Mai cikkünkben a Tomáš Garrigue Masaryk-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amely az utóbbi időben kétségtelenül érdeklődést és vitákat váltott ki. A Tomáš Garrigue Masaryk olyan téma, amely felkeltette a szakértők és a nagyközönség figyelmét, mivel mindennapi életünk különböző aspektusait érinti. Ebben a cikkben a Tomáš Garrigue Masaryk különböző aspektusait fogjuk feltárni, a történetétől és fejlődésétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig. Ezenkívül megvizsgáljuk a lehetséges megoldásokat és alternatívákat a Tomáš Garrigue Masaryk-hez kapcsolódó kihívások kezelésére. Végül megvizsgáljuk, hogy a Tomáš Garrigue Masaryk hogyan befolyásolta a mai világot, és mire számíthatunk a jövőben.
Tomáš Garrigue Masaryk | |
![]() | |
Csehszlovákia köztársasági elnöke | |
Hivatali idő 1918. november 16. – 1935. december 18. | |
Előd | nem volt |
Utód | Edvard Beneš |
Katonai pályafutása | |
Csatái | első világháború |
Született | 1850. március 7. Hodonín, Osztrák–Magyar Monarchia |
Elhunyt | 1937. szeptember 14. (87 évesen) Lány, Csehszlovákia |
Sírhely | Grave of Masaryk family |
Párt | Ifjú Cseh Párt (1890–1893) |
Szülei | Terezie Masaryková Jozef Maszárik |
Házastársa | Charlotte Garrigue |
Gyermekei |
|
Foglalkozás | filozófiaprofesszor |
Iskolái |
|
Vallás |
|
Díjak |
|
![]() | |
Tomáš Garrigue Masaryk aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Tomáš Garrigue Masaryk témájú médiaállományokat. |
Tomáš Garrigue Masaryk hallgat (Hodonín, 1850. március 7. – Lány, 1937. szeptember 14.) cseh filozófus, szociológus, egyetemi tanár, politikus, Csehszlovákia egyik alapítója és első elnöke.
Az akkor az Osztrák Császársághoz tartozó Morvaországban, Hodonín városában született, munkáscsaládban (édesapja írástudatlan fuvaros volt), és Čejkovice faluban nőtt föl. Középső neve amerikai származású feleségétől, Charlotte Garrigue-től származik. Tanulmányait Brnóban, Bécsben (itt 1876-ban diplomázott) és Lipcsében végezte. 1881-ben megjelent első jelentős cikke „Öngyilkosság mint a modern civilizáció tömegjelensége” (Der Selbstmord als soziale Massenerscheinung der modernen Zivilisation) címmel. 1882-ben kinevezték a prágai egyetem cseh részének filozófiaprofesszorává. A következő évben megalapította a cseh kultúrának és tudománynak szentelt Atheneum havi folyóiratot. 1889-ben a Čas (Idő) című politikai lap szerkesztője lett. Több történelmi tárgyú írása volt, melyekben élesen bírálta a cseh nacionalizmus elfojtására törekvő, antiszemita felhangokban bővelkedő történelemoktatást. Nyugati értelmiségi berkekben nagy visszhangra talált munkássága.
Masaryk 1891–1893 között az Ifjú Cseh Párt, majd 1907–1914 között a követői által alapított Realista Párt (Cseh Néppárt vagy Haladó Párt) színeiben tagja volt a birodalmi gyűlésnek és a cseh országgyűlésnek is. A két képviselősége között eltelt időben a cseh nemzet politikai nevelésén fáradozott. Ekkor még nem teljes függetlenséget, hanem a Monarchia konföderációs átalakítását tervezte elérni. 1908-ban ellenezte Bosznia-Hercegovina annexióját. Az első világháború kitörése után Genfbe, majd Londonba menekült a letartóztatás elől, és külföldön is tovább agitált a csehek szabadsága mellett. Tanítványai, Edvard Beneš és Milan Rastislav Štefánik személyében hű társakra talált harcában, és 1916-ban Párizsban együtt megalakították a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot. A háború alatt rendkívül sokat utazott: 1917-ben Oroszországban szervezte meg a 40–50 000 főt számláló, a központi hatalmak, majd a bolsevikok ellen harcoló Csehszlovák Légiót, 1918-ban pedig az Egyesült Államokban meggyőzte Thomas Woodrow Wilson elnököt ügye igazáról.
1918-ban feldarabolták az Osztrák–Magyar Monarchiát, Csehország és a Magyarországból kiszakított Szlovákia egyesültek. Az antant-hatalmak elismerték a Masaryk vezette Csehszlovák Nemzeti Tanácsot ideiglenes cseh kormánynak. 1920-ban Masaryk megnyerte a választásokat, és ő lett a demokratikus csehszlovák állam első elnöke. A kisebbségekkel (függetlenedni vágyó szlovákok, németek, magyarok) szemben mérsékelt politikát folytatott. 1935-ig háromszor választották újra, amikor idős korára való tekintettel lemondott. Utódja Beneš lett, aki addig külügyminiszteri feladatokat látott el.
Fia, Jan Masaryk a második világháború idején a csehszlovák emigráns kormány, majd 1945–1948 között a prágai kormányzat külügyminisztere volt.
Közkeletű tévedés, hogy Tomás Masaryk szabadkőműves lett volna. A félreértés abból fakadhat, hogy fia, Jan Masaryk valóban belépett az egyik páholyba.[3]
Elődje: – |
Csehszlovákia elnöke 1918–1935 |
Utódja: Edvard Beneš |