Teleki Pál (politikus)

Teleki Pál
Magyarország miniszterelnöke
Hivatali idő
1939. február 16. – 1941. április 3.
KormányzóHorthy Miklós
ElődImrédy Béla
UtódBárdossy László
Hivatali idő
1920. július 19. – 1921. április 14.
KormányzóHorthy Miklós
ElődSimonyi-Semadam Sándor
UtódBethlen István
Magyarország vallás- és
közoktatásügyi minisztere
Hivatali idő
1938. május 14. – 1939. február 16.
KormányfőImrédy Béla
ElődHóman Bálint
UtódHóman Bálint
Magyarország külügyminisztere
Hivatali idő
1920. április 19. – 1920. július 19.
KormányfőSimonyi-Semadam Sándor
ElődSimonyi-Semadam Sándor
UtódCsáky Imre
Katonai pályafutása
Szolgálati idő19141918
Rendfokozatafőhadnagy
Születési névTeleki Pál János Ede
SzületettBudapest
1879. november 1.
ElhunytBudapest
1941. április 3. (61 évesen)
SírhelyMáriabesnyői temető
PártAlkotmánypárt (1905–1913)
Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja
(1920–1922)
Egységes Párt (1926–1941)
SzüleiTeleki Géza
Muráty Irén
HázastársaBissingen-Nippenburg Johanna grófnő
GyermekeiTeleki Mária
Teleki Géza
Foglalkozásföldrajztudós, szolgabíró, képviselő, tanár, miniszter
IskoláiBudapesti Tudományegyetem
Halál okaöngyilkosság
DíjakSzent István-rend nagykeresztje, Szeged díszpolgára, Észt Vörös Kereszt-rend első osztálya, Lengyel Köztársasági Érdemrend csillaggal ékesített parancsnoki keresztje, Magyar Örökség Díj, 2001
Teleki Pál aláírása
Teleki Pál aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Teleki Pál témájú médiaállományokat.

Széki gróf Teleki Pál (teljes nevén Teleki Pál János Ede; Budapest, 1879. november 1.Budapest, 1941. április 3.), a nemes Teleki családból való magyar földrajztudós, tanár, politikus, többszörösen megválasztott országgyűlési képviselő, előbb a Magyar Királyság külügyminisztere 1920-ban (a Simonyi-Semadam-kormányban), majd az ország miniszterelnöke 1920-tól 1921-es lemondásáig, ezt követően 1938–39-ben vallás- és közoktatásügyi miniszter (az Imrédy-kormányban), majd az 1939-es választásokat követően az ország megválasztott miniszterelnöke 1941-es öngyilkosságáig. A Magyar Tudományos Akadémia tagja, továbbá a SZEFHE rabonbánja és a Magyar Cserkészszövetség tiszteletbeli főcserkésze.

Családja

A főnemesi gróf széki Teleki család római katolikus ágának a sarja. Édesapja, gróf széki Teleki Géza (18431913) író és politikus, aki rövid ideig belügyminiszter volt Tisza Kálmán kormányában. Édesanyja Muráty (Muratisz) Irén (18521941), egy jómódú pesti görög kereskedő leánya.

1908. november 24-én vette feleségül Bissingen-Nippenburg Johanna (1889–1942) grófnőt, gróf Bissingen Nippenburg Rezső Antal Gábor és foeni Mocsonyi Georgina lányát Budapesten. Házasságukból két gyermekük született: Teleki Mária (1910–1962) és Teleki Géza (1911–1983). Géza fia geológus, egyetemi tanár lett Kolozsvárott 1940-44 között, majd az Ideiglenes Nemzeti Kormány vallás- és közoktatási minisztere volt 1944-45-ben. 1949-ben Amerikába emigrált. Egyik unokája, Teleki Géza neves antropológus lett Amerikában.

Tanulmányai

Elemi iskoláit magántanulóként végezte a budapesti evangélikus elemi népiskolában (a mai Deák Ferenc téren) 1885–1889 között, majd a pesti Piarista Gimnáziumban (1889–1897) folytatta tanulmányait, szintén magántanulóként.

1897 szeptemberében beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem jog- és államtudományi karára. A természettudományi karon földrajzi előadásokat hallgatott, publikált a Földrajzi Közleményekben és előadást tartott a Magyar Földrajzi Társaságban az ázsiai felfedezőutak történetéről. A Királyi Magyar Természettudományi Társulat 1898. december 15-ei, nyilvános ülésén mutatta be dolgozatát. Egyetemi évei alatt részt vett az erdélyi társaság jeles, évente ismétlődő eseményein, a zsuki falkavadászatokon és a kolozsvári jótékonysági bazáron. 1901-ben szerezte egyetemi diplomáját: ekkor első államtudományi szigorlatán magyar közjogból, politikából, egyházi jogból és nemzetközi jogból vizsgázott. A következő tanévre vendéghallgatóként beiratkozott a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémiára, a kétéves képzés második évére. 1902 áprilisában a bizottság nem találta elégségesnek tudását, majd a következő évben megismételt szigorlaton közigazgatási jogból ismét megbukott. Végül 1903. decemberben, „Az elsődleges államkeletkezés kérdéséhez” címmel benyújtott dolgozata alapján az államtudományok doktorává nyilvánították.

Tudományos pályafutása

Teleki Pál híres vörös térképe Magyarország 1910-es népességének nemzetiségek szerinti eloszlásáról. A világ egyik első olyan térképe, amelyen a népesség nemzetiségek szerinti eloszlását a népsűrűség figyelembevételével ábrázolták

1902-től Lóczy Lajos földrajzi tanszékén volt gyakornok. 1904-től szolgabíróként tevékenykedett Szatmárban. 1906 március-áprilisban nagy nyugati utat tett, 1907-ben Szudánban, majd Európában járt tanulmányúton. 1909–1913 között a Magyar Földrajzi Intézet nevű kiadóvállalat tudományos igazgatója, 1910–1923 között pedig a Földrajzi Társaság főtitkára volt. 1911-ben Atlasz a japáni szigetek cartographiájának történetéhez című munkája magas francia elismerésben (Jomard-díj) részesült. 1912 augusztus-októberében Cholnoky Jenővel nagy körutat tett az Egyesült Államokban. Ebből az útból született 1922-ben az Amerika gazdasági földrajza című egyetemi jegyzete. 1913-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, azonban székfoglalóját a háború miatt csak 1917-ben mondhatta el. 1913-ban kinevezték a Kereskedelmiiskolai Tanárképző tanárának. A Turáni Társaság tagja, majd elnöke lett. A háborúban önkéntesként szolgált, ez idő alatt született (nemegyszer a lövészárokban írva) korai jelentős műve: A földrajzi gondolat története. 1918 őszétől a párizsi békekonferenciára többekkel elkészítette a Magyar Királyság etnikai térképét, majd a híres „vörös térképet”, amelyen a magyar nemzetiséget vörössel jelölte (carte rouge).

Politikai pályafutása

Először az 1905-ös választásokon indult az ifj. Andrássy Gyula vezetésével a Szabadelvű Párt „disszidenseiből” formálódó (de csak a választás után bejegyzett) Országos Alkotmánypárt színeiben a Szatmár vármegyei nagysomkúti választókerületben, mely országgyűlési képviselőjévé választotta. Az 1906-os választásokon ismét elnyerte a mandátumot. Az 1910-es választásokon, amikorra nyilvánvalóvá vált a koalíciós kormány bukása, nem vállalt újabb mandátumot (nem indult), a politikától időlegesen visszavonult. Ekkoriban még nem volt jelentős politikai tényező. Az első világháborúban önkéntesként harcolt. 1917-ig főhadnagyként szolgált a szerb, majd az olasz fronton, ekkor kinevezték az Országos Hadigondozó Hivatal élére. Az őszirózsás forradalom győzelme után visszavonult, a tanácsköztársaság idején Svájcban tartózkodott, eközben az Antibolsevista Comité felkérésére az ellenforradalmi szegedi kormányokban (mindháromban) külügyminiszterként tevékenykedett.

Az ellenforradalom győzelme utáni első, 1920-as választásokon a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja színeiben Szeged belvárosi kerületében nyert országgyűlési mandátumot. A március 15-én alakult Simonyi-Semadam-kormányban Simonyi-Semadam felkérte külügyminiszternek, melyet április 19-ével fogadott el, a trianoni békeszerződés aláírására már ilyen minőségében ment el, azt azonban nem ő, hanem a magyar delegáció két másik (politikailag súlytalan) tagja írta alá. A kormány ezután egy hónappal lemondott, a kabinetalakításra Horthy Telekit kérte fel, aki el is vállalta azt.

Első miniszterelnöksége

1921-ben, lemondása után fél évvel

1920. július 25-én Horthy Miklós kormányzó kinevezte miniszterelnökké. Emellett ő volt a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere, és ő vezette a külügyi tárcát is. IV. Károly király visszatérési kísérlete után, 1921. április 14-én lemondott a miniszterelnökségről.

Teleki első kormányzásának egyik máig leginkább ellentmondásos kérdése a numerus clausus-törvény tulajdonképpen az 1920. évi XXV. törvény („a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról”), nevének jelentése: lezárt (értsd: meghatározott, állandó) szám. A parlament elé a vallás- és közoktatásügyi miniszter terjesztette, 1920 szeptemberében fogadták el. A törvény elsősorban a magyar felsőoktatásban tanulók számát kívánta az ország vélt vagy valós szükségleteihez igazítani, korlátozni kívánta a felsőoktatásba bekerülők számát. A felsőoktatásban tanulóknak számarányukban tükrözniük kellett a Magyarországon élő „népfajok” arányszámát. A törvény fő célja elsősorban az volt, hogy biztosítsa a "magyaroknak" (a zsidó magyarokat nem beleértve) a lakosságon belüli arányuknak megfelelő részvételt az egyetemeken. A törvényt sokan az első zsidótörvénynek tekintik, mivel a zsidóságot korlátozta leginkább, amelyet az addigi joggyakorlattól eltérően felekezet helyett nemzetiségként kezelt, és gyakorlatilag nem-magyarokként.

Első miniszterelnöksége után

1925-ben részt vett a török–iraki határ megállapítása előtti felmérésben mint a Népszövetség által kiküldött Moszul-bizottság tagja. A korszak tudományos életében meghatározó szerepet töltött be: professzor, és több ízben dékán volt a budapesti egyetem közgazdaságtudományi karán, illetve 1937–1938-ban rektor a jogutód József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, a Műegyetem elődjén. Az Eötvös-kollégiumnak is kurátora ebben az időben. Munkásságát 1930-ban Corvin-lánccal ismerték el.

Az 1926-os választásokon nem indult, mivel a Közgazdasági Egyetem őt kívánta delegálni az újjáalakuló felsőházba. A felsőháznak az 1927-es újjáalakulásától 1938-ig maradt a tagja (mindvégig a Közgazdasági Egyetem küldöttjeként). Ez idő alatt országgyűlési választáson nem indult.

A cserkészet élén

Teleki Pál (balra) az 1933-as 4. Cserkész Világtalálkozón Teleki Pál, önarckép-karikatúra (1939)

1922. június 10-ével Horthy Miklós kormányzó Teleki Pált nevezte ki az ország főcserkészévé. Népszerű és nagy hatású szereplője az ifjúsági mozgalom történetének. Teleki azonban nem viselte hosszú ideig a címet, ugyanis 1923 márciusában egészségi állapotára hivatkozva benyújtotta lemondását, főcserkészi tisztsége alól a kormányzó felmentette, és tiszteletbeli főcserkésszé nevezte ki. E szerepében volt 1933-ban a 4. Cserkész Világdzsembori, cserkész világtalálkozó (jamboree, dzsembori) szervezője és irányítója: Gödöllőn, a Királyi Kastély parkjában a világ számos országából érkező 30 000 cserkész táborozott.

Második miniszterelnöksége

Teleki 1938-ban a tokaji kerületben egy időközi választáson ismét képviselői mandátumhoz jutott, amivel lemondott felsőházi tagságáról és újra csatlakozott a képviselőházhoz. Az 1938. május 14-én az alakuló Imrédy-kormányban vallás- és közoktatásügyi miniszter lett, melyet Imrédy bukásáig el is látott. Az első bécsi döntés tárgyalásánál a magyar delegáció egyik vezetője volt. Az elvesztett területek visszaszerzése érdekében Németország és Olaszország, más szóval a tengelyhatalmak felé forduló Imrédy-kormánnyal szemben meggyőződéses angolbarát volt.

1939. február 2-án a parlamenti viszály megoldásaként (még korábban 62 kormánypárti képviselő kivált és szembefordult Imrédyvel) Teleki vezérletével a kormánypárt és a korábbi „disszidens” képviselők újraegyesültek, a kormánypárt pedig felvette a Magyar Élet Pártja nevet (ami addig a „Nemzeti Egység Pártja” volt).

Imrédy Béla szintén ekkori lemondatása után Horthy újfent Telekit bízta meg a kormányalakítással. Teleki és második kabinetje 1939. február 16-án tette le hivatali esküjét, így az 1939. IV tc.-t, azaz a II. zsidótörvényt már az ő kormányzása alatt fogadta el a parlament.

Teleki második miniszterelnöksége idején zajlott le Kárpátalja (1939. március) és Észak-Erdély (második bécsi döntés, 1940. augusztus 30.) visszacsatolása. Hivatali ideje alatt nagyszabású infrastrukturális beruházásokat és szociális reformokat is elindított (pl. az Országos Nép- és Családvédelmi Alap, észak-erdélyi vasútépítések, stb.). Az 1939-es ún „pünkösdi választásokon” a vezetése alatt álló kormánypárt, a Magyar Élet Pártja a Horthy-korszak legnagyobb arányú választási győzelmét aratta, ugyanakkor mind a kormánypárton belül, mind azon kívül előretörtek a szélsőjobboldali erők. Itt újfent Szeged belvárosában nyert képviselői mandátumot.

Teleki Pál külpolitikájának kétségtelen sikere, hogy 1939 szeptemberében a magyar kormány megtagadta azt a német kérést, amely a Nagyszalánc-Velejte vasútvonal magyar területen húzódó szakaszának használatát kérte, hogy azon a lengyel frontról német sebesülteket és utánpótlást szállító szerelvények haladhassanak át. Lengyelország szeptemberi kudarca után a magyar kormány megnyitotta a határt a lengyel menekülők előtt, és megadta az összes lehetséges segítséget számukra: az 1944. márciusi német megszállásig lengyel iskolák és szervezetek működtek Magyarországon. Ugyancsak Teleki Pál utasítására szerveztek meg és szereltek fel titokban egy magyar légiót, hogy azok a téli háborúban a finn oldalon harcoljanak a szovjet csapatok ellen. 1940. szeptember 26-án elsőként kapta meg Horthy kormányzótól a Magyar Királyi Szent István-rend nagykeresztjét.

Teleki külpolitikájának, s kormánya mozgásterének végzetes szűkülését jelentette, hogy 1940. november 20-án a magyar kormány csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez (Németország, Olaszország és Japán), elismerve a fasiszta Olaszország és a náci Németország európai hegemóniáját. Az egyezmény értelmében ha a világháborúban addig részt nem vevő állam támadná meg a tengelyhatalmakat, Magyarország szolidaritást vállal a megtámadottal.

A második világháborúban

Teleki és Adolf Hitler a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozáskor, 1940 novemberében

A magyar kormány 1940. december 12-én Belgrádban örökbarátsági szerződést kötött Jugoszláviával. Az ottani katonai puccs – mely egyúttal németellenes élű volt – után azonban a berlini vezetés bejelentette igényét arra, hogy német csapatok Magyarországon áthaladhassanak. Telekinek választania kellett a revíziót lehetővé tevő és addig győztes helyzetben levő Németország, és a térséget minden szempontból feladó, de nagy anyagi tartalékokkal rendelkező angolszász hatalmak és a velük potenciálisan szövetséges Szovjetunió között.

Teleki tartani akarta magát a barátsági szerződéshez, Németország ellenében. Április 2-án a londoni nagykövet tájékoztatta arról, hogy Magyarország hadüzenetre számíthat angol részről Jugoszlávia megtámadása esetén.

Halála

A német hadsereg Jugoszlávia elleni felvonulásának másnapján 1941. április 3-án reggel Telekit holtan találták a Sándor-palotában lévő lakosztályában, fejlövés végzett vele. Íróasztalán drámai hangú levelet találtak a kormányzónak címezve, melyben erős szavakkal ítélte el a Jugoszlávia elleni agressziót. A német csapatok már a halálhír előtt elindultak Jugoszlávia ellen.

Halálát a rendelkezésre álló történelmi bizonyítékok alapján általában öngyilkosságként értékelik. Ezt a tényt Nyári Gábor 2015-ben kiadott könyvében ugyan igyekezett megkérdőjelezni, s könyve nyomán elterjedt a vélekedés Teleki meggyilkolásáról. Nyári állításait Ablonczy Balázs vitatta.

gróf Teleki Pál sírja Máriabesnyőn (2010-ben)

2019. április 3-án hozta nyilvánosságra Budapest Főváros Levéltára az előző este hozzájuk került iratanyagot, benne Teleki Pál addig ismeretlen, 1941-es búcsúlevelével, amelyet személyi titkárának, hű bizalmasának írt. Teleki személyiségét, stílusát jól ismerő Csapodi Csaba székfoglaló előadásában, melyet a Szent István Akadémián tartott (2003), a „búcsúlevél” szövegkritikai elemzéséről, megállapította, hogy annak stílusa, a papírra vetett mondatok Telekitől idegenek. Az „öngyilkossági” feltételezést emellett számos jeles, kortárs személyiség (Bognár Sándor, Tóth Sándor) soha nem fogadta el, különös tekintettel Teleki mély istenhitére.

Emlékezete

Teleki Pál szobra Balatonbogláron, Rieger Tibor alkotása
Öngyilkosságával az volt a célja, hogy magát és népét felmentse a Jugoszlávia elleni német támadásért viselt felelősség alól. Áldozata tisztára mosta nevét a történelem előtt. De a német seregeket nem tudta megállítani, és a történtek következményeit sem volt képes elhárítani.
Winston Leonard Spencer Churchill: A második világháború. 1–2. kötet. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1995. 483. o.

"Teleki Pál áldozatos küzdelme – a vesztett háború és a trianoni ítélet nyomán kirabolt, megcsonkított és erkölcsileg lezüllött ország közállapotának rendbetételéért, a hibás döntés revíziójáért, az igazságosabb békéért és a magyar állam függetlenségéért – az eddigieknél nagyobb megbecsülést érdemel az utókortól. A Teleki Pál-érdemérem – a Bethlen Gábor-díj és a Márton Áron Emlékérem mellett – a Bethlen Gábor Alapítvány 2004-ben létesített kitüntetése.  Ezt a „becsületrendet” a tudós államférfiről nevezték el."

Szobrok

Közterületek

Egyéb

Fontosabb művei

További magyar nyelvű művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

Származása

Jegyzetek

  1. A házasságkötés bejegyezve a Budapest VI-V. ker. állami házassági anyakönyv 512/1908. folyószáma alatt.
  2. Disszertációja a Magyar Elektronikus Könyvtárban
  3. Magyarország a XX. században – A kartográfia története
  4. Teleki Pál – egy ellentmondásos életút Archiválva 2014. január 14-i dátummal a Wayback Machine-ben, geographic.hu
  5. Cholnoky Jenő: Utazásom Amerikában Teleki Pál gróffal, Budapest, 1943
  6. Teleki és a cserkészet (Az 1939–1944-es országgyűlés almanachjában, 336. o.). . (Hozzáférés: 2013. február 19.)
  7. Richly Gábor: Magyar katonai segítségnyújtás az 1939-40-es finn-szovjet háborúban, Századok 1996/2.
  8. Nyári Gábor: A Sándor-palotától a ravatalig – Teleki Pál második miniszterelnöksége, 1939–1941. .
  9. Cáfolják Teleki Pál öngyilkosságát (magyar nyelven). delmagyar.hu. (Hozzáférés: 2019. április 16.)
  10. Ablonczy Balázs: Breviárium kételkedőknek. Kommentár 2016. 3. szám
  11. Teleki Pál halála – dilemmák és hiedelmek (magyar nyelven). MTA.hu, 2016. április 5. (Hozzáférés: 2019. április 16.)
  12. Rozsondai Marianne (2015). „Prof. Dr. Csapodi Csaba és Csapodiné Dr. Gárdonyi Klára történész-könyvtárosok laudációja a Magyar Örökség Díj elnyerése alkalmából”. Magyar Könyvszemle, Budapest 131 (3), 349-350. o. (Hozzáférés: 2023. május 26.)  
  13. Teleki Pál Érdemérem. (Hozzáférés: 2022. december 11.)
  14. Teleki Pál Emlékérem alapítása. (Hozzáférés: 2022. december 11.)
  15. A Bethlen Alapítvány Teleki Emlékérem kitüntetettjei 2006-tól. (Hozzáférés: 2022. december 11.)
  16. index.hu

Források

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak Kategória:Teleki Pál öngyilkossága témában. Fájl:Wikiquote-logo.svg A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Teleki Pál (politikus) témában.


A www.mult-kor.hu portál cikkei: Az alábbi, tendenciózus, téves "véleményekre", név nélkül utaló internetes hivatkozások (http://www.mult-kor.hu) 2022-12-11-én nem elérhetők! Holt linknek, tehát törlésük indokolt!

Életrajzai az országgyűlési almanachokban

További információk

1944-ig

1945–1989

1990–

Kapcsolódó szócikkek

  1. Csirpák Lilli (néhol, mint Lilly). Teleki Európáról. Kairosz (2004). ISBN 978 963 956 825 9