Csuha Antal
Ebben a cikkben a Csuha Antal témáját különböző nézőpontokból tárgyaljuk, hogy átfogó és teljes képet adjunk róla. Ezen a vonalon a Csuha Antal-hez kapcsolódó különböző szempontokat elemezzük, elmélyülve annak eredetében, fejlődésében és jelenlegi következményeiben. Ezen túlmenően, megpróbáljuk az olvasót mélyebben megérteni a Csuha Antal-ről, feltárva annak lehetséges következményeit különböző területeken. Ily módon az a cél, hogy vitát generáljunk a Csuha Antal körül, és ösztönözzük a kritikai reflexiót annak fontosságáról és relevanciájáról a mai társadalomban.
| Csuha Antal | |
| Született | 1794. október 23. Nagyhalász, |
| Elhunyt | 1867. február 22. (72 évesen) Kassa, |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | honvéd tábornok |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Eördöghfalvi Csuha Antal (Nagyhalász, 1794. október 23. – Kassa, 1867. február 22.) magyar katona, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc honvéd tábornoka.
Élete
Családja és ifjúkora
A Csuha családról a XVIII. századtól tesznek említést a levéltári források. E kisbirtokos nemesi család sarjaként született 1794. október 23-án. Édesapja Csuha Tamás kisbirtokos, anyja nagyiványi Fekete Magdolna. A kor szokásainak megfelelően katonaiskolát végzett Olmützben. 1813-tól hadnagy, 1844-től őrnagy volt a 39. gyalogezredben.
Az 1848-49-es szabadságharc
1848. május végétől az Országos Nemzetőri Haditanács gyalogsági osztályának beosztott tisztje. Június 25-től császári-királyi alezredes, a Déli hadsereg óbecsei dandárjának parancsnoka. Október 26-tól honvéd ezredes, az aradi, majd a szegedi hadmegye parancsnokává nevezték ki, miután október 13-án Damjanich János alezredessel együtt meghiúsította Ferdinand von Mayerhofer ezredes azon törekvését, hogy Óbecsét elfoglalva elvágja a Bánátban és a Bácskában lévő magyar csapatokat egymástól. December 22-től Pétervárad parancsnoka, ahol a várőrség 5000 főnyi katonából és 9 fő tisztből állt. 1849. január 9-től nevezték ki honvéd vezérőrnaggyá. Márciusban aláírta a kapitulációt, az őrség hangulatára hivatkozva azonban mégsem adta át a várat a császáriaknak. Április 17-én felmentették beosztásából és rövidesen nyugalmazták.
A szabadságharc után
A császári hadbíróság megfosztotta tábornoki rangjától 1851-ben, de nem végezték ki, ezután rövid ideig Halászban lakott, majd Kassára költözött. Végül ott halt meg 1867. február 22-én.
Emlékezete
1998-ban az 1848-49-es szabadságharc Nagyhalászban született tábornokának nevét veszi fel az általános iskola. Évente pedig az úgynevezett Csuha-hét keretében színes programokkal és koszorúzással emlékeznek meg róla.
Források
- Magyarország hadtörténete, Tábornokok és törzskari tisztek a szabadságharcban 1848-49.
- https://web.archive.org/web/20160304214058/http://web.nagyhalasz.hu/cikkek/uj/aaa/csuha.html
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk
- Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. 2. jav., bőv. kiad. Bp., Zrínyi Katonai Kiadó, 1987.; 3. átdolg., jav. kiad. Bp., Heraldika Kiadó, 2000.
- F. Kiss Erzsébet: Az 1848-49-es magyar minisztériumok. Bp., Akadémiai Kiadó, 1987.
