Fónay Jenő

Megjelenés áthelyezés az oldalsávba elrejtés
Fónay Jenő
Született1926. szeptember 5.
Kaposvár
Elhunyt2017. június 16. (90 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásamérnök
SírhelyeÚj köztemető
SablonWikidataSegítség

Fónay Jenő (Kaposvár, 1926. szeptember 5.Budapest, 2017. június 16.) magyar mérnök, 1956-os szabadságharcos, a Széna téri ellenálló csoport helyettes parancsnoka.

A Politikai Foglyok Országos Szövetsége (POFOSZ) alapítója, 2002-ig elnöke. (1989. február 17-én választotta meg az alakuló ülés, a társelnök Göncz Árpád volt.) Két gyermeke volt, az 1954-ben született Andrea és a tíz évvel fiatalabb Péter.

Élete 1956-ig

1944 szeptemberében, 18 éves korában önként csatlakozott a Szent László hadosztályhoz, amely Németországig vonult vissza, ahol Fónay Jenő amerikai hadifogságba esett. 1945. november 1-jén térhetett haza.

Budapesten 1946-ban a közgazdasági egyetemre iratkozott be, majd 1952-ben a Műszaki Egyetemre. Ezekben az években a Magyar Állami Szénbányáknál, később a Tükertnél dolgozott. 1953. május 1-jétől az Erőműtervező Irodánál dolgozott mint gépészmérnök.

A forradalom idején

1956. október 23-án részt vett a Petőfi-szobornál, a Bem téren és a Parlamentnél zajlott tüntetésekben. Október 25-én a Margit híd budai hídfőjénél ő szervezte meg a felkelők hídőrségét. Ugyanaznap egy csoporttal fegyvereket szerzett a Tímár utcai rendőrkapitányságon, majd csatlakozott a Széna téri ellenállókhoz, akik a később kivégzett Szabó bácsi parancsnoksága alatt harcoltak. Október 27-én helyettes parancsnokká választották. A Széna téri felkelők nevében ő vett részt a Petőfi Akadémián tartott fegyverszüneti tárgyalásokon a kormánnyal.

A megtorlás idején

A forradalmat követően 1957. október 11-én tartóztatták le. Első- és másodfokon is (1958. április 25-én, illetve július 8-án) halálra ítélték. Több, mint négy hónapot volt börtönben halálraítéltként (a legtöbb időt töltve a halál torkában az 1956-os halálraítéltek közt), de végül augusztus 8-án – unokatestvére, Fónay Márta közbenjárására – kegyelmet kapott és 1963-ban szabadult. (A Széna téri csoportból halálraítélt 15 ember közül egyedül ő kapott kegyelmet.)

A Kádár-rendszerben és bukása után

Szabadulása után hőtechnikatervező volt a Mélyéptervnél, majd a Vízitervnél. Mérnökként három bejegyzett szabadalma van. 1984-ben rokkantnyugdíjas lett.

Fónay Jenő részt vett Nagy Imre és a vele együtt kivégzettek 1989. június 16-ai újratemetésének megszervezésében. (Egy évvel korábban, amikor még erős volt a kommunista hatalom, emlékbeszédet mondott Nagy Imréék nyughelyén, a 301-es parcellában.)

1990-től a Kárpótlási Hivatal megszűnéséig a hivatal Társadalmi Kollégiumának volt tagja.

A 2000 körül alakult Széna tér Baráti Kör rendszeresen támadta Fónay Jenőt a nyilvánosság előtt. (Eörsi László történész szerint a tagjai anonimitását megőrző Baráti Körnek ez volt egyetlen számottevő tevékenysége.)

2005-ben Nagy Imre-érdemrenddel tüntették ki. 2006. október 22-én a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje díjat vehette át a Parlamentben. Október 25-én más veteránokhoz hasonlóan a rendőrök nem engedték neki, hogy megkoszorúzza az 50 évvel korábbi sortűz áldozatainak emlékművét a Kossuth téren.

Irodalmi tevékenysége

Fónay Jenő visszaemlékezéseit 1983-ban jelentette meg a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör Megtorlás (Mi történt Magyarországon 1956 után?) címmel. 1986-ban, a forradalom 30. évfordulókán Tosca 1958 című elbeszélése elnyerte a Szabad Európa Rádió irodalmi pályázatának első díját.

Jegyzetek

  1. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. május 28.)
  2. Meghalt Fónay Jenő 56-os szabadságharcos, Pofosz-elnök Index, 2017.06.16.
  3. https://www.eszak.hu/szines/2017/06/16/meghalt-az-orokos-elnok.eszak
  4. Háttérben: Fónay Jenő visszaemlékezései
  5. Pogonyi Lajos: Hová lettek a Széna tériek? Eörsi László történész az egykori felkelőkről. Rev.hu

További információk