hatását a mai társadalomra, és elemezzük jelentőségét a modern világban.

Bánffy János
Született1817
Holtmaros vagy Torda
Elhunyt1852 (34-35 évesen)
Szilágybagos
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásakatonatiszt
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk a honvédtisztről szól. Hasonló címmel lásd még: Bánffy János (egyértelműsítő lap).

Losonczi báró Bánffy János (Holtmaros vagy Torda, 1817. – Szilágybagos, 1852.), honvédezredes.

Élete

A főnemesi losonci báró Bánffy családnak a sarja. Apja báró Bánffy János, földbirtokos, anyja Herczeg Ágnes. A kézdivásárhelyi katonai nevelőintézetben végzett tanulmányok után 1833-ban zászlósi rangban lépett a császári hadsereg 2. (Sándor) gyalogezredébe. 1844-től főhadnagyként szolgált a 11. (székely) huszárezredben. 1848 szeptemberétől századosi rangban átlépett a Kolozsváron szervezett 11. honvédzászlóaljba. Alakulatával részt vett a román felkelők ellen vívott Torda és Nagyenyed környéki harcokban. A harcok után őrnaggyá és zászlóaljának parancsnokává nevezték ki. Kolozsvár november 18-ai feladása után zászlóaljával a Csucsai-szorosig vonult vissza, majd részt vett az erdélyi hadsereg újjászervezésében. December második felében kiválóan szerepelt az észak-erdélyi felszabadító hadműveletekben, ezért Bem alezredessé és dandárparancsnokká léptette elő. Közvetlenül Bem parancsnoksága alá rendelve részt vett a dél-erdélyi hadműveletekben, Nagyszeben elfoglalása (1849. március 11.) után kiérdemelte a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát és az ezredesi rangot. Erdély felszabadítása után, ő vezette Bem Temesközbe induló két hadosztályának egyikét. A sikeres hadjáratot követően megkapta a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályát és hadosztályát a Délvidéken harcoló IV. hadtestbe osztották be. Július végétől betegsége miatt nem teljesített szolgálatot.

A világosi fegyverletétel után egy ideig bujkált, majd önként jelentkezett a császári hatóságoknál. Egy év vizsgálati fogság után szabadon engedték.

Források