Pogány József

Megjelenés áthelyezés az oldalsávba elrejtés
Pogány József
Magyarország külügyi népbiztosa
Hivatali idő
1919. április 3. – június 24.
ElődKun Béla
UtódKun Béla
Születési névSchwartz József
Született1886. november 8.
Budapest
Elhunyt1938. február 8. (51 évesen)
Moszkva
Párt
Foglalkozás
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (1904–1908)
A Wikimédia Commons tartalmaz Pogány József témájú médiaállományokat.

Pogány József, születési és 1903-ig használt nevén Schwartz József (Budapest, 1886. november 8.Moszkva, kommunarkai kivégzőhely, 1938. február 8.) politikus, újságíró, irodalomkritikus, a Magyarországi Tanácsköztársaság egyik népbiztosa, a Kommunista Internacionálé munkatársa, John Pepper néven az Amerikai Kommunista Párt végrehajtó bizottságának tagja.

Pogány beszél a Tanácsköztársaság idején

Élete

Szegény sorsú pesti zsidó családba született, szüleinek komoly erőfeszítést jelentett taníttatása. Érettségi után francia-, német- és magyartanárnak készült, ebben az időben ismerkedett meg a marxizmussal. 1905-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, a tanítói hivatás helyett az újságírói pályát választotta. 1910-től a Népszava és a Szocializmus című folyóiratok munkatársa volt. Irodalomkritikusként többek között a munkások művelődését segítő „Világkönyvtár” sorozat megindítása, a kötetei elé írt bevezető esszék, illetve Ady és az általa vezetett új irodalmi irányzat melletti állásfoglalása fűződik a nevéhez. A marxista szellemű irodalomesztétika egyik első képviselője volt Magyarországon. Pogány József fiatal újságíró korában, 1912-ben jelentkezett a Martinovics páholyba, ahova egy év múlva fel is vették, majd 1914-ben egy napon avatták legénnyé és mesterré. Az első világháború kitörése után frontkatona és haditudósító volt, háborúellenes műveket is írt (Friedrich Adler pere, A Munkapárt bűnei). A szabadkőműves páholyokból 1918-ban a szociáldemokraták pártutasításra kiléptek, Pogány József mellett többek között Diner-Dénes József, Kunfi Zsigmond, Rónai Zoltán, Vágó József.

Az őszirózsás forradalomban és a Tanácsköztársaságban

1918 őszén az MSZDP baloldali ellenzékéhez csatlakozott. Az őszirózsás forradalom egyik irányítója, a Budapesti Katonatanács vezetője lett. Tevékenysége, hozzáértése igencsak vitatott volt.

1918 decemberében még tiltakozott a Katonatanácsban folyó kommunista agitáció ellen, 1919 tavaszán már kész volt együttműködni a kommunistákkal, sőt ő maga is kommunista lett. Egyik aláírója volt a két munkáspárt egyesülését, a proletárdiktatúra megteremtését deklaráló határozatnak. Szerepet vállalt a Magyarországi Tanácsköztársaságban: hadügyi, később külügyi és közoktatási népbiztos és a Vörös Hadsereg II. hadtestének parancsnoka volt. Stromfeld Aurél lemondása után lényegében ő lett a hadügy irányítója. A Szamuely-féle általános hadkötelezettségi koncepció ellenében a Forradalmi Kormányzótanács által 1919. március 24-én felállított háromtagú bizottság (Kun Béla, Böhm Vilmos és Weltner Jakab) végül is Pogány hadseregtoborzásra épülő koncepcióját támogatta, és ennek alapján jelent meg március 25-én a Vörös Hadsereg fölállításáról szóló rendelet. A hadügy vezetésében lévő nézeteltérései miatt április 4-én lemondott (a Vörös Hadsereg egy zászlóalja is követelte távozását a hadügy éléről), ekkor öttagú hadügyi kollégium vette át a hadügy irányítását.

Magánéleti adalékok

Göndör Ferenc (Krausz Nathán) a Tanácsköztársaság sajtódirektóriumának elnöke, Vallomások c., Bécsben 1923-ban kiadott visszaemlékezéseiben írja le, hogy Kun azt állította, azért szövetkezett Pogánnyal, mert „a cél szentesíti az eszközt, és én az ügy érdekében az ördöggel is szövetkezem.” Amire Göndör megjegyzése: „Be kellett látnom, hogy itt aztán igaza van, mert Pogánynál kifogástalanabb ördög még a purgatóriumban sem szerepelhetett, és Pogány mellett még Kun Béla is egy dzsentlemennek a benyomását keltette.”

Népbiztosként tevékeny résztvevője és támogatója volt a Tanácskormány olyan intézkedéseinek, mint például a laktanyák átnevezése uralkodók neveiről munkásmozgalmi alakok nevére; Árpád fejedelem szobrának eltakarása Marx két munkásalakkal ábrázolt figurájával, a szentek és egyházi alakok szobrainak lepellel való letakarása a budapesti május elsejei ünnepségen; Pogány nevéhez fűződik továbbá a Nyugat folyóirat betiltása. Irodalmi munkásságát nem kísérte egyértelmű siker, Napóleon c. darabja a Nyugatban rendkívül lesújtó kritikát kapott Fenyő Miksától kb. egy hónappal a folyóirat betiltása előtt.

A Tanácsköztársaság bukása után

A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe menekült, majd 1920-ban a Szovjetunióba emigrált, politikai biztosként részt vett a krími harcokban. A Tisza-per előkészítése során megvádolták az őszirózsás forradalom napján Tisza István ellen elkövetett merényletben való részvétellel, ezért a magyar kormány kiadatását kérte Ausztriától. Állítólag Pogány a merénylet idején éppen az Astoria Szálló erkélyéről beszélt az összegyűlt tömeghez, a nyugalom fenntartását kérve, így Ausztria megtagadta kiadatását; az eljárást a Bethlen-kormány meg is szüntette.

1921-től tagja volt a KMP-nek, és ebben az időszakban a Kominternben is tisztséget töltött be. 1922-ben illegálisan az USA-ba utazott, ahol az amerikai kommunista mozgalom magyar részlegében működött, megtanult angolul, majd a John Pepper nevet felvéve az amerikai kommunista párt (Workers Party of America) Végrehajtó Bizottságának lett tagja.

1924-ben visszahívták Moszkvába, de csak később (1925-ben vagy azután) tért vissza, majd rövidesen különféle skandináv, illetve ázsiai országok kommunista mozgalmának (svéd, norvég, dán, kínai, japán, koreai) szervezése céljából külföldre utazott. 19281929-ben ismét az USA kommunista mozgalmában tevékenykedett, majd 1930-tól újra a Szovjetunióban élt, ahol gazdaságtörténettel, újságírással foglalkozott.

A Sztálin által kezdeményezett tisztogatások során 1937. július 29-én koholt vádak (pl. ellenforradalmi tevékenység) alapján letartóztatták. 1938. február 8-án halálraítélték, s még aznap végrehajtották az ítéletet. 1956. május 30-án rehabilitálták.

Munkái

Angol nyelven

Emlékezete

A rendszerváltás előtt Budapest VIII. kerületében róla volt elnevezve a mai Víg utca.

1986-ban a Magyar Posta bélyeget adott ki róla.

Jegyzetek

  1. a b BnF források (francia nyelven)
  2. A Belügyminisztérium 1903. évi 118050. sz. rendelete. Névváltoztatási kimutatások 1903. év 53. oldal 46. sor.
  3. A magyar irodalom története
  4. Pogány József Szabadkőműves Wiki
  5. Gottfried Barna: A Székely hadosztály, 1918-1919. . (Hozzáférés: 2007. február 23.)
  6. Szarka László: Kisebbségi léthelyzetek. . (Hozzáférés: 2007. április 16.)
  7. Vörös Boldizsár: Árpád helyett Marx, József főherceg helyett Lenin. Történelmi személyiségek elutasítása és méltatása a Magyarországi Tanácsköztársaság hivatalos jellegű anyagaiban
  8. Babus Antal: Fülep Lajos az 1918-1919-es forradalmakban. . (Hozzáférés: 2007. február 23.)
  9. Fenyő Miksa: Pogány József: Napóleon. Nyugat, 1911. június (11. sz.) I. III.
  10. Pölöskei Ferenc: A rejtélyes Tisza-gyilkosság, Helikon 1988
  11. A politikai elnyomás, Moszkvában és a Moszkvai területen agyonlőtt és eltemetett áldozatainak mártirológiája 1938-53 – Pogány József
  12. Javaslat városrész-elnevezésekkel kapcsolatos döntésről

Források

További információk

Fájl:Wikiquote-logo.svg A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Pogány József témában.