A 1917 témája az idők során sok ember figyelmét felkeltette. Akár a történelemben betöltött relevanciája, akár a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatása, akár a tudományos területen betöltött jelentősége miatt, a 1917 tanulmányozás, vita és elmélkedés tárgya volt. Ebben a cikkben a 1917-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk feltárni, az eredetétől és fejlődésétől kezdve a különböző területekre gyakorolt hatásáig. Egy mély és részletes elemzés segítségével igyekszünk jobban megérteni a 1917 fontosságát és szerepét a mai világban. Kétségtelen, hogy a 1917 olyan téma, amely továbbra is sok emberben felkelti az érdeklődést és a kíváncsiságot, és reméljük, hogy teljes és gazdagító áttekintést tudunk nyújtani erről a lenyűgöző témáról.
Ez a szócikk az 1917. évről szól. Az 1917-es számról szóló cikket lásd itt: 1917 (szám).
január 9. – A német koronatanács – engedve a politikai és katonai nyomásnak – Theobald von Bethmann-Hollweg kancellár ellenében ismét engedélyezi a korlátlan tengeralattjáró-háború folytatását.[2]
március 5. – A központi hatalmak aláírják az előzetes békeszerződést Romániával.
március 8. – Nők tüntetése Oroszországban kenyérért és a békéért.
március 9. – A horvát sabor (parlament) kinyilvánítja lojalitását a Habsburg-ház iránt, de különálló, egységes délszláv államot kíván a Monarchián belül.[3]
március 14. – A munkás- és katonaküldöttek petrográdi szovjetje nyilatkozatot tesz közzé a lengyel kérdésben, és „A lengyel nemzethez” c. deklarációban elismerik, hogy Lengyelországnak „joga van a teljes függetlenséghez”.[4]
március 24. – Az ideiglenes orosz kormány jóváhagyja az oroszországi csehszlovák légiók szabályzatát.[1]
Április
április 2. – Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök elmondja nagy hatású beszédét a kongresszusban. (Beszédében hangsúlyozza, hogy „az igazság sokkal fontosabb, mint a béke”, és hogy világszerte biztonságra van szükség a demokráciához.)[5]
április 6. – Az Egyesült Államok belép a világháborúba az antant oldalán. (A meggyőző többségű kongresszusi szavazás után hivatalosan is hadat üzentek Németországnak, az Osztrák–Magyar Monarchiának viszont csak decemberben.)[5]
április 17. – A német titkosszolgálat segítségével – átutazva Németországon és Svédországon, a híres „leplombált vagonban” – Lenin megérkezik Pétervárra, ahol azonnal erőszakos hadjáratot indít az Ideiglenes Kormány, valamint a mensevik és szociálforradalmár (eszer) többségű pétervári munkástanács (szovjet) ellen.[6]
április 26. – A morvaországi Prostějovban a katonaság fegyverrel oszlatja szét nyolcezer ruhagyári munkás éhségtüntetését. (28 halott, több mint 40 sebesült maradt a helyszínen.)[1]
Újra megnyílik a bécsi Reichsrat, az osztrák parlament. (A cseh Szövetség ún. államjogi deklarációt nyújt be, követelve a cseh országrészek autonómiáját és Szlovákia Csehországgal való egyesülését.)[1]
A Jugoszláv Klub – a bécsi parlament délszláv képviselői – a horvát saboréval azonos tartalmú nyilatkozatot tesz.[3]
Józef Piłsudski kilép a lengyel államtanácsból, mivel nem teljesítették a nagyobb függetlenséget célzó lengyel követeléseket. (Piłsudskit a németek letartóztatják és Magdeburgba szállítják, ahol 1918. november elejéig fogságban tartják.)[4]
augusztus 11. – A korfui deklarációhoz csatlakozik a montenegrói Egyesülési Bizottság is.[3]
augusztus 15. – A svájci Lausanne-ban Roman Dmowski vezetésével megalakul a Lengyel Nemzeti Bizottság (röviddel később Párizsba teszi át székhelyét), melyet az antanthatalmak is elismernek az új Lengyelország politikai képviseleteként.[4]
augusztus 17. – A francia kormány és a Csehszlovák Nemzeti Tanács (CSNT) megállapodásának értelmében a franciaországi csehszlovák katonai alakulatok legfőbb parancsnokságát a CSNT-re ruházzák.[1]
szeptember 3. – A németek elfoglalják Oroszország balti-tengeri kikötővárosát, Rigát.[2]
szeptember 12. – A német császár közzéteszi „Az államhatalom a Lengyel Királyságban” c. pátensét, ami az ideiglenes lengyel államtanács feloszlatását eredményezi. (Régenstanácsot hoznak létre német felügyelet alatt, mely tagjai Aleksander Kakowski varsói érsek, Zdzisław Lubomirski herceg és Józef Ostrowski.)[4]
Szovjet-Oroszországban létrehozzák az Összoroszországi Rendkívüli Bizottságot, közkeletű nevén a Csekát. (A szervezet célja „az ellenforradalom és a szabotázs elleni harc” volt.)[23]
A Császári és Királyi Haditengerészet az addigi legnagyobb hajóveszteségét szenvedi el, mikor a Piave-frontot ágyúik tüzével támogató Wien és Budapest elavult partvédő páncélosokat két olasz torpedóvető motorcsónak (Mas) megtámadja. (A Budapestet elvétették, viszont a Wien öt perc alatt elmerült, és legénységéből 45-en vesztették életüket.)[9]
december 19. – A francia kormány dekrétumot ad ki a franciaországi csehszlovák hadsereg elismeréséről.[1]
december 20. – Lenin létrehozza az Ellenforradalom, Spekuláció és Szabotázs Elleni Harc Rendkívüli Bizottságát, a Csekát Feliksz Dzerzsinszkij vezetésével, amely később GPU, NKVD és KGB néven működött tovább. (Ez volt a kormány elsődleges eszközének, a tömeges terrornak a szervezete.)[6]
március – A cári uralom megdöntése után hatalomra került ideiglenes kormány Oroszországban bejelenti Lengyelország visszaállítását, de – az 1916. november 5-i német-osztrák uralkodói deklaráció értelmében – Lengyelország nem lenne teljesen önálló, hanem „szabad katonai szövetség” kötné Oroszországhoz.[4]
október vége – Tomáš Garrigue MasarykJászvásárra utazik, hogy személyesen győződjék meg a románok katonai, politikai helyzetéről, a csehszlovák légiók romániai bevetésének lehetőségéről.[1]
november – Károlyi Mihály Svájcban antant-diplomatákkal tárgyal.[12]
az év folyamán – Mexikóban életbe lép az új alkotmány. (Az 1917-es alkotmány az elnöknek csak egyetlen hatéves mandátumot engedélyez.)[24]
A Nobel-díjat a svéd Alfred Nobel alapította, 1901 óta adják át, melyet a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítél oda a tudomány, az irodalom és humanitárius területen kimagasló eredményt elért magánszemélyeknek, illetve intézményeknek.
↑ abcNémeth István: A német flotta az első világháborúban. A császári haditengerészet tündöklése és bukása. In.: Rubicon. XXVI. évf., 280. (2015/3.) sz., 21-27. oldal, ISSN 0865-6347
↑Balla Tibor : A caporettói áttörés magyar hőse, Bertalan Árpád hadnagy. In.: Hadtörténelmi Közlemények. 130. évfolyam, 2017/2. (2017. június) szám, 505. oldal, ISSN 0017-6540
↑ abUngváry Krisztián: Isonzó, Doberdó, Caporetto. Magyarok az első világháborúban. In.: Rubicon. XXV. évfolyam, 274. (2014/9.) szám, 16. oldal
↑ abKrámli Mihály : Az osztrák–magyar haditengerészet. In.: Rubicon. XXVI. évfolyam, 280. (2015/3.) szám, 44-45. oldal, ISSN 0865-6347
↑ abcdDiós István, dr. : Magyar katolikus lexikon. 11. kötet, Szent István Kiadó, Budapest, 2006. 719-720. oldal
↑Veres Gábor : Tisza István, 1861–1918. In.: Rubicon. XXVI. évfolyam, 288. (2015/11.) szám, 13. oldal, ISSN 0865-6347
↑ abHajdu Tibor : Károlyi, a vörös gróf. In.: Csorba László: A magyar történelem rejtélyei. Kossuth Kiadó Zrt., , 2016, 42. oldal, ISBN 978-963-09-8459-1
↑Feith László: Egy piszkos ügy. Út a hullámsírba (2). In.: Magyar Honvéd. XXVI. évf., 5. (2015/5.) sz., 61. oldal, ISSN 0865-6932
↑Keresztes Imre: A béke poraira. In.: HVG. 2017/22. szám, 45. oldal, ISSN 1217-9647
↑Hahner Péter: A IV. Internacionálé. In.: Rubicon. XXXIV. évf., 392. (2023/9.) szám, 78. oldal, ISSN 0865-6347
↑Roger Scruton: Futóbolondok, csalók, agitátorok Közép és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány Budapest, 2019 ISBN 978-615-5118-92-0 58.old.
↑Baló–Lipovecz:Baló György–Lipovecz Iván. Tények Könyve '92. Ráció Kiadó Kft., (1992)
↑Bölöny–Hubai: Bölöny József–Hubai László. Magyarország kormányai 1848–2004. 5., bővített és javított kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest (2004). ISBN 963 05 8106 X
↑Matz: Matz, Klaus-Jürgen. Ki mikor uralkodott, kormányzott?. fordította: Hulley Orsolya. Magyar Könyvklub, Budapest (2003). ISBN 963 547 849 6