Berzsenyi Lénárd

Mai cikkünkben a Berzsenyi Lénárd témájában fogunk elmélyülni, amely kérdés az utóbbi időben vitákat és vitákat váltott ki. A Berzsenyi Lénárd egy olyan probléma, amely a társadalom széles spektrumát érinti, a különböző területeken dolgozó szakemberektől egészen a hétköznapi emberekig, akik mindennapi életükben szembesülnek ezzel a témával kapcsolatos kihívásokkal. Ebben a cikkben a Berzsenyi Lénárd-hez kapcsolódó különböző nézőpontokat és megközelítéseket fogjuk megvizsgálni, hogy megvilágítsuk annak következményeit, és átfogó képet nyújtsunk a kérdésről. Függetlenül attól, hogy milyen szintű tapasztalata vagy előzetes ismerete van a Berzsenyi Lénárd-el kapcsolatban, ebben a cikkben olyan releváns és értékes információkat találhat, amelyek segítségével jobban megértheti ezt a problémát és lehetséges következményeit a különböző területeken. Olvasson tovább, hogy elmélyüljön a Berzsenyi Lénárd lenyűgöző és összetett világában!

Berzsenyi Lénárd
Született1805. november 6.[1]
Nemesmagasi
Meghalt1886. szeptember 17. (80 évesen)
Nemesmagasi
Állampolgárságamagyar
A Wikimédia Commons tartalmaz Berzsenyi Lénárd témájú médiaállományokat.

Egyházasberzsenyi Berzsenyi Lénárd (Nemesmagasi,[2] 1805. november 6. – Nemesmagasi, 1886. szeptember 17.) honvéd ezredes, Berzsenyi Dániel harmadfokú unokatestvére.

Ügyvédi pályára készült, de apja halála miatt 1825-ben nem folytatta tanulmányait és belépett a 9. (Miklós) huszárezredbe. 1832-ben századkapitánnyá, 1846-ban őrnaggyá léptették elő. 1848 nyarán ezredével hazavezényelték Morvaországból.

Szeptembertől részt vett a Josip Jelačić elleni hadműveletekben. Októbertől ezredével csatlakozott a magyar honvédséghez. Novembertől a honvédség pótlovazási felügyelője volt, majd 1849 januárjától ezrede Perczel Mór hadtestéhez beosztott osztályának parancsnoka. Harcolt a január 22-ei szolnoki és a január 25-ei ceglédi ütközetekben, ezért február elején alezredessé léptették elő. Május elejétől huszárezredének parancsnoka lett, a hónap közepétől ezredesi rangban. Júniusban Görgei a II. hadtest parancsnokává nevezte ki, de ő a megbízást nem fogadta el, ezért végül a VII. hadtest lovashadosztályának parancsnoka lett.

A világosi fegyverletétel után Aradon előbb golyó általi halálra, majd tizennyolc év várfogságra ítélték. Az olmützi várbörtönben portrésorozatot készített fogolytársairól. 1857 elején kegyelmet kapott. Ettől kezdve haláláig Vas vármegyei birtokán gazdálkodott. A kemenesmagasi temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság „A” kategóriában a Nemzeti sírkert részévé nyilvánította.[3]

További információk

Jegyzetek

  1. ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
  2. ↑ Jelenleg: Kemenesmagasi
  3. ↑ Magyar Közlöny 2007/173. szám 13043. o., a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 26/2007. számú határozata, 2007. december 12.

Források