Csutak Kálmán
Napjainkban a Csutak Kálmán számos területen gyakran megvitatott és elemzett téma. Relevanciája vitathatatlan, hiszen nemcsak az emberek mindennapi életére, hanem globális szinten politikai, gazdasági és társadalmi szempontokra is kihat. Számos vélemény és álláspont született a Csutak Kálmán körül, ami jól mutatja ennek a kérdésnek a bonyolultságát és fontosságát a mai társadalomban. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Csutak Kálmán-et és annak következményeit, azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító áttekintést adjunk erről a kérdésről.
| Csutak Kálmán | |
 | |
| Született | Csutak Kálmán 1820. április 13. Makó |
| Elhunyt | 1896. március 28. (75 évesen) Cegléd |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | katona |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csutak Kálmán témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Csutak Kálmán (kászonimpérfalvai) (Makó, 1820. április 13. – Cegléd, 1896. március 28.) 1848-1849-es honvédezredes.
Élete
Apja városi tanító volt. Nagyváradon végezte az iskoláit, mire mint hadapród beállott a 61. sz. gyalogezredbe. Olaszországban a fővezér, Radeczky vezérkarában teljesített szolgálatot, ahol több évig képezte magát a hadtudományok terén. Később a katonaságból kilépett, ügyvéd lett Torontál vármegyében. Részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban is. 1848. október 1-jén mint hadnagyot Nagyvárad erődítésére és a 27. zászlóalj alakítására vezényelték. 1849. január 1. századossá léptették elő Kolozsvárt a 24. honvédzászlóaljnál; részt vett az 1849. január 21-i, nagyszebeni csatában, ahol Bem József őrnaggyá és a 27. zászlóaljparancsnokává nevezte ki; 1849. február 4-én is vitézül harcolt Vízaknánál. A szabadságharc végén ezredes és dandárparancsnok volt, amikor Aradon ő is fogságba került; 1850. március 14-én először halálra, de kegyelemből 16 évi sáncmunkára ítélték. Fogságából kiszabadulva Giuseppe Garibaldinál teljesített szolgálatot, és megfordult Romániában is, majd Debrecenben volt magánhivatalnok. 1891 őszén Keresztes Lajos - egykori szabadságharcos honvéd őrnagy, közalapítványi tiszttartó - hívására Cegléden telepedett le, ahol a Lakatos (ma Jókai) utcában lakott. A város saját halottjának tekintette, nagy részvét mellett temették el. Síremléke a Kálvária temető dombján áll.
Munkái
- Aradi fogságom alatt irt adatok az 1848–49. évi szabadságharcz, különösen az Erdély havasai ellen vezetett hadjáratról. Pest, 1868.
- Bem föllépése az erdélyi hadjáratban című czikke megjelent a Honvédmenház Könyvében (1870.)
Arcképét kőre rajzolva Vahot Imre adta ki a Honvédek Könyve uj folyamában (1868.), nyomtatta Laufer Ignácz műintézete Pesten.
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.
