Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Huszár Károly (politikus)-et, egy olyan témát, amely a világ minden tájáról felkeltette az emberek figyelmét. A Huszár Károly (politikus) évek óta az érdeklődés és a kutatás tárgya, hatása a tudománytól és a technológiától a kultúráig és a művészetekig számos területen megmutatkozik. Ahogy elmerülünk a Huszár Károly (politikus) világában, új ötletekkel, izgalmas felfedezésekkel és lenyűgöző perspektívákkal találkozunk, amelyek minden bizonnyal mélyebb megértést és elismerést hagynak bennünk a téma iránt. Csatlakozzon hozzánk a Huszár Károly (politikus) lenyűgöző felfedezéséhez, és fedezzük fel együtt mindazt, amit kínál nekünk.
Huszár Károly | |
Az 1910-es években | |
Magyarország miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1919. november 24. – 1920. március 15. | |
Államfő | önmaga (1920. március 1-jéig) ügyvezető államfő Horthy Miklós kormányzó |
Előd | Friedrich István |
Utód | Simonyi-Semadam Sándor |
Magyarország ügyvezető államfője | |
Hivatali idő 1919. november 24. – 1920. március 1. | |
Előd | Friedrich István |
Utód | Horthy Miklós kormányzó |
Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere | |
Hivatali idő 1919. augusztus 15. – november 24. | |
Előd | Imre Sándor |
Utód | Haller István |
Magyarország népjóléti és munkaügyi minisztere | |
Hivatali idő 1920. január 16. – március 15. | |
Előd | Peyer Károly |
Utód | Benárd Ágost |
Magyarország nemzetgyűlésének alelnöke | |
Születési név | Schorn János Károly |
Született | 1882. szeptember 10. Nußdorf am Attersee |
Elhunyt | 1941. október 29. (59 évesen) Budapest |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Párt | Katolikus Néppárt, Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja |
Foglalkozás | tanító, politikus |
Vallás | római katolikus |
Huszár Károly aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Huszár Károly témájú médiaállományokat. |
Huszár Károly, született Schorn János Károly (Nußdorf am Attersee, 1882. szeptember 10. – Budapest, Józsefváros, 1941. október 27.)[1] magyar politikus, miniszterelnök.
Schorn Károly és Eder Karolina fia. Iskoláit Ischlben és Szatmárnémetiben végezte, tanítói oklevelei szerzett, majd Bajnán volt tanító. 1902 és 1910 között a Néppárt, 1910-től 1919-ig a Népújság, 1912 és 1914 között a Képes Hírlap című lap felelős szerkesztője, 1926-ban a Kis Újság főszerkesztője. Munkatársa volt emellett az Uj Lapnak, az Alkotmánynak, az Igaz Szónak és még a Sport-Világnak is. Tagja volt a Pázmány Egyesületnek.
A magyarországi keresztényszocialista mozgalom egyik elindítója volt, vidéki egyesületeiket szervezte. Központi szervező titkárként részt vett a Katolikus Népszövetség megalakításában. 1906-ban jelölték a szakcsi kerületben, de kétszáz szavazattal kisebbségben maradt a függetlenségi párt jelöltjével szemben. 1910-től 1918-ig néppárti programmal a sárvári kerület országgyűlési képviselője.
Az első világháború kitörésekor mint őrmester ment ki a frontra, Románia beavatkozásakor pedig az Erdélyben operáló német hadsereghez osztották be, amelynek politikai és hírszerzőosztályában fontos szolgálatot tett. A háborús országgyűlésen sűrűn szólalt fel szociális, népjóléti és katonai ügyekben. Jelentékeny szerepe volt azokban a tárgyalásokban, amelyek 1918 októberében a válságos politikai helyzet megoldása ügyében az ellenzéki pártok között folytak, ez ügyben a király is többször fogadta kihallgatáson.
Gróf Hadik János miniszterelnök egy nappal az őszirózsás forradalom kitörése előtt felajánlotta neki a vallás- és közoktatásügyi tárcát. A Károlyi-forradalom alatt nem vállalt semmiféle szerepet, a politikától teljesen visszavonult és újságírással, valamint a Katolikus Népszövetség ügyeivel foglalkozott. 1918 decemberében a Néppárt vezetésével alakult Országos Keresztényszociális Néppárttá.
A Tanácsköztársaság idején üldözték, állásából elbocsátották, és le is tartóztatták; családját zaklatták, többször házkutatást tartottak náluk, ő maga 5 hétig volt túsz a Gyűjtőfogházban. Ezután Bécsbe menekült, ahol aktív szervezőtevékenységet végzett, a keresztényszocialista Reichspostnál dolgozott.
A második és harmadik Friedrich-kormányban 1919. augusztus 15-től november 24-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. Az ő feladata volt a bolsevisták által teljesen felforgatott egyházi és iskolai állapotok helyreállítása, amit aránylag rövid idő alatt sikerült is végrehajtania. 1919 novemberében, amikor a szövetséges hatalmak Sir George Clerk-et küldték Budapestre, hogy itt igyekezzék a pártok közt megegyezést létrehozni egy olyan (koncentrációs) kormány alakítására, amelyben a társadalom minden osztálya és rétege képviselve van, a megtartott pártközi értekezleten Huszár Károly látszott a legalkalmasabbnak egy ilyen kormány alakítására. Ez alapon Sir George Clerk megbízta Huszár Károlyt a kabinetalakítással és kormányát, amelyben minden párt megbízottja helyet kapott, az antant nyomban elismerte és kijelentette, hogy ezt a kormányt meghívja a béketárgyalásokra. Huszár kormányának a választások kiírása, a választás alapján összeülő nemzetgyűlés alkotmányozó munkájának előkészítése és Magyarországnak a béketárgyalásokon való képviseltetése volt a feladata. Az ő miniszterelnöksége alatt történt Horthy Miklósnak Magyarország kormányzójává való megválasztása is. Ezek elvégzése után Huszár és kormánya benyújtotta lemondását, hogy átadja helyét olyan kormánynak, amely parlamentáris alapon a nemzetgyűlés többségi pártjaiból alakul meg.
A kommün bukása után alakult, kormánytámogató Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (Huszár-Ernszt-párt) elnöke; a második nemzetgyűlés alelnöke. Kormánymegbízottként az USA-ban járt, kieszközölte a magyar hadifoglyok hazatérését Vlagyivosztokból.
Az első világháború következtében előállott nagy nyomor enyhítésére három akciót indított. Az első 145 milliót, a másik 16.5 milliót hozott a szegényeknek. Ezután országos mozgalmat indított a szegénysorsú magyar tehetségek megmentésére. Első évben 620 ösztöndíjat szerzett olyan kiváló magyar tanulóknak, akik enélkül kénytelenek lettek volna tanulmányaikat abbahagyni.
1928-ban az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) elnökévé nevezték ki. Ekkor lemondott mandátumáról, mert hivatali állásánál fogva a felsőház tagjává vált. 1931 és 1934 között egyben a székesfővárosi törvényhatósági bizottság tagja. 1934-ben lemondatták az OTI-elnökségről és ezzel elvesztette felsőházi tagságát is. Bár a parlamenti politizálásban ezután már nem vett részt, az Actio Catholica alelnökeként (1932–1941) a közéletnek továbbra is tevékeny résztvevője maradt. Halálát szívbénulás, epehólyaglob és cukorbaj okozta.
Kitüntetése(i): Nagy Szent Gergely Rend Nagykeresztje, amelyet az 1930-as Szent Imre-év megszervezésében játszott szerepéért kapott.
Elődje: Friedrich István |
Magyarország miniszterelnöke 1919–1920 |
Utódja: Simonyi-Semadam Sándor |