Sréter István | |
Magyarország honvédelmi minisztere | |
Hivatali idő 1920. július 19. – december 16. | |
Előd | Soós Károly |
Utód | Belitska Sándor |
Katonai pályafutása | |
Csatái | első világháború |
Született | 1867. november 10. Cserhátsurány |
Elhunyt | 1942. szeptember 2. (74 évesen) Budapest |
Sírhely | Farkasréti temető |
Foglalkozás | politikus |
Díjak | Signum Laudis |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sréter István témájú médiaállományokat. |
Sréter István (Cserhátsurány, 1867. november 10. – Budapest, 1942. szeptember 2.) magyar altábornagy, honvédelmi miniszter, a (szandai) Sréter család leszármazottja.
A bécsújhelyi katonai akadémia elvégzése után előbb a közös hadseregben szolgált, majd átlépett a honvédség kötelékébe. Az I. világháború végén, mint ezredes 1918 júniusától augusztusáig budapesti városparancsnok-helyettes volt. 1919. április 24-én letartóztatták a Tanácsköztársaság ellen szervezett fegyveres akció miatt. 1919. augusztus 9-én Habsburg József főherceg a Dunántúl parancsnokává, majd Horthy Miklós a székesfehérvári hadosztály parancsnokává nevezte ki.
1920. július 19-étől 1920. december 16-áig, az első Teleki-kormány idején honvédelmi miniszter volt. A Vitézi rendben Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, Nógrád vármegye és Hont vármegye, valamint Budapest, székesfőváros „vitézi törzskapitánya” volt.
A 20-as évek végén az aktív szolgálatból visszavonult és történeti tanulmányokkal foglalkozott.
Elődje: Vitéz bádoki Soós Károly |
Utódja: Belitska Sándor |