Práznovszky Iván

Ebben a cikkben a Práznovszky Iván témával foglalkozunk, amely az elmúlt években a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatása miatt nagy jelentőségűvé vált. A Práznovszky Iván olyan téma, amely világszerte érdeklődést váltott ki, vitákat és elmélkedéseket váltott ki különböző területeken. A kezdetektől napjainkig a Práznovszky Iván-et szakértők és akadémikusok tanulmányozták, akik igyekeztek megérteni következményeit és következményeit. Ebben a cikkben a Práznovszky Iván különböző perspektíváit, valamint a jelenlegi kontextusban való relevanciáját és a jövőre vonatkozó lehetséges következményeit vizsgáljuk meg.

Práznovszky Iván
Született1883. december 12.[1]
Budapest[1]
Elhunyt1971. április 1. (87 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásadiplomata
Tisztsége
  • ügyvivő (1921. szeptember 27. – 1922. február 13.)
  • magyar nagykövet Franciaországban (1922. február 13. – 1922. november 21.)
  • magyar nagykövet Spanyolországban (1922. február 25. – 1922. november 21.)
Iskolái

Zarkafalvi és práznóci Práznovszky Iván (névváltozat: Praznovszky; Budapest, 1883. december 12. – Budapest, 1971. április 1.) magyar jogász, diplomata, nagykövet.

Élete

Középiskolai tanulmányait a budapesti piarista gimnáziumban végezte, majd a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát. Több külföldi tanulmányutat tett, kitűnően tudott németül és franciául, kezdetektől fogva érdekelte a diplomácia.[2] 1904-ben a király személye körüli minisztérium segédfogalmazója lett, majd 1908-tól a közös külügyminisztériumban dolgozott.[3] 1914-től osztálytanácsos. A Monarchia összeomlása után átkerült az önálló magyar külügyminisztériumba. A Tanácsköztársaság bukása után fontos szerepet játszott a minisztérium újjászervezésében, 1919-ben miniszteri tanácsos lett.

1919 végén a párizsi békekonferenciára utazó magyar küldöttség főtitkárává nevezték ki. Feladatkörébe a békedelegáció utazásának, ellátásának és programjának megszervezése tartozott.[4] A trianoni békeszerződés aláírása után is Párizsban maradt kezdetben ügyvivő, majd 1922-től párizsi követ és meghatalmazott miniszter lett, utóbb Spanyolországban is akkreditálva. Még 1922-ben hazatért, és a következő évben nyugdíjazták.[5]

Hazatérte után aktívan részt vett a közéletben és az üzleti életben, publicisztikai tevékenységet is folytatott. 1951-ben kitelepítették egy Kamut környéki tanyára, ahonnan 1953-ban térhetett vissza a fővárosba. Nyugdíjasként fordított és nyelvórákat adott, így találkozott a nála 44 évvel fiatalabb Dely Olivér György zoológussal, akivel életre szóló barátságot kötött.[2] 1971-ben hunyt el Budapesten.

Távoli rokona Praznovszky Mihály irodalomtörténész.

Művei

  •   A Monarchiától Trianonig egy magyar diplomata szemével. Praznovszky Iván emlékezései; dokumentumvál., tan., jegyz. Zeidler Miklós; Olvasósarok, Budapest, 2012

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d PIM-névtér. (Hozzáférés: 2024. február 1.)
  2. ↑ a b A zoológus és a diplomata igaz barátsága. (Hozzáférés: 2021. augusztus 2.)
  3. ↑ szerk.: dr. Blasszauer Róbert: Függelék, Az IHNETOV munkanaplója VITÉZ BÉLDY ALAJOS VEZÉREZREDES HADTÖRTÉNELMI LEVÉLTÁRBAN ŐRZÖTT IRATAIBÓL 1941—1943, Hadtörténelmi levéltári kiadványok. Budapest: PETIT REAL Könyvkiadó . ISBN 963 9267 19 8. Hozzáférés ideje: 2021. augusztus 2. 
  4. ↑ „Legyen közös európai örökségünk”, 2020. június 5.. FüredKult (Hozzáférés: 2021. augusztus 2.) 
  5. ↑ Pritz Pál (szerk.): Iratok a magyar külügyi szolgálatok történetéhez: 1918-1945. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1994. 459–460. o.  

Források