Ebben a cikkben a Alexandru Averescu-et különböző nézőpontokból vizsgáljuk meg. A Alexandru Averescu olyan téma, amely az elmúlt években sokak figyelmét felkeltette, és hatásai számos területen érezhetők voltak, a tudománytól a populáris kultúráig. A következő néhány oldalon megvizsgáljuk, mit jelent a Alexandru Averescu, miért fontos, és mi a jelentősége a mai világban. A témát különböző oldalról közelítve reméljük, hogy átfogó áttekintést nyújtunk, amely gondolkodásra és vitára késztet.
Alexandru Averescu | |
Született | 1859. március 9. Babele, Orosz Birodalom |
Meghalt | 1938. október 3. (79 évesen) Bukarest, Román Királyság |
Állampolgársága | román |
Nemzetisége | román |
Rendfokozata | marsall |
Csatái | Első világháború |
Kitüntetései | Vitéz Mihály-rend |
Iskolái |
|
Civilben | politikus |
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandru Averescu témájú médiaállományokat. |
Alexandru Averescu (Babele, 1859. március 9. – Bukarest, 1938. október 3.) román nemzetiségű katonatiszt az első világháború idején, később miniszterelnök.
Az Orosz Birodalom területén született, Besszarábiában. Katonai tanulmányait Torinóban végezte, majd 1895–1898 között Románia berlini követe volt. Később, Romániába visszatérve részt vett az 1907-es romániai parasztfelkelés leverésében. A második Balkán-háború idején, 1913-ban ő vezette a Szófia irányába indított román offenzívát. A balul sikerült erdélyi offenzíva idején nem vett részt a harcokban, csak szeptember 26-án állt a 2. román hadsereg élére, amikorra már a Központi Hatalmak seregei szinte teljesen kiszorították a románokat Erdélyből. Fokozatos visszavonulás után végül 1917-ben Ojtoznál, Mărăștinél és Mărășeștinél vezetésével a román hadsereg sikeresen megállította a központi hatalmak előrenyomulását, de ezzel már nem tudta megakadályozni az 1918-as bukaresti béke aláírását.
Később, három alkalommal is miniszterelnöki tisztet töltött be. Először 1918 január–márciusa között, majd 1920–1921 és végül 1926–1927 között. 1918-ban megalapította a Néppártot (Partidul Poporului), amelynek ő lett az első elnöke. 1930-ban Constantin Prezannal együtt érdemei elismeréseként megkapta a marsalli rendfokozatot. Élete vége felé visszavonult a politikai élettől, Bukarestben halt meg 1938-ban. A Román Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta.