Ebben a cikkben a Berinkey Dénes-et és annak jelenlegi társadalmunkra gyakorolt hatását vizsgáljuk meg. A Berinkey Dénes egy olyan téma, amely a terület számos szakértőjét, valamint a lakosságot is felkeltette. Az évek során a Berinkey Dénes számos tanulmány és vizsgálat tárgya volt, amelyek lehetővé tették számunkra, hogy jobban megértsük következményeit és következményeit a különböző területeken. A Berinkey Dénes eredetétől a jelenlegi hatásaiig nagy szerepet játszott valóságunk alakításában, és kulcsfontosságú, hogy különböző nézőpontokból elemezzük, hogy megértsük teljes terjedelmét. Ebben az értelemben ennek a cikknek az a célja, hogy feltárja a Berinkey Dénes legfontosabb szempontjait, valamint megvitassa annak fontosságát és relevanciáját napjainkban.
Berinkey Dénes | |
A Magyar (Nép)köztársaság igazságügy-minisztere | |
Hivatali idő 1918. november 4. – 1919. január 24. | |
Előd | Buza Barna |
Utód | Juhász Nagy Sándor |
A Magyar (Nép)köztársaság miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1919. január 11. – január 18. (ügyvezető kormányfő) | |
Hivatali idő 1919. január 18. – március 21. | |
Államfő | Károlyi Mihály |
Előd | Károlyi Mihály |
Utód | Garbai Sándor |
Született | 1871. október 17. Csúz, Osztrák–Magyar Monarchia |
Elhunyt | 1944. június 25. (72 évesen) Budapest, Magyarország |
Sírhely | Farkasréti temető |
Párt | Polgári Radikális Párt |
Gyermekei | Berinkey Irma |
Foglalkozás | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Berinkey Dénes témájú médiaállományokat. |
Berinkey Dénes Ottó (Csúz, Komárom vármegye, 1871. október 17. – Budapest, 1944.[1] június 25.)[2] ügyvéd, jogtudós, polgári radikális politikus, miniszterelnök.
Az evangélikus református Berinkey család sarja. Berinkey Antal (1827–1899),[3] köz- és váltó ügyvéd, és hangai Szabó Erzsébet (1833–1911)[4] gyermekeként született. Jogi tanulmányainak befejezése után, 1918-ig az igazságügy-minisztérium nemzetközi osztályának vezetője volt. A Huszadik Század című folyóirat egyik alapító tagja. 1902. július 23-án Budapesten, a Józsefvárosban feleségül vette Takács Mária Eugénia Kamilla Ida Jozefa Antóniát.[5] 1918. november 4-étől 1919. január 18-áig Károlyi Mihály kormányában igazságügyminiszter, majd 1919. január 11-étől névlegesen, január 19-étől 1919. március 21-éig ténylegesen miniszterelnök és saját kormányában 1919. január 19-étől január 24-éig külügyminiszter.
Március 20-án Fernand Vix francia alezredes átadta neki az antant jegyzékét (Vix-jegyzék), amelyben követelik a Szatmárnémeti–Arad vonaltól keletre lévő magyar csapatok visszavonását a Tiszához. Mivel ez számára elfogadhatatlan feltétel volt, hiszen az ország területi integritást sértette, kormányával együtt lemondott. Ezzel lehetővé vált a Magyarországi Tanácsköztársaság megalakulása.
Berinkey lemondása után a politikai élettől visszavonultan élt: 1914–1918-ig a Keleti Kereskedelmi Akadémia tanára, majd 1920-tól ügyvéd volt. Tanulmányai jelentek meg a nemzetközi, a büntető- és a magánjog tárgyköréből. 1944. június 25-én hajnali három órakor hunyt el, halálát szívbénulás, szívkoszorúverőér-elmeszesedés okozta.
Sírja a Farkasréti temetőben található.
Elődje: Károlyi Mihály |
Utódja: Garbai Sándor |