Josef Kohlman

Ebben a cikkben a Josef Kohlman lenyűgöző világát tárjuk fel, amely téma az évek során sok ember érdeklődését felkeltette. A Josef Kohlman számos tanulmány és kutatás tárgya volt, és relevanciája az idők során is megmaradt. A Josef Kohlman eredetétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig jelentős nyomot hagyott a mindennapi élet különböző területein. Ebben a cikkben megvizsgáljuk azokat a különböző szempontokat, amelyek miatt a Josef Kohlman olyan releváns és érdekes témát jelent, és megvizsgáljuk időbeli alakulását és a különböző területekre gyakorolt ​​hatását. Készülj fel, hogy elmerülj a Josef Kohlman izgalmas univerzumában!

Josef Kohlman
Született1808. március 30.
Třebíč
Meghalt1889. június 23. (81 évesen)
Çengelköy
Állampolgárságamagyar
Rendfokozatatábornok
IskoláiTheresianum Katonai Akadémia

Josef Kohlman (magyar nyelven: Kollmann József, Třebíč, Morvaország, 1808. szeptember 30. – Çengelköy (ma Isztambul része), Oszmán Birodalom, 1889. június 23.) honvédvezérkari őrnagy, majd honvédvezérkari ezredes. A török hadseregben ezredes, majd krími háborúban tábornok, az 1877–78-as orosz–török háborúban vezérkari főnök.

Életútja

Katonacsaládból származott, apja cs. k. százados, német vagy cseh nemzetiségű. Az ifjú Kohlman a bécsújhelyi katonai akadémián végzett. 1827-től zászlós, 1848 tavaszán főszázados az 52/3-as gyalogezredben. 1848. júniustól részt vett a délvidéki harcokban, ahol Kiss Ernő táborkari tisztjeként teljesített szolgálatot. 1848 szeptember 22-től honvédvezérkari őrnagy, a Jelačić elleni sereg vezérkari főnöke. 1848 október 20-tól ezredesi rangban a feldunai hadtest vezérkari főnöke, ezredessé való előléptetését a pákozdi csatában tanúsított magatartásával érdemelte ki. Perczel Mór délvidéki hadjárata idején, 1848 november közepétől a délvidéki hadseregnél szolgált. 1849 márciusától a 4. hadtest vezérkari főnöke, majd hadosztályparancsnoka volt. 1849 május 8-án 3. osztályú katonai érdemjellel tüntették ki. 1849. július 7-től a bánáti bányakerületnél parancsnok.

A szabadságharc végén a cs. kir. hadbíróság halálra ítélte, de ő török földre menekült, felvette a muzulmán vallást, Macar Feyzullah bej néven a török hadsereg egyik legjobb tisztje lett. A krími háborúban 1855-ben Kars váránál harcolt, majd Kmety Györggyel Plevnát védte az oroszokkal szemben. Később az 1877–78-as orosz–török háborúban az ázsiai török csapatok vezérkari főnöke volt. A Boszporusz ázsiai partján, Çengelköyben halt meg.

Források

  • Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. Budapest, Zrinyi Katonai Kiadó, 1983. Kohlman, Josef lásd 204-205. p.
  • Perczel Miklós: Naplóm az emigrációból. 1. köt. (Sajtó alá rend., bev., jegyz. Závodszky Géza) Budapest : Tankönyvkiadó, 1977. 189 p. ISBN 963 17 2582 0 Kollmann József lásd 28, 41, 60, 71, 75, 116, 156. p.
  • Perczel Miklós: Naplóm az emigrációból. 2. köt. Amerikai napló [ (Sajtó alá rend., bev., jegyz. Závodszky Géza) Budapest : Tankönyvkiadó, 1979. 262 p. ISBN 963 17 4433 7 Kollmann József lásd 14, 134, 195. p.