Ebben a cikkben a Szántó Béla-et különböző nézőpontokból vizsgáljuk meg, és megvizsgáljuk annak fontosságát és relevanciáját ma. A Szántó Béla már régóta érdeklődés és vita tárgya, és elengedhetetlen a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatásának megértéséhez. Ezeken az oldalakon elemezzük a Szántó Béla különböző aspektusait, és alaposan megvizsgáljuk jelenlegi társadalmunkra gyakorolt hatásait. A keletkezésétől az idő múlásával kialakuló fejlődéséig egy részletes elemzésbe fogunk belemerülni, amely lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük a Szántó Béla szerepét a mindennapi életünkben.
Szántó Béla | |
Született | Schreiber Béla 1881. február 1.[1] Homokkomárom |
Elhunyt | 1951. június 1. (70 évesen)[1] Budapest[2] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szántó Béla témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szántó Béla Lőb (szül. Schreiber Béla,[3] Homokkomárom, 1881. február 1.[4] – Budapest, 1951. június 1.) tisztviselő, politikus.
Zsidó családból származott, mint Schreiber Sándor és Günsberger Lina fia. Az elemi iskolát Homokkomáromban kezdte el, később Nagykanizsán járt a polgári fiúiskolába. 1900-ban végzett a felsőkereskedelmi iskolában, könyvelőként állt munkába Kanizsán. 1901-ben költözött fel Budapestre, ahol mint magántisztviselő dolgozott. 1904-ben lett tagja a Szociáldemokrata Pártnak. 1906-ban alapították meg a Magyarországi Magántisztviselők Egyesületét, melynek ő nyerte el elnöki tisztjét. Az antimilitarista mozgalomban is részt vett.
1911. február 18-án Budapesten, az Erzsébetvárosban hazásságot kötött Feldbránd (Krammer) Mária polgári iskolai tanárnővel, Feldbránd Izrael és Treibitsch Zsófia lányával.[5]
A Budapesti Katonatanács egyik vezetője volt az 1918-as polgári demokratikus forradalom alatt. A KMP egyik alapító tagja, valamint titkára volt a Központi Bizottságnak. 1919 februárjában több kommunistával együtt letartóztatták.[6] A gyűjtőfogházban egyik aláírója volt a MSZDP és a KMP egyesülését, illetve a proletárdiktatúra kikiáltását kimondó nyilatkozatnak.[7] A Magyarországi Tanácsköztársaság idején hadügyi népbiztosként tevékenykedett, illetve szervezte a Vörös Hadsereget is. 1911-ben[8] és 1919-ben is vallási felekezeten kívül álló volt.[9]
Miután a Tanácsköztársaság megbukott, először Bécsbe, aztán Berlinbe, végül a Szovjetunióba emigrált. Itt később tagja volt Szakszervezeti Internacionálénak a Kommunista Internacionálénak. 1927-ben illegális pártmunkát végzett Magyarországon, 1932-től 1938-ig pedig újfent a Szovjetunióban a Nehézipari Népbiztosság Állami Tudományos Könyvtárának lett az igazgatója. A második világháború előtt és alatt közreműködött a moszkvai rádió magyar adásaiban és a Szovjet Tájékoztató Irodánál is dolgozott.
1946-ban tért vissza Magyarországra, a szövetkezeti mozgalom egyik vezetője lett. 1948-tól varsói követként dolgozott, míg 1950-ben vissza nem rendelték. Szívrohamban hunyt el.
Testvére volt Szántó Zoltán és Szántó Rezső,[10] és Szántó Gizella.