A mai világban a Robert Lansing (politikus) a társadalom széles köre számára nagyon fontos és érdekes téma lett. Következményei a tudományos és technológiai szempontoktól a társadalmi, gazdasági és politikai kérdésekig terjednek. A Robert Lansing (politikus) felkeltette a szakértők és a rajongók figyelmét, jelentős vitákat és vitákat generálva. Hatása a mindennapi élet számos területén megmutatkozik, a kommunikációtól a napi tevékenységeink végzésének módjáig. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Robert Lansing (politikus) különböző oldalait és a jelenlegi környezetünkre gyakorolt hatását.
Robert Lansing | |
![]() | |
Lansing 1919-ben | |
Az Egyesült Államok 42. külügyminisztere | |
Hivatali idő 1915. június 24. – 1920. február 13. | |
Előd | William Jennings Bryan |
Utód | Bainbridge Colby |
Született | 1864. október 17.[1][2][3][4][5] Watertown[6] |
Elhunyt | 1928. október 30. (64 évesen)[1][7][2][3][4] New York[8] |
Sírhely | Brookside Cemetery |
Párt | Demokrata Párt |
Szülei | Maria Lay Lansing John Lansing |
Házastársa | Eleanor Foster Lansing |
Foglalkozás | |
Iskolái | Amherst Főiskola |
Robert Lansing aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Lansing témájú médiaállományokat. |
Robert Lansing (Watertown, 1864. október 17. - New York, 1928. október 30.) amerikai politikus, külügyminiszter.
Lansing 1864-ben született New York államban, Watertown városában.
Szülővárosában végezte mind az általános, mind a középiskolát. S itt kezdte meg jogi tanulmányait (később nemzetközi jogásznak diplomázott) s végezte joggyakorlatát. Lansing már ekkor is rámenősnek bizonyult, s nem minden döntésben alázkodott meg felettesei előtt. Későbbi életében ezen tulajdonságának köszönhetően lesz kénytelen lemondani hivataláról.
1892-től nemzetközi jogászként tevékenykedett és rendszeresen szerepelt mint az USA törvényszékének és kormányának tanácsadója. Ezen titulusai révén nagy ismertségre tett szert, s a későbbiekben kapcsolatba került Woodroow Wilsonnal, a majdani amerikai elnökkel.
1915-ben, a demokrata párt tagjaként figyelemmel követte az európai eseményeket, s miután William Jennings Bryan lemondott. Lansing került a helyére, így ő lett Wilson elnök első kormányának második külügyminisztere Bryan után. Többek között nevéhez fűződik az az egyezmény amelyben az Egyesült Államok elismerte a Japán Császárság különleges jogait Kínában. Azonban mint korábban is, egyes kérdésekben nem volt hajlandó engedni a felettesinek, így több nézeteltérése adódott Wilson elnökkel. Lansing ellenezte az amerikai elnök részvételét a békekonferencián, illetve el akarta halasztani a Népszövetség felállítását. S bár Lansing érvelései bebizonyosodtak (ugyanis az elnök hamarabb hazautazott a békekonferenciákról), azonban nem tudta megmenteni hivatalát, így 1920. február 13-án lemondani kényszerült a külügyminiszteri címéről.
Később mint jogász tevékenykedett.
A nemzetközi jog elismert szakértőjeként számos könyvet írt, köztük a versailles-i békeszerződésről és annak következményeiről. 1928. október 30-án hunyt el (64 éves korában), New Yorkban.