Haubrich József
A mai világban a Haubrich József olyan téma, amely sok ember figyelmét és érdeklődését felkeltette. Akár történelmi jelentőségének, akár a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatásának, akár a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatásának köszönhetően, a Haubrich József a szakértők és a nagyközönség állandó beszélgetési pontja lett. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Haubrich József-hez kapcsolódó különböző szempontokat, elemezve annak fontosságát, következményeit és időbeli alakulását. A Haubrich József eredetétől a végső eredményig olyan nagy érdeklődésre számot tartó témát képvisel, amely megérdemli, hogy különböző szemszögekből vizsgáljuk meg.
| Haubrich József | |
 | |
| Magyarország honvédelmi minisztere | |
| Hivatali idő 1919. augusztus 1. – augusztus 6. | |
| Előd | Szántó Béla |
| Utód | Schnetzer Ferenc |
| Született | 1883. november 9.[1] Detta |
| Elhunyt | 1938. június 8. (54 évesen)[2] Szovjetunió |
| Párt | Magyarországi Szociáldemokrata Párt |
| Foglalkozás | politikus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Haubrich József témájú médiaállományokat. | |
Haubrich József (Detta, 1883. november 9. – Moszkva, kommunarkai kivégzőhely, 1938. június 8.[3]) szociáldemokrata politikus, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején kereskedelmi, később hadügyi népbiztos, a Peidl-kormányban hadügyminiszter.
Élete
1902-ben kapcsolódott be a szocialista mozgalomba. 1906-ban belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. A budapesti Munkásbiztosító Pénztár tisztviselője, az első világháború végén a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetőségének tagja volt. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején kereskedelmi, majd hadügyi népbiztos, Budapest katonai parancsnoka. Minden bizonnyal tudomása volt a proletárdiktatúra ellen készülő június 24-i puccskísérletről, amellyel szemben csak akkor lépett fel, amikor már nyilvánvalóvá vált annak kudarca. Mint a Peidl-kormány hadügyminisztere (1919. augusztus 1. – augusztus 6.) lefegyverezte a Vörös Őrséget. Ennek ellenére 1920 decemberében az ún. népbiztosperben halálra ítélték. A szovjet–magyar fogolycsere-akció keretében a Szovjetunióba került, ahol vasgyári munkásként élte le élete hátralevő részét. 1938. február 27-én kémkedés vádjával letartóztatták, 1938. május 8-án halálraítélték, s június 8-án végrehajtották az ítéletet. 1956. október 17-én rehabilitálták.[3]
Jegyzetek
Források
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Haubrich József a Vörös Riport filmhíradókban 1919-ben
További információk
- Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–2004. Az 1987–2004 közötti időszakot feldolgozta és sajtó alá rendezte Hubai László. 5. bővített és javított kiadás. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2004. ISBN 963-05-8106-X
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Magyar nagylexikon I–XIX. Főszerk. Bárány Lászlóné et al. Budapest: Akadémiai; (hely nélkül): Magyar Nagylexikon. 1993–2004. ISBN 963-05-6611-7
- Révai új lexikona I–XIX. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1996–2008. ISBN 963-901-594-6
- Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8
| Elődje: Böhm Vilmos |
 |
Utódja: Böhm Vilmos |
| Elődje: Böhm Vilmos |
|
Utódja: A Tanácsköztársaság leverésétől már csak Horthy Miklós |
.svg){kind=small}