Ebben a cikkben a Fejérváry Géza témával foglalkozunk, amely téma az utóbbi időben nagy érdeklődést váltott ki. A Fejérváry Géza egy olyan probléma, amely sok embert érint világszerte, és kulcsfontosságú, hogy megértsük következményeit és következményeit. Ennek mentén elemezzük a Fejérváry Géza-hez kapcsolódó különböző szempontokat, az eredetétől a lehetséges megoldásokig. Emellett különböző nézőpontokat és szakértői véleményeket tárunk fel, hogy megvilágítsuk ezt a ma oly aktuális témát. Olvasson tovább, hogy megtudjon mindent, amit a Fejérváry Géza-ről tudnia kell!
Báró komlóskeresztesi Fejérváry Géza (Josefstadt , Csehország, 1833. március 15. – Bécs, 1914. április 25.[1]) magyar nemes, katonatiszt és politikus, 1884 és 1903 között honvédelmi miniszter, 1905–1906-ban Magyarország miniszterelnöke.
A római katolikus nemesi származású Fejérváry család sarja. Apja komlóskeresztesi Fejérváry József (1797–1859),[2] királyi altábornagy, anyja Paulich Antónia (1806—1874).[3][4] Az anyai nagyapja, ifjabb nemes Paulich Ferenc császári és királyi ezredes volt.[5]
A bécsújhelyi katonai akadémián végzett. 1851-től hadnagy. 1859-ben mint vezérkari kapitány részt vett a solferinói ütközetben. 1862-ben osztrák, 1875. augusztus 17-én I. Ferenc József magyar királytól[6] magyar bárói rangot kapott. 1864-ben újból a harctéren küzdött, ezúttal a dánok ellen harcolt a schleswig-holsteini háborúban. 1865-től őrnagy és Ferenc József császár szárnysegédje. Részt vett az 1866-os porosz háborúban. 1868-ban alezredes lett a monarchia hadseregében, majd a magyar honvédségbe ment át. Itt államtitkár, 1884. október 28-ától 1903. június 27-éig honvédelmi miniszter, majd a magyar királyi darabont testőrség kapitánya.
1886-ban Budapest I. kerülete juttatta a parlamentbe egy időközi választáson, amit az 1887-es választásokon megismételt. Az 1892-es választásokon szintén képviselői mandátumot nyert, amit azonban az ellenzék megtámadott, mire arról lemondott, és az alsóházból átült az érdemei elismeréséül még korábban kapott felsőházi székébe. A soros, 1896-os választásokon aztán újból indult, ezúttal Temesváron, amit megnyert, így újra a képviselőház tagja lett. 1900-ban súlyosan megbetegedett, amiből szerencsésen felgyógyult, de az 1901-es választásokon nem indult, helyette újra a felsőházban foglalta el székét, melynek haláláig tagja maradt.
Magyarországon ő kapta a legtöbb kitüntetést az uralkodótól.
Miután Tisza István addig példátlan politizálási módszerei „Szövetkezett ellenzék” néven egységfrontba tömörítették a „48-as” (a kiegyezést különböző mértékben, de elutasító) parlamenti ellenzéket, ami meg is nyerte az 1905-ös választásokat, a király felségjogaival élve az eredmény negligálásával előbb meghagyta Tiszát és minisztereit ügyvezető kabinetnek, majd 1905. június 18-án Fejérváryt nevezte ki miniszterelnökké. A döntés súlyos belpolitikai válságba sodorta a Magyar Királyságot. A Szövetkezett ellenzék pártjai élesen támadták Fejérváry ún. „darabont” kormányát, azt alkotmányellenesnek nevezve, illetve választóikat adó- és újoncmegtagadásra szólították fel. Az ilyetén módon megszervezett „nemzeti ellenállás” teljesen lebénította a kabinetet.
Egyebek mellett (a „vörös péntek” hatására, ahol a szociáldemokraták százezres tüntetést szerveztek az általános és titkos választójog azonnali bevezetését követelve) Fejérváryék még az általános választójog bevezetését is kilátásba helyezték a koalíció és a közvélemény megpuhítására, de mind ez, mind más próbálkozásaik rendre elbuktak. Miután a koalícióba tömörült pártok vezetősége a háttértárgyalások során fokozatosan feladta követeléseit, az ő közvetítésével létrejött a megegyezés köztük és az uralkodó között. Ezt követően 1906. április 8-án kormányával együtt lemondott, helyét Wekerle Sándor, a koalíció miniszterelnök-jelöltje vette át, valamint kiírták az 1906-os választásokat.
Lemondása után ismét elfoglalta a királyi darabont-testőrség kapitányi állását. Haláláig aktív maradt a felsőházban; 81 éves korában, Bécsben érte a halál.
Feleségül vette üszögi és mozsgói Biedermann Saroltát (1844–1924),[1] több gyermekük is született:
Elődje: Tisza István |
Magyarország miniszterelnöke 1905–1906 |
Utódja: Wekerle Sándor |
Elődje: Báró Orczy Béla |
Utódja: Kolossváry Dezső |
Elődje: Lukács László |
Utódja: Hegedűs Ferenc |