A mai világban a Györe József egyre nagyobb érdeklődés és relevanciájú témává vált. Akár a társadalomra, a gazdaságra, akár az emberek mindennapi életére gyakorolt hatása miatt, a Györe József olyan probléma, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Györe József-hez kapcsolódó összes szempontot, az eredetétől és fejlődésétől a különböző területekre gyakorolt hatásáig. Megvizsgáljuk, hogy a Györe József hogyan változtatta meg életvitelünket, és hogyan alakítja tovább a jövőnket. Ezenkívül megvizsgáljuk a Györe József lehetséges következményeit és kihívásait, valamint az általa hozható lehetőségeket és előnyöket. Készüljön fel arra, hogy elmerüljön a Györe József-ről szóló felfedező és elmélkedő utazásban, amely téma kétségtelenül meghatározza jelenünket és jövőnket.
Györe József | |
Magyarország belügyminisztere | |
Hivatali idő 1952. november 14. – 1953. július 4. | |
Előd | Házi Árpád |
Utód | Gerő Ernő |
Született | 1902. november 16. Budapest |
Elhunyt | 1985. március 28. (82 évesen) Budapest |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Párt | |
Foglalkozás |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Györe József témájú médiaállományokat. |
Györe József (Budapest, 1902. november 16. – Budapest, 1985. március 28.) magyar vasesztergályos, pártpolitikus, belügyminiszter, miniszterhelyettes, országgyűlési képviselő.
Budapesten és Békés megyében nőtt fel. Hat elemit végzett. Vasesztergályosnak tanult; 1919-ben segédoklevelet kapott. 1916-ban a Lampart Gyár vasesztergályos-inasa, és segéde volt. 1917-ben a Szabadság Ifjúmunkás Szövetség tagja lett. 1919-ben a Kommunista Ifjúmunkás Szövetség tagja lett. 1919-ben belépett a Vasas szakszervezetbe. 1928–1933 között a kőbányai vasas területi szervezőbizottság is beválasztotta. 1930–1932 között, és 1938-tól a Lámpagyárban dolgozott. 1931–1934 között az esztergályos szervezőbizottság tagja volt. 1934-ben a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja lett. 1945-től pártmunkás volt, Gödöllői Járási Nemzeti Bizottság tagja és alelnöke volt. 1946-ban kéthónapos pártiskolában tanult, majd instruktor volt a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetősége szervezési osztályán. 1948-ban elvégezte az MDP féléves pártiskoláját is. 1949–1952 között az MDP Szabolcs-Szatmár megyei pártbizottság első titkára volt. 1951–1954 között a Magyar Demokrata Párt Központi Vezetősége tagja volt. 1952. november 14. és 1953. július 4. között Magyarország belügyminisztere volt. 1953–1955 között belügyminiszter-helyettes volt. 1954–1962 között az MDP, illetve az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja volt. 1956-ban az MDP Tolna megyei pártbizottság első titkára volt. A forradalom után, 1957–1962 között népbíró volt a Fővárosi Bíróságon. Népbíróként halált kért a Corvin köz parancsnokára, Iván Kovács Lászlóra. 1957-től az MSZMP Központi Revíziós Bizottság tagja volt. 1953/1958–1962 között országgyűlési képviselő volt.