A mai világban a Vavro Šrobár olyan téma, amely sok ember figyelmét felkeltette a társadalom különböző területein. A gazdaságra gyakorolt hatásától a populáris kultúrára gyakorolt hatásáig a Vavro Šrobár napjainkban nagyon fontos témává vált. A technológia fejlődésével és a társadalom állandó változásaival döntő fontosságú annak megértése és elemzése, hogy a Vavro Šrobár hogyan befolyásolja életünket. Ebben a cikkben a Vavro Šrobár különböző aspektusait és világunkra gyakorolt hatását fogjuk megvizsgálni, az eredetétől a mai relevanciáig.
Vavrinec Ján Šrobár | |
![]() | |
Született | 1867. augusztus 9.[1][2][3][4][5] Liszkófalu |
Elhunyt | 1950. december 6. (83 évesen)[1][2][3][5] Olomouc |
Sírhely | Pozsony |
Párt |
|
Házastársa | Aloisie Klicperová |
Foglalkozás |
|
Iskolái |
|
Díjak | Tomáš Garrigue Masaryk-rend |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Vavrinec Ján Šrobár témájú médiaállományokat. |
Vavro (Vavrinec Ján) Šrobár (Liszkófalu, 1867. augusztus 9. – Olomouc, 1950. december 6.) orvos, író, a szlovák nemzeti mozgalom harcosa, csehszlovák miniszter.
1906 végén a rózsahegyi bíróságon magyarellenes izgatásért Hlinkával és más Szlovák Nemzeti Párt tagokkal együtt egy év fogházra ítélték.
1918-ban a Csehszlovák Nemzeti Bizottság egyik alapítója.
1919 januárjában a város elfoglalása után átvette Pozsony irányítását. 1919. január 8-án a Szlovákia irányításával megbízott teljhatalmú miniszterként feloszlatta az 1918. október 30. után létrejött szlovák nemzeti tanácsokat. 1919. március 25-én miniszteri minőségében a magyar tanácsköztársaság kikiáltása miatt Szlovákia "területén" rendkívüli állapotot hirdetett ki.
1935-től professzor lett.
A szovjet felszabadítás után az első csehszlovák kormány pénzügyminisztere lett. Az 1946-ban alakult Szabadságpárt első elnökévé választották. 1948-ban belépett a Csehszlovák Kommunista Pártba.
A Matica slovenská tagja volt. A pozsonyi Szent András temetőben nyugszik.