Ebben a cikkben elemezzük a Teleki Pál (politikus) relevanciáját a jelenlegi kontextusban, és feltárjuk a különböző területekre gyakorolt hatásait. A Teleki Pál (politikus) már régóta az érdeklődés és a tanulmány tárgya, hatása továbbra is vitára és elmélkedésre ad okot. A történelem során a Teleki Pál (politikus) alapvető szerepet játszott különböző területeken, a politikától a kultúráig, a technológiáig és általában a társadalomig. Ebben az értelemben kulcsfontosságú megérteni a Teleki Pál (politikus) jelentőségét a mai világban, valamint a jövő alakításában rejlő lehetőségeket. Egy mélyreható és multidiszciplináris elemzésen keresztül ennek a cikknek a célja, hogy megvilágítsa a Teleki Pál (politikus) relevanciáját napjainkban, kritikus és átgondolt pillantást adva annak hatására és lehetséges hosszú távú következményeire.
Teleki Pál | |
![]() | |
Teleki 1920-ban | |
A Magyar Királyság 27. és 33. miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1939. február 16. – 1941. április 3. | |
Helyettes | Keresztes-Fischer Ferenc |
Kormányzó | Horthy Miklós |
Előd | Imrédy Béla |
Utód | Bárdossy László |
Hivatali idő 1920. július 19. – 1921. április 14. | |
Helyettes | Ferdinandy Gyula |
Kormányzó | Horthy Miklós |
Előd | Simonyi-Semadam Sándor |
Utód | Bethlen István |
A Magyar Királyság külügyminisztere | |
Hivatali idő 1941. január 27. – február 4. | |
Miniszterelnök | Önmaga |
Előd | Csáky István |
Utód | Bárdossy László |
Hivatali idő 1920. december 16. – 1921. január 18. | |
Miniszterelnök | Önmaga |
Előd | Csáky Imre |
Utód | Gratz Gusztáv |
Hivatali idő 1920. április 19. – július 19. | |
Miniszterelnök | Simonyi-Semadam Sándor |
Előd | Simonyi-Semadam Sándor |
Utód | Csáky Imre |
A Magyar Királyság vallás- és közoktatásügyi minisztere | |
Hivatali idő 1938. május 14. – 1939. február 16. | |
Miniszterelnök | Imrédy Béla |
Előd | Hóman Bálint |
Utód | Hóman Bálint |
Az ellenforradalmi kormányok külügyminisztere | |
Hivatali idő 1919. május 5. – augusztus 19. | |
Miniszterelnök | Károlyi Gyula P. Ábrahám Dezső |
Előd | Tisztség létrehozva |
Utód | Tisztség megszűnt |
Születési név | Teleki Pál János Ede |
Született | 1879. november 1. Budapest, Osztrák–Magyar Monarchia |
Elhunyt | 1941. április 3. (61 évesen) Budapest, Magyar Királyság |
Sírhely | Máriabesnyői temető |
Párt | Alkotmánypárt (1905–1913) KNEP (1920–1922) Egységes Párt (1926–1941) |
Szülei | Teleki Géza Muráty Irén |
Házastársa | Bissingen-Nippenburg Johanna grófnő |
Gyermekei | Géza, Mária |
Foglalkozás | földrajztudós, szolgabíró, tanár, politikus |
Iskolái | Budapesti Tudományegyetem |
Halál oka | lőtt seb (öngyilkosság) |
Díjak | Szent István-rend nagykeresztje, Szeged díszpolgára, Észt Vörös Kereszt-rend első osztálya, Lengyel Köztársasági Érdemrend csillaggal ékesített parancsnoki keresztje, Magyar Örökség Díj, 2001 |
![]() | |
Teleki Pál aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Teleki Pál témájú médiaállományokat. |
Magyar területi revizionizmus a két világháború között |
---|
![]() |
Szervezetek |
Személyek |
Események |
Fogalmak |
Széki gróf Teleki Pál (teljes nevén Teleki Pál János Ede; Budapest, 1879. november 1. – Budapest, 1941. április 3.) a nemes Teleki családból való magyar földrajztudós, tanár, politikus, többszörösen megválasztott országgyűlési képviselő, előbb a Magyar Királyság külügyminisztere 1920-ban (a Simonyi-Semadam-kormányban), majd az ország miniszterelnöke 1920-tól 1921-es lemondásáig, ezt követően 1938–39-ben vallás- és közoktatásügyi miniszter (az Imrédy-kormányban), majd az 1939-es választásokat követően az ország megválasztott miniszterelnöke 1941-es öngyilkosságáig. A Magyar Tudományos Akadémia tagja, továbbá a SZEFHE rabonbánja és a Magyar Cserkészszövetség tiszteletbeli főcserkésze.
A főnemesi széki gróf Teleki család római katolikus ágának a sarja. Édesapja széki gróf Teleki Géza (1843–1913) író és politikus, aki rövid ideig belügyminiszter volt Tisza Kálmán kormányában. Édesanyja Muráty (Muratisz) Irén (1852–1941), egy jómódú pesti görög kereskedő leánya. Az apai nagyszülei gróf Teleki Ede (1813–1875), nagybirtokos,[1] és hallerkeöi Haller Matild (1817–1892) grófnő voltak.[2] Az anyai nagyszülei Muráty Szilárd (1817–1886), nagykereskedő, nagybirtokos,[3] és Sacelláry Mária (1820–1900) voltak.[4]
1908. november 24-én Budapesten,[5] feleségül vette Bissingen-Nippenburg Johanna (Budapest, 1889. március 1.–Budapest, 1942. július 7.) grófnőt,[6] akinek a szülei gróf Bissingen Nippenburg Rezső (1857–1905), császári és királyi kamarás, huszár főhadnagy, a főrendiház örökös tagja, nagybirtokos,[7] és foeni Mocsonyi Georgina (1867–1939) voltak.[8] Teleki Pál gróf és gróf Bissingen Nippenburg Johanna házasságából két gyermekük született:
Elemi iskoláit magántanulóként végezte a budapesti evangélikus elemi népiskolában (a mai Deák Ferenc téren) 1885–1889 között, majd a pesti Piarista Gimnáziumban (1889–1897) folytatta tanulmányait, szintén magántanulóként.
1897 szeptemberében beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem jog- és államtudományi karára. A természettudományi karon földrajzi előadásokat hallgatott, publikált a Földrajzi Közleményekben és előadást tartott a Magyar Földrajzi Társaságban az ázsiai felfedezőutak történetéről. A Királyi Magyar Természettudományi Társulat 1898. december 15-ei, nyilvános ülésén mutatta be dolgozatát. Egyetemi évei alatt részt vett az erdélyi társaság jeles, évente ismétlődő eseményein, a zsuki falkavadászatokon és a kolozsvári jótékonysági bazáron. 1901-ben szerezte egyetemi diplomáját: ekkor első államtudományi szigorlatán magyar közjogból, politikából, egyházi jogból és nemzetközi jogból vizsgázott. A következő tanévre vendéghallgatóként beiratkozott a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémiára, a kétéves képzés második évére. 1902 áprilisában a bizottság nem találta elégségesnek tudását, majd a következő évben megismételt szigorlaton közigazgatási jogból ismét megbukott. Végül 1903. decemberben, „Az elsődleges államkeletkezés kérdéséhez” címmel benyújtott dolgozata alapján az államtudományok doktorává nyilvánították.[10]
1902-től Lóczy Lajos földrajzi tanszékén volt gyakornok. 1904-től szolgabíróként tevékenykedett Szatmárban. 1906 március-áprilisban nagy nyugati utat tett, 1907-ben Szudánban, majd Európában járt tanulmányúton. 1909–1913 között a Magyar Földrajzi Intézet nevű kiadóvállalat tudományos igazgatója, 1910–1923 között pedig a Földrajzi Társaság főtitkára volt. 1911-ben Atlasz a japáni szigetek cartographiájának történetéhez című munkája magas francia elismerésben (Jomard-díj) részesült. 1912 augusztus-októberében Cholnoky Jenővel nagy körutat tett az Egyesült Államokban.[13] Ebből az útból született 1922-ben az Amerika gazdasági földrajza című egyetemi jegyzete. 1913-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, azonban székfoglalóját a háború miatt csak 1917-ben mondhatta el. 1913-ban kinevezték a Kereskedelmiiskolai Tanárképző tanárának. A Turáni Társaság tagja, majd elnöke lett. A háborúban önkéntesként szolgált, ez idő alatt született (nemegyszer a lövészárokban írva) korai jelentős műve: A földrajzi gondolat története. 1918 őszétől a párizsi békekonferenciára elkészítette a Magyar Királyság etnikai térképét, majd a híres „vörös térképet”, amelyen a magyar nemzetiséget vörössel jelölte (carte rouge). A világszerte is újdonságnak számító ábrázolással dolgozó térkép megrajzolásában Nopcsa Ferenc volt a segítségére, Teleki egy 1920-as interjúban így beszélt hatalmas közös munkájukról: „Akkor azután körzővel és plajbásszal a kezemben egész nap háromszögeket és négyszögeket mércsikéltem, szövetkezve báró Nopcsa Ferenc barátommal, Magyarország egyik legkitűnőbb geológusával, aki önzetlen lelkesedéssel állott segítségemre. Sokszor dolgoztunk úgy, hogy délutántól kezdve késő éjszakáig, sőt a hajnali órákig az íróasztal fölött görnyedtünk, ő folytonosan osztott és szorzott, én pedig körzővel és vonalzóval dolgoztam. Mikor azután én a sárga helyett már pirosat láttam, ő pedig azt mondotta, hogy négyszer öt az huszonkettő, akkor kijelentettük, hogy mára elég volt, most már nem megy tovább. Másnap pedig újrakezdtük.”[14]
Először az 1905-ös választásokon indult az ifj. Andrássy Gyula vezetésével a Szabadelvű Párt „disszidenseiből” formálódó (de csak a választás után bejegyzett) Országos Alkotmánypárt színeiben a Szatmár vármegyei nagysomkúti választókerületben, mely országgyűlési képviselőjévé választotta. Az 1906-os választásokon ismét elnyerte a mandátumot. Az 1910-es választásokon, amikorra nyilvánvalóvá vált a koalíciós kormány bukása, nem vállalt újabb mandátumot (nem indult), a politikától időlegesen visszavonult. Ekkoriban még nem volt jelentős politikai tényező. Az első világháborúban önkéntesként harcolt. 1917-ig főhadnagyként szolgált a szerb, majd az olasz fronton, ekkor kinevezték az Országos Hadigondozó Hivatal élére. Az őszirózsás forradalom győzelme után visszavonult, a tanácsköztársaság idején Svájcban tartózkodott, eközben az Antibolsevista Comité felkérésére az ellenforradalmi szegedi kormányokban (mindháromban) külügyminiszterként tevékenykedett.
Az ellenforradalom győzelme utáni első, 1920-as választásokon a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja színeiben Szeged belvárosi kerületében nyert országgyűlési mandátumot. A március 15-én alakult Simonyi-Semadam-kormányban Simonyi-Semadam felkérte külügyminiszternek, melyet április 19-ével fogadott el, a trianoni békeszerződés aláírására már ilyen minőségében ment el, azt azonban nem ő, hanem a magyar delegáció két másik (politikailag súlytalan) tagja írta alá. A kormány ezután egy hónappal lemondott, a kabinetalakításra Horthy Telekit kérte fel, aki el is vállalta azt.
1920. július 25-én Horthy Miklós kormányzó kinevezte miniszterelnökké. Emellett ő volt a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere, és ő vezette a külügyi tárcát is. IV. Károly király visszatérési kísérlete után, 1921. április 14-én lemondott a miniszterelnökségről.
Teleki első kormányzásának egyik máig leginkább ellentmondásos kérdése a numerus clausus-törvény tulajdonképpen az 1920. évi XXV. törvény („a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról”), nevének jelentése: lezárt (értsd: meghatározott, állandó) szám. A parlament elé a vallás- és közoktatásügyi miniszter terjesztette, 1920 szeptemberében fogadták el. A törvény elsősorban a magyar felsőoktatásban tanulók számát kívánta az ország vélt vagy valós szükségleteihez igazítani, korlátozni kívánta a felsőoktatásba bekerülők számát. A felsőoktatásban tanulóknak számarányukban tükrözniük kellett a Magyarországon élő „népfajok” arányszámát. A törvény fő célja elsősorban az volt, hogy biztosítsa a "magyaroknak" (a zsidó magyarokat nem beleértve) a lakosságon belüli arányuknak megfelelő részvételt az egyetemeken. A törvényt sokan az első zsidótörvénynek tekintik, mivel a zsidóságot korlátozta leginkább, amelyet az addigi joggyakorlattól eltérően felekezet helyett nemzetiségként kezelt, és gyakorlatilag nem-magyarokként.
1925-ben részt vett a török–iraki határ megállapítása előtti felmérésben mint a Népszövetség által kiküldött Moszul-bizottság tagja. A korszak tudományos életében meghatározó szerepet töltött be: professzor, és több ízben dékán volt a budapesti egyetem közgazdaságtudományi karán, illetve 1937–1938-ban rektor a jogutód József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, a Műegyetem elődjén. Az Eötvös-kollégiumnak is kurátora ebben az időben. Munkásságát 1930-ban Corvin-lánccal ismerték el.
Az 1926-os választásokon nem indult, mivel a Közgazdasági Egyetem őt kívánta delegálni az újjáalakuló felsőházba. A felsőháznak az 1927-es újjáalakulásától 1938-ig maradt a tagja (mindvégig a Közgazdasági Egyetem küldöttjeként). Ez idő alatt országgyűlési választáson nem indult.
1922. június 10-ével Horthy Miklós kormányzó Teleki Pált nevezte ki az ország főcserkészévé. Népszerű és nagy hatású szereplője az ifjúsági mozgalom történetének. Teleki azonban nem viselte hosszú ideig a címet, ugyanis 1923 márciusában egészségi állapotára hivatkozva benyújtotta lemondását, főcserkészi tisztsége alól a kormányzó felmentette, és tiszteletbeli főcserkésszé nevezte ki. E szerepében volt 1933-ban a 4. Cserkész Világdzsembori, cserkész világtalálkozó (jamboree, dzsembori) szervezője és irányítója: Gödöllőn, a Királyi Kastély parkjában a világ számos országából érkező 30 000 cserkész táborozott.[15]
Teleki 1938-ban a tokaji kerületben egy időközi választáson ismét képviselői mandátumhoz jutott, amivel lemondott felsőházi tagságáról és újra csatlakozott a képviselőházhoz. Az 1938. május 14-én az alakuló Imrédy-kormányban vallás- és közoktatásügyi miniszter lett, melyet Imrédy bukásáig el is látott. Az első bécsi döntés tárgyalásánál a magyar delegáció egyik vezetője volt. Az elvesztett területek visszaszerzése érdekében Németország és Olaszország, más szóval a tengelyhatalmak felé forduló Imrédy-kormánnyal szemben meggyőződéses angolbarát volt.
1939. február 2-án a parlamenti viszály megoldásaként (még korábban 62 kormánypárti képviselő kivált és szembefordult Imrédyvel) Teleki vezérletével a kormánypárt és a korábbi „disszidens” képviselők újraegyesültek, a kormánypárt pedig felvette a Magyar Élet Pártja nevet (ami addig a „Nemzeti Egység Pártja” volt).
Imrédy Béla szintén ekkori lemondatása után Horthy újfent Telekit bízta meg a kormányalakítással. Teleki és második kabinetje 1939. február 16-án tette le hivatali esküjét, így az 1939. IV tc.-t, azaz a II. zsidótörvényt már az ő kormányzása alatt fogadta el a parlament.
Teleki második miniszterelnöksége idején zajlott le Kárpátalja (1939. március) és Észak-Erdély (második bécsi döntés, 1940. augusztus 30.) visszacsatolása. Hivatali ideje alatt nagyszabású infrastrukturális beruházásokat és szociális reformokat is elindított (pl. az Országos Nép- és Családvédelmi Alap, észak-erdélyi vasútépítések, stb.). Az 1939-es ún „pünkösdi választásokon” a vezetése alatt álló kormánypárt, a Magyar Élet Pártja a Horthy-korszak legnagyobb arányú választási győzelmét aratta, ugyanakkor mind a kormánypárton belül, mind azon kívül előretörtek a szélsőjobboldali erők. Itt újfent Szeged belvárosában nyert képviselői mandátumot.
Teleki Pál külpolitikájának kétségtelen sikere, hogy 1939 szeptemberében a magyar kormány megtagadta azt a német kérést, amely a Nagyszalánc-Velejte vasútvonal magyar területen húzódó szakaszának használatát kérte, hogy azon a lengyel frontról német sebesülteket és utánpótlást szállító szerelvények haladhassanak át. Lengyelország szeptemberi kudarca után a magyar kormány megnyitotta a határt a lengyel menekülők előtt, és megadta az összes lehetséges segítséget számukra: az 1944. márciusi német megszállásig lengyel iskolák és szervezetek működtek Magyarországon. Ugyancsak Teleki Pál utasítására szerveztek meg és szereltek fel titokban egy magyar légiót, hogy azok a téli háborúban a finn oldalon harcoljanak a szovjet csapatok ellen.[16] 1940. szeptember 26-án elsőként kapta meg Horthy kormányzótól a Magyar Királyi Szent István-rend nagykeresztjét.
Teleki külpolitikájának, s kormánya mozgásterének végzetes szűkülését jelentette, hogy 1940. november 20-án a magyar kormány csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez (Németország, Olaszország és Japán), elismerve a fasiszta Olaszország és a náci Németország európai hegemóniáját. Az egyezmény értelmében ha a világháborúban addig részt nem vevő állam támadná meg a tengelyhatalmakat, Magyarország szolidaritást vállal a megtámadottal.
A magyar kormány 1940. december 12-én Belgrádban örökbarátsági szerződést kötött Jugoszláviával. Az ottani katonai puccs – mely egyúttal németellenes élű volt – után azonban a berlini vezetés bejelentette igényét arra, hogy német csapatok Magyarországon áthaladhassanak. Telekinek választania kellett a revíziót lehetővé tevő és addig győztes helyzetben levő Németország, és a térséget minden szempontból feladó, de nagy anyagi tartalékokkal rendelkező angolszász hatalmak és a velük potenciálisan szövetséges Szovjetunió között.
Teleki tartani akarta magát a barátsági szerződéshez, Németország ellenében. Április 2-án a londoni nagykövet tájékoztatta arról, hogy Magyarország hadüzenetre számíthat angol részről Jugoszlávia megtámadása esetén.
A német hadsereg Jugoszlávia elleni felvonulásának másnapján 1941. április 3-án reggel Telekit holtan találták a Sándor-palotában lévő lakosztályában, fejlövés végzett vele. Íróasztalán drámai hangú levelet találtak a kormányzónak címezve, melyben erős szavakkal ítélte el a Jugoszlávia elleni agressziót. A német csapatok már a halálhír előtt elindultak Jugoszlávia ellen.
Halálát a rendelkezésre álló történelmi bizonyítékok alapján általában öngyilkosságként értékelik. Ezt a tényt Nyári Gábor 2015-ben kiadott könyvében ugyan igyekezett megkérdőjelezni,[17] s könyve nyomán elterjedt a vélekedés Teleki meggyilkolásáról.[18] Nyári állításait Ablonczy Balázs vitatta.[19][20]
2019. április 3-án hozta nyilvánosságra Budapest Főváros Levéltára az előző este hozzájuk került iratanyagot, benne Teleki Pál addig ismeretlen, 1941-es búcsúlevelével, amelyet személyi titkárának, hű bizalmasának írt.[21][22] Teleki személyiségét, stílusát jól ismerő Csapodi Csaba székfoglaló előadásában,[23] melyet a Szent István Akadémián tartott (2003), a „búcsúlevél” szövegkritikai elemzéséről, megállapította, hogy annak stílusa, a papírra vetett mondatok Telekitől idegenek. Az „öngyilkossági” feltételezést emellett számos jeles, kortárs személyiség (Bognár Sándor, Tóth Sándor) soha nem fogadta el, különös tekintettel Teleki mély istenhitére.
Öngyilkosságával az volt a célja, hogy magát és népét felmentse a Jugoszlávia elleni német támadásért viselt felelősség alól. Áldozata tisztára mosta nevét a történelem előtt. De a német seregeket nem tudta megállítani, és a történtek következményeit sem volt képes elhárítani.
„Teleki Pál áldozatos küzdelme – a vesztett háború és a trianoni ítélet nyomán kirabolt, megcsonkított és erkölcsileg lezüllött ország közállapotának rendbetételéért, a hibás döntés revíziójáért, az igazságosabb békéért és a magyar állam függetlenségéért – az eddigieknél nagyobb megbecsülést érdemel az utókortól. A Teleki Pál-érdemérem – a Bethlen Gábor-díj és a Márton Áron Emlékérem mellett – a Bethlen Gábor Alapítvány 2004-ben létesített kitüntetése. Ezt a »becsületrendet« a tudós államférfiről nevezték el.”[24]
Szobrok
Közterületek
Egyéb
További magyar nyelvű művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban:
|
A www.mult-kor.hu portál cikkei: Az alábbi, tendenciózus, téves "véleményekre", név nélkül utaló internetes hivatkozások (http://www.mult-kor.hu) 2022-12-11-én nem elérhetők! Holt linknek, tehát törlésük indokolt!
Elődje: Simonyi-Semadam Sándor |
Magyarország külügyminisztere
1920. április 19. – szeptember 22. 1920. december 16. – 1921. január 17. 1921. április 12. – 14. 1940. december 21. – 1941. február 4. (mindannyiszor ideiglenes) |
Utódja: Csáky Imre |
Elődje: Simonyi-Semadam Sándor |
Magyarország miniszterelnöke 1920–1921 |
Utódja: Bethlen István |
Elődje: Imrédy Béla |
Magyarország miniszterelnöke 1939–1941 |
Utódja: Bárdossy László |