Münnich Ferenc

Münnich Ferenc
1921-ben
1921-ben
A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 7. elnöke
Hivatali idő
1958. január 28. – 1961. szeptember 13.
ElődKádár János
UtódKádár János
Katonai pályafutása
Csatái
Születési névMünnich Ferenc Nándor Ede
Született1886. november 18.
Seregélyes
Elhunyt1967. november 29. (81 évesen)
Budapest
SírhelyFiumei Úti Sírkert
PártMSZMP és elődei
Foglalkozásjogász, politikus
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (–1910)
Díjak
A Wikimédia Commons tartalmaz Münnich Ferenc témájú médiaállományokat.

Münnich Ferenc, teljes nevén Münnich Ferenc Nándor Ede (Seregélyes, 1886. november 18.Budapest, 1967. november 29.) jogász, kommunista politikus, miniszterelnök, 1956 után a rendszer második legfontosabb kádere, egyik jelképe, NKVD-ezredes.

Élete

1956-ig

Münnich Ferenc a Fejér vármegyei Seregélyesen született, római katolikus német származású családban, Münnich Ede és Szájbély Ilona gyermekeként. Eperjesen és Kolozsvárott jogot tanult. Hadnagyként harcolt a keleti fronton az osztrák–magyar hadseregben. Orosz hadifogságba esett 1915-ben; a szibériai Tomszkba deportálták, ahol ma is utca van elnevezve róla.

Hazatérése után a Kommunisták Magyarországi Pártja egyik alapító tagja és a Szlovák Tanácsköztársaság hadügyi népbiztosa, illetve a szlovák vörös hadsereg szervezője volt. 1919. május 24-én Budapesten házasságot kötött a pozsonyi születésű Csippek Gabriellával, Csippek Ferenc és Brunner Sarolta lányával.

A tanácsköztársaságok leverése után Bécsbe szökött, majd 1922 és 1936 között a Szovjetunióban élt.

Harcolt a spanyol polgárháborúban. Otto Flatter néven érkezett Albacetébe. Több beosztásban is harcolt, a huescai csata után mint a XV. hadosztály vezérkari főnöke, majd mint a XI. nemzetközi brigád parancsnoka. A visszavonulás után franciaországi táborba került. Két év után, 1941-ben a szovjet diplomácia közbenjárására Olaszországot, Jugoszláviát, Bulgáriát megjárva került vissza a Szovjetunióba.

1942 és 1945 között főszerkesztő volt a Moszkvai Állami Rádió Magyar Osztályán. 1945-ben visszatért Magyarországra, ahol előbb Budapest rendőrfőkapitánya volt (19461949), majd diplomataként szolgált, 1949 és 1956 között. 1948-ban Kossuth-érdemrenddel (harmadik osztály) tüntették ki.

Bár a keményvonalas kommunista vezetők közé tartozott, az 1956-os forradalom során október 27-étől november 3-ig Nagy Imre második kormányának belügyminiszteri tisztségét is viselte.

Kádárral Moszkvában

Az egykor a Néphadsereg (ma: Honvéd) téren állt szobra a Memento Parkban

Kádár Jánossal a nyilvánosság tudomása nélkül 1956. november 2-án és 3-án Moszkvában tárgyalt a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) elnökségével. Münnich szerepe a moszkvai út előkészítésében nem teljesen tisztázott; Kádár vele találkozott és Münnich Andropov szovjet nagykövettel tárgyalt aznap este (november 1-jén), s akkor mindkettőjüket a Szovjetunióba vitték. A kortársak közül sokan azt gyanították, hogy Münnich tőrbe csalta Kádárt, ugyanakkor a moszkvai tárgyalások jegyzőkönyvei alapján nem képviseltek eltérő álláspontot a szovjet beavatkozásról.

A szovjet pártvezetés egyes tagjai, főleg Molotov, Münnichet szerették volna a magyar miniszterelnöki székben látni, mert Kádár egyesek szemében azt a benyomást keltette, hogy túl közel áll Nagy Imre miniszterelnök vonalához, miközben Münnich és Bata István nyíltan kiálltak a szovjet fegyveres beavatkozás szükségessége mellett. Hruscsov azonban, aki november 3-án érkezett vissza Moszkvába Jugoszláviából, Kádárt támogatta.

Van olyan feltételezés is, hogy a szovjet vezetők azzal is nyomást gyakoroltak a Kádár–Münnich-párosra, hogy ha ők nem vállalják, akkor a Moszkvában tartózkodó Rákosi MátyásGerő ErnőHegedüs András trióból léphet valaki a helyükbe. (Ha nem is így történt, ez reális eshetőségnek látszhatott.)

A forradalom leverésekor és később

Münnich november 4-étől a Kádár János vezette első Kádár-kormányban a fegyveres erők és a közbiztonsági ügyek minisztere, illetve miniszterelnök-helyettes, november 11-én pedig az MSZMP KB tagja lett. Részt vett a karhatalmi ezredek és a munkásőrség megszervezésében. A Kádár-kormány lemondását követően a Minisztertanács elnöke volt 1958 és 1961 között. A Szovjetunió 1967-ben Lenin-renddel tüntette ki. Halála után 1989-ig utca viselte a nevét Budapest V. kerületében. Szobrát 1990. március 21-én – Krassó György – vezetésével – a lábánál lefűrészelték és vörös festékkel leöntötték. Később csonkán állították fel a szoborparkban.

Munkái

Jegyzetek

  1. Münnich Ferenc életrajza a NEB oldalán.
  2. A tomszki Münnich Ferenc utca
  3. A házasságkötés bejegyezve a Bp. IV. ker. (belváros) állami házassági akv. 93/1919. folyószáma alatt.
  4. Kádár János „eltűnése” Archiválva 2007. március 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, Mozgó Világ, XXVII. évf., 2. szám, 2001. február 5.
  5. A Münnich Ferenc utca visszakeresztelése Nádor utcává 1989. július 14-én (fotóriport)
  6. 1990: ledöntötték Münnich Ferenc szobrát

Források

További információk