A mai világban a Rosty István (honvéd alezredes) szokatlan jelentőségre tett szert, amely a társadalom különböző aspektusait érintette. A Rosty István (honvéd alezredes) megjelenése óta vitákat, vitákat és jelentős változásokat generált különböző területeken, a kultúrától a gazdaságig. Hatása világszerte elterjedt, felkeltette a szakemberek, kutatók és a nagyközönség figyelmét. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Rosty István (honvéd alezredes) hatását a mai társadalomra, elemezzük következményeit, és átgondoljuk a modern világban betöltött szerepét.
Barkóczi Rosty István | |
Született | 1817. június 10. Székesfehérvár |
Elhunyt | 1869. október 25. (52 évesen) Székesfehérvár |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | nőtlen |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | főszolgabíró (1861–1861, Móri járás) |
Barkóci Rosty István Miklós (Székesfehérvár, 1817. június 10.– Székesfehérvár, 1869. október 25.) 1848-as honvéd alezredes, a Fejér vármegyei Móri járás főszolgabírája, borász, földbirtokos.[1][2]
Az eredetileg Vas vármegyei római katolikus nemesi származású barkóci Rosty család sarja. Apja a Székesfehérváron lakó barkóci Rosty Zsigmond (1784–1858) földbirtokos,[3] anyja Kiszling Janka (1792–1866) volt.[4] Apai nagyszülei barkóci Rosty Ferenc (1748–1828), földbirtokos és Anna O'Beirne (1757–1810) voltak. Az apai ükszülei barkóczi Rosty István (fl. 1710-†1745), királyi tanácsos, 1730 és 1745 között Vas vármegye alispánja és országgyűlési követe, földbirtokos és szarvaskendi és óvári Sibrik Terézia voltak. Fivére hadenbergi és barkóci Rosty Zsigmond (1811–1875),[5] 1848-as honvéd tüzérhadnagy vitte tovább a családot; Rosty Zsigmond fia, és egyben Rosty István unokaöccse: Rosty Flórián (1845–1894), császári és királyi kamarás, követségi tanácsos.
Rosty István fiatal korában hadfi volt: 1833 és 1837 között a 19. gyalogezredben szolgált. 1848 szeptemberétől a Zrínyi önkéntes csapat századosa volt, majd részt vesz a Josip Jellačić elleni harcokban. Október 13-án százados volt a csapatból alakult 35. Zrínyi honvédzászlóaljnál, a drávai hadtestben. Közreműködött bonyhádi Perczel Mór tábornok délnyugat-dunántúli hadműveleteiben. December 30-án alakulata a móri csatában súlyos veszteséget szenvedett, újjáalakítása Balmazújvárosban folyt 1849. január és március között. Májusban 13-án őrnagy és osztályparancsnok az 1. vadászezrednél a felső-magyarországi (IX.) hadtestben. Július 13-án a Közép-Tiszai hadsereg egyik dandárának parancsnoka lett. A szabadságharc végén török földre menekült. 1853-ban amnesztiával hazatért és a birtokán gazdálkodott. 1861-ben Fejér vármegyei Móri járás főszolgabírájává választják.[6]
1869. október 25-én hunyt el nőtlen.