Lukács Dénes

Mai cikkünkben a Lukács Dénes lenyűgöző világába fogunk beleásni. Ezt a témát évek óta kutatják és foglalkoztatják, és ez nem is csoda. A Lukács Dénes tudósok, kutatók, amatőrök és kíváncsiak figyelmét egyaránt felkeltette. A történelem során a Lukács Dénes döntő szerepet játszott a mindennapi élet, a kultúra, a technológia és általában a társadalom különböző területein. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Lukács Dénes különböző aspektusait, az eredetétől a mai világra gyakorolt ​​hatásáig. Biztosak vagyunk abban, hogy ennek az olvasásnak a végén szélesebb és gazdagabb megértése lesz a Lukács Dénes-ről. Készüljön fel a felfedezés és a tanulás útjára!

Lukács Dénes
Rusz Károly metszete Marastoni József litográfiája alapján
Rusz Károly metszete Marastoni József litográfiája alapján
Született1816
Nagyvárad
Meghalt1868. április 1. (51-52 évesen)
Nádudvar
Állampolgárságamagyar
A Wikimédia Commons tartalmaz Lukács Dénes témájú médiaállományokat.

Erzsébetvárosi Lukács Dénes (Nagyvárad, 1816 – Nádudvar, 1868. április 1.) honvédezredes, a honvédtüzérség főparancsnoka, Szilágyi Dezső nagybátyja.[1]

Életpályája

Az erdélyi Örmény nemesi Lukács család leszármazottja.[2] [3] Testvére erzsébetvárosi Lukács György államtitkár volt.[1] 1830-ban hadapródként lépett az 5. (Bervaldo) tüzérezredbe. 1830 és 1833 között elvégezte az ezred tüzérségi iskoláját, majd a bombászkarban szolgált. Tanult a bécsi tüzériskolában is és iskoláiba később tanárként is visszakerült. Ő oktatta tüzérségi ismeretekre az ifjú Ferenc Józsefet is. Mai ismereteink szerint 1840-ben Lukács Dénes készítette Magyarországon az első földgömböt. [4]

Batthyány Lajos kormányának megalakulása után az Országos Nemzetőrségi Haditanácshoz vezényelték, júniustól a Haditanács tüzérségi osztályának főnökévé nevezték ki. Részt vett a honvéd tüzérség első ütegeinek szervezésében. 1848 novemberében osztályával átkerült a hadügyminisztérium állományába. A főváros feladása után 1849 januárjától alezredesi rangban Debrecenben, majd Nagyváradon szolgált. A honvédség ütegeinek nagy részét az ő felügyelete alatt szervezték meg. Jelentős érdemeket szerzett abban, hogy a tüzérség a honvéd hadsereg legegyenletesebb teljesítményt nyújtó fegyverneme volt. 1849 májusában ezredessé léptették elő és kinevezték a Honvéd Tüzér Főparancsnokság vezetőjévé.

A szabadságharc leverése után elfogták, és az aradi haditörvényszék előbb golyó általi halálra, majd tizenhat év várfogságra ítélte. Temesváron, Aradon, majd Komáromban töltötte büntetését. Komáromi fogsága idején földgömböket készített, melyeket iskolai használatra a könyvkereskedések is árusítottak. 1856 áprilisában kegyelemmel szabadult. 1860-tól haláláig Nádudvaron árva gyámként dolgozott.

Az első rézbe metszett magyar felírású földgömbök készítése során Lukács Dénes volt a földtekekészítés fő mestere.[5]

Emlékezete

  • 2009. október 4-én leplezték le Nagyváradon Lukács Dénes tüzérezredes mellszobrát. A szobrot Berek Lajos Mednyánszky-díjas szobrászművész készítette el.
  • Nádudvari Települési Értéktár Bizottság 3/2022. (XI.25.) határozatával felvette Lukács Dénes, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tüzérezredese életének és munkásságának, valamint a nádudvari katolikus temetőben található Lukács Dénes és a Lukács család (Lukács Ignác, felesége Lukács Ignácné Novák Katalin és fia, Lukács Dezső) sírjait a Nádudvari Települési Értéktár kulturális örökség kategóriájába.[6]

Jegyzetek

  1. ↑ a b Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891-1914. Hornyánszky Viktor Online elérés.
  2. ↑ Lukács
  3. ↑ Gudenus János József, Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája Budapest, 2000.
  4. ↑ Viktória, Tamusné Molnár. „A debreceni rézmetsző diákok önképzőköre” (magyar nyelven). 
  5. ↑ ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék. (Hozzáférés: 2023. június 21.)
  6. ↑ Lukács család. (Hozzáférés: 2023. június 20.)[halott link]

Források

További információk

  • Bihar-Biharmegye, Oradea-Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve. Szerk. Fehér Dezső. Oradea, 1933–1937.
  • Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
  • Kempelen Béla: Magyar nemes családok I–XI. Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1911–1932.
  • Magyar nagylexikon I–XIX. Főszerk. Bárány Lászlóné et al. Budapest: Akadémiai; (hely nélkül): Magyar Nagylexikon. 1993–2004. ISBN 963-05-6611-7  
  • Gudenus János József: Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája. Budapest, Szerző, 2000.
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.