Csernovics Péter

A mai világban a Csernovics Péter olyan téma, amely a társadalom minden területén nagy aktualitást kapott. A politikától a technológiáig, a kultúráig és a gazdaságig a Csernovics Péter jelentősen befolyásolta életünket és kapcsolatainkat. Az évek során a Csernovics Péter szenvedélyes vitákat váltott ki, és mélyreható változásokat hozott a mindennapi életünk különböző aspektusainak megközelítésében. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Csernovics Péter különböző oldalait, és elemezzük hatását a különböző területeken, hogy jobban megértsük a mai társadalomra gyakorolt ​​hatását.

Csernovics Péter
Temes vármegye főispánja
Hivatali idő
1848. április 23. – kb. 1849. augusztus 13.
ElődTihanyi Ferenc
Utódosztrák abszolutizmus
Született1810. március 13.
Mácsa
Elhunyt1892. május 1. (82 évesen)
Fény
Párt?
(1848-1849)
Határozati Párt
(1861)
Deák-párt
(1865-1875)
GyermekeiCsernovics Arzén
Foglalkozáspolitikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Csernovics Péter témájú médiaállományokat.

Gróf Csernovics Péter (szerbül Petar Črnović, Mácsa, 1810. március 13. – Fény, 1892. május 1. - halálozásának napja bizonytalan), politikus, kormánybiztos az 1848–49-es szabadságharcban.

Élete

Magyarországi szerb nemzetiségű családban született. Az 1843-ban a rendi országgyűlésen Arad vármegye követeként vett részt. Ismert volt magyarbarát érzelmeiről, ezért április 23-án a Batthyány-kormány temesi főispánná és délvidéki királyi biztossá nevezte ki. Az április 24-i nagykikindai véres események után feladatul kapta a délvidéki társadalmi és nemzetiségi elégedetlenség lecsillapítását is.

Statáriumot hirdetett, ugyanakkor egyéb intézkedéseivel törekedett a szerb lakosság megbékítésére is. Ennek ellenére nem sikerült eredményt elérnie. Június 24-én tíz napra szóló fegyverszünetet kötött a felkelőkkel, de ők ezt a megállapodással ellentétben pozícióik megerősítésére használták fel. Erélytelen fellépése miatt előbb kinevezték mellé Vukovics Sebőt is, majd csakhamar, 1848. július 24-én Szemere Bertalan belügyminiszter felmentette kormánybiztosi megbizatása alól.[1] A szabadságharc eseményeiben ezután már nem játszott jelentős szerepet.

1849 októberében mácsai birtoka kertjében titokban eltemettette két aradi vértanú, Damjanich János és Lahner György holttestét.

1861-ben Határozati, majd 1865-től szélsőbalos, majd 1869-től 1875-ig 1848-as párti országgyűlési képviselő volt.

Megjelent műve

  • A nemzetiségi kérdés a jelen és jövő szempontjából (Pest, 1861).

Jegyzetek

  1. ↑ Utóda a kormánybiztosságban Szentkirályi Móric, majd 1948. augusztus 26-átől Beőthy Ödön lett.

Források