Asbóth Lajos

A mai világban a Asbóth Lajos még mindig nagyon fontos és vita tárgya. A Asbóth Lajos eredetétől a kortárs társadalomra gyakorolt ​​hatásáig folyamatos érdeklődést váltott ki, és vegyes véleményeket keltett. A történelem során a Asbóth Lajos tanulmányozás, elmélkedés és vita tárgya volt, befolyásolva a mindennapi élet, a kultúra és a politika különböző aspektusait. Akár az akadémiai relevanciája, akár a társadalomra gyakorolt ​​hatása, akár a populáris kultúrában betöltött jelentősége miatt, a Asbóth Lajos továbbra is minden korosztály és háttérrel rendelkező ember érdeklődési köre. Ebben a cikkben elmélyülünk a Asbóth Lajos lenyűgöző világában, és feltárjuk számos oldalát, az eredetétől a mai hatásig.

Asbóth Lajos
Rákóczy-Parchetich Hugó, pasztell
Rákóczy-Parchetich Hugó, pasztell
Született1803. június 20.
Keszthely
Meghalt1882. május 6. (78 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Rendfokozataezredes
Egysége12. (tartalék) hadosztály
II. hadtest
Csatáitavaszi hadjárat
Buda ostroma
peredi csata
KitüntetéseiMagyar Katonai Érdemrend III. osztálya
GyermekeiAsbóth János
RokonaiAsbóth János (apja)
Asbóth Sándor (testvére)
Asbóth János (fia)
A Wikimédia Commons tartalmaz Asbóth Lajos témájú médiaállományokat.

Nemescsói Asbóth Lajos (Keszthely, 1803.[1] június 20. – Budapest, 1882. május 6.) honvéd ezredes, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a bécsi titkosrendőrség besúgója. Apja Asbóth János mezőgazdász, a Georgikon igazgatója volt. Öccse, Asbóth Sándor az 1848–49-es szabadságharcban alezredes, az emigrációban amerikai tábornok, majd diplomata. Fia Asbóth János író.

Élete

Angol eredetű magyar családban született. Édesapja nemescsói Asbóth János (1768-1823) mezőgazdász, a keszthelyi Georgicon igazgatója, édesanyja Tátrai Anna (1780-1842) volt. Tanulmányait a soproni evangélikus líceum elvégzése után 14 éves korától a bécsi hadmérnöki akadémián végezte, majd 1820-ban, 17 évesen lépett a császári hadseregbe, s 22 éven át német és olasz lovasezredekben szolgált.[2] 1844-ben[3] századosként nyugalomba vonult és földbérlőként Lugoson gazdálkodott.

1848 júniusától Krassó vármegyében nemzetőr őrnaggyá és a bánsági bányavidéket védő mintegy 600 fős nemzetőr egység parancsnokává nevezték ki. A hadiipari szempontból is fontos bányavidék folyamatos támadásoknak volt kitéve és december második felében a túlerő ellenében a nemzetőrök kénytelenek voltak feladni.

1848. november 17-én Asbóth Lajos Ezeres falu lefegyverzésére kivezényelte Rózsa Sándor szabadcsapatát, akik kirabolták a falut és 36 lakosát megölték. Emiatt Vukovics Sebő nemsokára feloszlatta a szabadcsapatot.

1849. január 15-étől Debrecen katonai parancsnoka, majd január 26-ától alezredesként a szerveződő 12. (tartalék) hadosztály parancsnoka volt. Hadosztályával részt vett a tavaszi hadjáratban. Érdemeket szerzett a császári hadsereg megtévesztését célzó hadműveletekben, ezért április 18-án ezredessé léptették elő és megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. Buda ostromában, mint a II. hadtest egy hadosztályának parancsnoka, majd – miután Aulich Lajos betegszabadságra ment – mint a II. hadtest parancsnoka vett részt.

Az 1849. júniusi Vág melletti hadműveletekben, majd a peredi csatában a II. hadtest kiválóan szerepelt, azonban Asbóth nem a parancsok szerint irányította hadtestét, ezért Görgei leváltotta a hadtest éléről. Július 19-étől a tartalék hadtest egy hadosztálya, majd a tervezett tartalék hadtest parancsnoka lett. A fegyverletétel után halálra ítélték, majd az ítéletet 18 évi várfogságra változtatták. 1856-ban kapott kegyelmet. | Provokátorként részt vett a szabadságharc utáni függetlenségi szervezkedésekben. Az emigráció jelentős szerepet szánt neki egy tervezett felkelés előkészítésében. 1861-ben néhány hónapra ismét letartóztatták. 1918-ban vált ismertté, hogy ekkor a bécsi titkosrendőrség besúgója lett. Ő adta fel az Almásy Pál és Nedeczky István vezette összeesküvés résztvevőit, az árulásért pénzt is kapott, 10 000 forintot.[4]

1862-ben megírta emlékiratait, majd 1867-ben az amerikai polgárháború történetét. Hadtudományi műveket is írt, közülük legjelentősebb a „A hadvezér és a hadtudomány alapelvei az újabbkori hadjáratok történetével felvilágosítva” című (Pest, 1863). 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Vezérőrnagyként a Honvédegylet tagja volt. Kossuth Lajos egy 1867-ben írt levelében utólag ismerte el e rendfokozatot, tábornoki oklevelének kiadására a szabadságharc alatt nem került sor.

Művei

Jegyzetek

  1. ↑ Több forrás születésének évét 1802-re teszi. Lásd További információk alatt!
  2. ↑ Kemény Krisztián. „„Tüntetés” a fővezér ellen? Görgei Artúr, Asbóth Lajos és a II. hadtest tiszti- karának nyilatkozata (1849. június 22.)”. Aetas 33, 38. o. (Hozzáférés: 2021. november 29.) 
  3. ↑ Kápolnai Pauer István szerint 39 évesen. Lásd források között: Emlékbeszédek!
  4. ↑ Lukács Lajos: Magyar politikai emigráció 1849-1867. Budapest; Kossuth Könyvkiadó, 1984. ISBN 963 09 2406 4 Asbóth Lajos lásd 265, 300, 302. p.

Források

További információk