Ma belépünk a Ivánka Imre izgalmas világába. Akár szakértő a területen, akár csak kíváncsi többet megtudni róla, ez a cikk átfogó áttekintést nyújt a Ivánka Imre-el kapcsolatos mindenről. Ez a cikk az eredetétől a mai relevanciáig, a különböző területeken való lehetséges alkalmazásaiig igyekszik elmélyülni mindazon lényeges szempontokba, amelyek miatt a Ivánka Imre olyan téma, amelyet érdemes megvizsgálni. Csatlakozzon hozzánk ezen a tudásúton, és fedezzen fel mindent, amit a Ivánka Imre-ről tudni érdemes.
Ivánka Imre | |
Született | 1818. december 9.[1] Felsőszemeréd |
Elhunyt | 1896. július 27. (77 évesen)[1] Máriabesnyő |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Kitüntetései | Magyar Királyi Szent István-rend (1882) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ivánka Imre témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Draskóczi és jordánföldi Ivánka Imre (Felsőszemeréd, 1818. december 9. – Máriabesnyő, 1896. július 27.) 1848-as honvédezredes, Batthyány Lajos miniszterelnök titkára, politikus.
Ivánka László (1782-1819) Hont vármegyei főszolgabíró és pécsújfalusi Péchy Petronella (1791-1846) fia. Előbb Sopronban, majd 1831-től a tullni katonai akadémián tanult, ahol tanulótársa volt Görgei Artúr és Klapka György is. Az akadémia elvégzése után a Hessen-Homburg sorezredbe került, 1838-tól a 12. huszárezredben, az ún. nádor huszároknál teljesített hadnagyként, ill. főhadnagyként szolgálatot Észak-Csehországban, István nádor hadsegéde volt.
Batthyány Lajos májusi felhívása után, mely felszólította a kilépett katonatiszteket, hogy álljanak be az új hadseregbe, csatlakozott az alakuló magyar nemzetőrséghez, ahol százados, majd július 1-jétől Batthyány miniszterelnök titkára lett. A kapitánytól lefelé való kinevezések, egyszerű adminisztrációs kiadványok aláírása volt reá bízva,[2] és részt vesz a felállítandó honvédsereg szervezésében. Augusztus 17-én őrnaggyá és a dunáninneni nemzetőrség parancsnokává nevezték ki, augusztus 27-én Kazinczy Lajos főhadnagy lett a segédtisztje. A győztes pákozdi csatában (szeptember 29.) a jobbszárnyon harcolt. A győzelem után, október 9-én alezredesi rangot kapott.
Októberben a honvédsereg Ausztriába való betörésekor a jobbszárny hadműveleteit fedezte. Október 12-én ezredessé, 19-én a magyar fősereg jobbszárnyának parancsnokává nevezték ki. Október 25-én a magyar sereg ultimátumával Dobay Ágoston nemzetőr százados kíséretében Windisch-Grätzhez küldték egyezkedés céljából, a császári fővezér azonban azt válaszolta: „...lázadókkal nem tárgyalok!”. Visszafelé jöttükben Ivánkát a hadijog megsértésével Jellasics elfogatta. A magyar kormány szerette volna őt kicserélni Fligelli táborkari őrnagyért, Roth és Philippovics tábornokért, de sikertelenül.[3]
Königgrätzi (ma Hradec Králové, Csehország) rabságából 1850-ben szabadult császári kegyelemmel, majd megnősült.
1861-ben Pest megye főjegyzőjévé választották (mint ilyen kezdeményezte Petőfi születési házának a megkeresését), majd határozati párti programmal a dunapataji kerület országgyűlési képviselője lett. 1865-től 1895-ig megszakítás nélkül tagja volt a képviselőháznak; eleinte a Balközép Párt, majd a Szabadelvű Párt tagja. 1895-ben főrendiházi taggá nevezték ki . 1878-tól 1891-ig az Északkeleti Vasúttársaság vezérigazgatója. Ferenc József 1878-ban kitüntette a harmadik osztályú Vaskorona-renddel. Tevékenyen részt vett Magyar Vöröskereszt megalapításában, melynek gondnoka lett (1881-1890). Társadalmi tevékenységéért 1882-ben megkapta a Szent István-rend kiskeresztjét. 1884-ben a Nemzetközi Vöröskereszt II. értekezletén Genfben német nyelven számolt be a Magyar Vöröskereszt tevékenységéről.[4]
Részt vállalt az Országos Honvédegylet alapításában, s a magyarországi szabadkőművesek nagymestere volt.