A mai cikkben megvizsgáljuk, hogy a Garbai Sándor milyen hatással volt életünkre. Akár a populáris kultúrára gyakorolt befolyása, akár a tudományos területen betöltött relevanciája, akár a történelemben betöltött jelentősége révén, a Garbai Sándor kitörölhetetlen nyomot hagyott a társadalomban. A szövegben a Garbai Sándor-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, az eredetétől a jelenkori fejlődéséig, annak érdekében, hogy megértsük jelentőségét és hatását a mai világban. Ezen túlmenően a Garbai Sándor-ről alkotott különböző nézőpontokba és véleményekbe is belemélyedünk, változatos és gazdagító nézőpontokból elemezve annak relevanciáját. Csatlakozzon hozzánk ezen a lenyűgöző utazáson a Garbai Sándor valóságunkra gyakorolt hatásán keresztül!
Garbai Sándor | |
Vajda M. Pál (Vajda Manó) felvétele) | |
A Magyarországi Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsának elnöke | |
Hivatali idő 1919. március 21. – 1919. augusztus 1. | |
Helyettes | Dovcsák Antal (június 24-től augusztus 1-ig) |
Előd | Károlyi Mihály államfő Berinkey Dénes kormányfő |
Utód | Peidl Gyula ügyvezető államfő, kormányfő |
Született | 1879. március 27. Kiskunhalas |
Elhunyt | 1947. november 7. (68 évesen) Párizs |
Párt | MSZDP |
Házastársa | Pötördi Zsófia |
Foglalkozás | kőműves, politikus |
Vallás | református |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Garbai Sándor témájú médiaállományokat. |
Garbai Sándor (Kiskunhalas, 1879. március 27. – Párizs, 1947. november 7.) szociáldemokrata politikus, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kormányzótanács elnöke, a Peidl-kormány közoktatásügyi minisztere volt.
Kiskunhalasi református családban nőtt fel, édesapja Garbai Gábor, édesanyja Vili Julianna volt. A kőművessegédként, napszámosként dolgozott, már nagyon fiatalon. Már szülővárosában megismerkedett a munkásmozgalommal. A jobb élet reményében 15 évesen ment dolgozni Budapestre, ahol hamar jó viszonyba került a baloldali szervezetekkel. Mivel jó szónok volt, az egyik szószólója, vezetője lett a fővárosi szociáldemokrata gyűléseknek. 1905. március 5-én Budapesten, a Józsefvárosban vette nőül Pötördi Zsófia pátyi születésű, református vallású munkásnőt, Pötördi Mihály és Márton Julianna leányát.[1]
Eredeti foglalkozása kőműves. 1901 – 1919 között az MSZDP vezetőségi tagja, 1903-tól a Magyar Építőmunkások Országos Szövetségének (MÉMOSZ) elnöke, 1903-tól 1919-ig a Munkásbiztosító Intézet elnöke, 1907-től az Országos Munkásbiztosító Pénztár alelnöke, 1910-től elnöke. 1907-től ő szerkesztette az Építőmunkás című szaklapot. 1908-tól a Munkásbiztosító Pénztár elnöke, 1918 – 1919 között az Országos Lakásügyi Tanács elnöke.
Helyeselte a Szociáldemokrata Párt és a Kommunista Párt egyesülését. 1919. március 21-étől augusztus 1-jéig a Forradalmi Kormányzótanács elnöke volt. A Tanácsköztársaság legmagasabb tisztségét viselte, így irányítója, vezetője volt az 1919-es államnak.
1919. augusztus 1-jétől augusztus 6-áig közoktatásügyi miniszter a Peidl-kormányban. Majd ebben a hónapban román fogságba esett. A kiadatástól tartva 1920-ban Kolozsvárról szökött meg, és álnéven menekült Csehszlovákiába. Innentől emigrációba kényszerült, először Pozsonyban majd Bécsben élt. Az emigráció centrista irányzatának egyik vezetője volt. A bolsevik-kommunista eszmékkel szembefordult, és "visszatért" a szociáldemokráciához.
Bécsben családjával vendéglőt nyitott. Itt vendégül látott egykori kommunista és más baloldali vezetőket. Vendéglője rövidesen csődbe jutott, mivel működtetéséhez hiányzott a kellő szakértelem és szorgalom. Hatalmas volt az anyagi vesztesége és ettől kezdve nyomorúságosan kellett élnie családjával.
Ausztria fokozatos jobbratolódása miatt 1934-től Pozsonyban, majd 1938-tól francia földön élt. Párizsban némileg rendeződött anyagi helyzete. Franciaország német megszállása idején nem vett részt az ellenállási mozgalomban, bár próbálták beszervezni, s a megszállók sem háborgatták.
Miután a németeket kiűzték Magyarországról, Garbai szeretett volna hazatérni, de ezt a hazai szociáldemokraták sem támogatták. 1947-ben halt meg.
Elődje: Berinkey Dénes |
Utódja: Peidl Gyula |