A Orczy Béla világában olyan vélemények, tanulmányok és kutatások széles skálája létezik, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy belépjünk egy lehetőségekkel és felfedezésekkel teli univerzumba. A kezdetektől napjainkig a Orczy Béla felkeltette a szakértők és a hobbisták érdeklődését és kíváncsiságát. Ebben a cikkben megvizsgáljuk azokat a különböző szempontokat, amelyek a Orczy Béla-et ma lenyűgöző és releváns témává teszik. A társadalomra gyakorolt hatásától a mindennapi élet különböző területein gyakorolt hatásáig elmerülünk egy lenyűgöző utazásban, hogy megértsük jelentőségét és relevanciáját a modern világban.
Orczy Béla | |
![]() | |
Ellinger Ede felvétele, 1885 körül | |
Magyarország király személye körüli minisztere | |
Hivatali idő 1879. szeptember 25. – 1890. december 24. | |
Előd | Tisza Kálmán |
Utód | Szőgyény-Marich László |
Magyarország belügyminisztere | |
Hivatali idő 1887. február 11. – 1889. március 22. | |
Előd | Tisza Kálmán |
Utód | Baross Gábor |
Magyarország közmunka- és közlekedésügyi minisztere | |
Hivatali idő 1886. szeptember 19. – 1886. december 29. | |
Előd | Kemény Gábor |
Utód | Baross Gábor |
Magyarország honvédelmi minisztere | |
Hivatali idő 1884. január 2. – 1884. október 28. | |
Előd | Ráday Gedeon |
Utód | Fejérváry Géza |
Országbíró | |
Hivatali idő 1895. március 20.[1] – 1917. február 7. | |
Előd | Szőgyény-Marich László |
Utód | Dessewffy Aurél |
Született | 1822. január 16. Pest |
Elhunyt | 1917. február 7. (95 évesen) Bécs |
Párt | Deák-párt (1865-1868), Szabadelvű Párt (1875-1895) |
Szülei | Orczy György, Berényi Erzsébet |
Foglalkozás | jogász, politikus |
Iskolái | Pesti Királyi Tudományegyetem |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Orczy Béla témájú médiaállományokat. |
Báró orczi Orczy Béla (Pest, 1822. január 16. – Bécs, 1917. február 7.) magyar országbíró, politikus, miniszter, bölcseleti és jogi doktor, császári és királyi valóságos belső titkos tanácsos és kamarás.
Báró Orczy György (1788. augusztus 27. – 1871. június 13.)[2] és gróf Berényi Erzsébet (1792. november 17. – 1883. január 18.)[3] fiaként született. Dédapja Orczy Lőrinc neves költő volt. A pesti egyetemen 1836-ban bölcsészettudományi, 1842-ben jogi doktorátust szerzett, később ügyvédi vizsgát tett. Hivatalbeli pályáját Pest vármegyénél kezdte, 1846-ban helytartótanácsi titkár lett, majd József nádor személyes kamarása. [4] 1848-ban nemzetőrként, majd honvéd századosként részt vett a délvidéki harcokban. A szabadságharc leverése után kénytelen volt visszavonulni a politikai élettől. 1865–1868 között az abonyi kerület országgyűlési képviselője lett. Deák Ferenc híve volt az osztrák–magyar kiegyezésért folytatott harcban. 1868-tól osztályfőnök az osztrák–magyar közös külügyminisztériumban. 1871-ben valóságos belső titkos tanácsos, 1873-ban a Magyar Királyi Szent István-rend középkeresztese, 1881-ben a vaskoronarend I. osztályú vitéze is lett. 1879. szeptember 25-étől 1890. december 24-éig a király személye körüli miniszter volt a Tisza Kálmán-, majd a Szapáry-kormányban. Közben, 1882-ben másfél hónapig és 1884. január 2-ától október 28-áig honvédelmi miniszter is, valamint 1886-ban három hónapig közmunka- és közlekedési miniszter, és végül 1887. február 11-étől 1889. március 22-éig belügyminiszter is volt, majd 1895-től haláláig országbíró. A zenével, festészettel is szívesen foglalkozott, és 1865-ben még Emlékeim című zeneműve is megjelent.
Orczy egész életében agglegény maradt. Magas kort élt meg, 1917-ben hunyt el, nem sokkal 95. születésnapja után.
Ezen kívül folyóirat-cikkeket írt a Bérczy Károly által szerkesztett Vadász- és Versenylapba (1857. Lesjárat szarvasra, A fóti rókakopók, 1858. Zergevadászat, Az ujszászi kopók az 1857-1858. idényben, 1860. Vadászrajz a Fehér-Kárpátokból, 1859. Vadász-műszótár, Gím vagy rőt vad: szarvas, dám, őz, zerge, Pálffy gr. és Zay Albert gróffal, 1861. Vidra van a kertben, 1862. A barna keselyű, 1863. Lótenyésztésünk és az angol telivérfaj, Az utolsó est); a Hazai Vadászatokban (1857. Lesjárat szarvasra, egy nagy és két kisebb képpel).
Elődje: ifj. Ráday Gedeon |
Utódja: Báró Fejérváry Géza |