A mai világban a 1989 egyre szélesebb körben érdeklődő témává vált. A technológia fejlődésével és a globalizációval a 1989 központi szerepet kapott a modern társadalom különböző aspektusaiban. A gazdaságra gyakorolt hatásától a kultúrára és politikára gyakorolt hatásáig a 1989 vitákat és vitákat váltott ki fontosságáról és következményeiről. Ebben a cikkben a 1989 különféle dimenzióit fogjuk feltárni, elemezve annak következményeit és kihívásait a mai világban. A kezdetektől a mai fejlődésig a 1989 fordulópontot jelentett abban, ahogyan a kortárs élet különböző aspektusaihoz közelítünk.
Ez a szócikk az 1989. évről szól. Az 1989-es számról szóló cikket lásd itt: 1989 (szám).
január 11. – Ljubljanában megtartja alakuló gyűlését a Szlovén Demokrata Szövetség. (Deklarálja, hogy nem kielégítő Szlovénia helyzete Jugoszlávián belül, s Jugoszláviában megsértik az alapvető emberi és politikai jogokat.)[1]
január 15–19. – Prága központjában spontán tömegtüntetések Jan Palach halálának 20. évfordulóján. (A csehszlovák rendőrség – január 18-a kivételével – minden esetben brutálisan szétveri a tüntetőket, sokat őrizetbe vesznek, köztük – január 16-án – Václav Havelt is.)[3]
Észtországban hivatalos nyelvvé nyilvánítják a nemzeti nyelvet.
Mihail Gorbacsov további részleteket közöl a szovjet fegyveres erőkben tervezett csökkentésekről, amelyekre az ENSZ-ben – 1988. december 7-én – mondott beszédében utalt. Bejelenti, hogy a szovjet védelmi kiadásokat 14,2%-kal, a fegyverek és katonai felszerelések gyártását 19,5%-kal fogják csökkenteni.
január 25. – Elkészül az „ideiglenesen hazánkban állomásozó” szovjet Déli Hadseregcsoport kivonásának ütemterve. (A terv szerint az év első felében hazaindul Veszprémből egy szovjet harckocsihadosztály és egy kiképző harckocsiezred. Júliustól decemberig távozik egy szovjet deszant-rohamzászlóalj és a tököli repülőtérről egy vadászrepülő ezred. 1990-ben egy szovjet vegyvédelmi zászlóaljat és a szolnoki katonai tiszti iskola állományát indítják hazafelé.)
január 26. – A csehszlovákiai szellemi élet 692 reprezentánsa tiltakozást juttat el Ladislav Adamec miniszterelnökhöz Václav Havel bebörtönzése ellen, követelve az ország vezetése és a társadalom közti nyílt párbeszéd megkezdését.[3]
január 28. – Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottsága tagja, államminiszter népfelkelésnek nevezte az 1956-os forradalmat a Reggeli Krónikának (Magyar Rádió, Orosz József) adott interjúban.
Február
február 4. – Megalakul a Magyar Máltai Szeretszolgálat.
február 27. – Az albán tiltakozások miatt – mert 21-étől a tervezett új szerb alkotmány ellen sztrájkolnak – rendkívüli állapotot vezetnek be Koszovóban.[1]
Az Európai Unió tagállamai megállapodnak, hogy a század végéig beszüntetik a CFC-k előállítását.
A jugoszláv hatóságok letartóztatják a koszovói albán vezetőket.[1]
március 6. – Az EBEÉ külügyminisztereinek találkozója Bécsben. Az értekezleten megkezdődnek az új tárgyalások a NATO és a Varsói Szerződés 23 országa között az európai hagyományos fegyveres erőkről (CFE), továbbá az EBEÉ 35 országának képviselője között a bizalom- és biztonságnövelő intézkedésekről.
március 10. – A vajdasági parlament elfogadja a szerbiai alkotmány módosítását.[1]
március 11. – a BBC rádióban beolvassák a Román Kommunista Párt hat korábbi vezető személyiségének Nicolae Ceausescu elnökhöz intézett nyílt levelét.
március 15. – A Nemzeti Múzeumnál tartott hivatalos ünnepség mellett 31 szervezet hívására, először ünneplik szabadon Magyarországon a szabadságharc évfordulóját.
március 26. – Megtartják a Szovjetunió új Népi Küldöttek Kongresszusába történő választást, ahol több jelöltet állítanak; a választások számos választókerületben a hivatalos párt-jelöltek vereségével zárul.
március 28. – Életbe lép Szerbia új alkotmánya, amely gyakorlatilag megszünteti a tartományi (vajdasági és koszovói) autonómiát. (Véres incidensek Koszovóban.)[1]
április 5. – Varsóban megállapodást ír alá a kormány az ellenzékkel arról, hogy intézkedéseket léptetnek érvénybe a Lengyelországban megvalósítandó politikai reform érdekében, amely kiterjed a szabad választásokra és a betiltott szakszervezeti mozgalomra, a Szolidaritás elismerésére.
május 2. – A magyar–osztrák határon megkezdődik a műszaki zárrendszer, a „vasfüggöny” felszedése, noha erről a formális kormánydöntés csak május 18-án születik meg.[6]
május 5. – Észtország után a lett parlament is hivatalossá nyilvánította a nemzeti nyelvet.
május 7. – DebrecenbenMDF-kezdeményezésre lakossági fórumon követelik a szovjet katonai repülőtér bezárását.
május 16. – Az MSZMP PB napirendjére tűzi, hogy a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete következő ülésén vessék fel a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok kivonásának kérdését.
május 16. – Botrány tör ki a magyarországi matematika érettségik ügyében, mivel kiderül, hogy a feladatsor már a vizsga napja előtt kiszivárgott a diákokhoz; a kiszivárgás kisebb mértékben más tantárgyakat is érint. Glatz Ferenc miniszter végül bejelenti, hogy az összes matematika érettségi eredményt érvénytelenítik, helyette az érettségi jegy az érintettek számára a negyedik év végi matematika osztályzat lesz.
május 17. – A nagyarányú hazai és nemzetközi tiltakozás eredményeként a csehszlovák hatóságok Václav Havelt feltételesen szabadlábra helyezik.[3]
május 19. – Sárbogárdról és Debrecenből hazaindítják a szovjet alakulatokat, de mindkét laktanyába a Nyugat-Dunántúlról telepítenek át szovjet katonákat.
május 28. – Lezárul a szovjet szárazföldi erők 1989-re bejelentett magyarországi csapatcsökkentése. (Egy hónap alatt 10 400 szovjet katona, közel 300 harckocsi, 150 páncélos harcjármű, valamint a bejelentett szárazföldi tüzérségi technika 90%-a hagyta el az országot.)
június 13. – BonnbanMihail Gorbacsov szovjet államfő és Helmut Kohl nyugatnémet kancellár politikai nyilatkozatot ír alá, melyben megerősítik, hogy minden állam szabadon dönthet politikai és társadalmi rendszeréről.
június 15. – A Fidesz kezdeményezésére 200 fő a szovjet csapatok kivonását követeli a szovjet nagykövetség előtt.
június 29. – CsehszlovákiábanNěkolik vět(Néhány mondat) címmel nyilvánosságra hozzák a Charta ’77 által kezdeményezett, az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását és demokratikus társadalmi rendet követelő petíciót, melyet már ekkor 1 800-an írtak alá. (Számuk október végéig eléri a negyvenezret.)[3]
július 7–8. – A Varsói Szerződés államainak bukaresti csúcstalálkozója. (A Szovjetunió hivatalosan elvetette a Brezsnyev-doktrínát, amely csak korlátozott szuverenitást engedélyezett a tagállamoknak. A záróokmány megerősítette, hogy a katonai tömb tagállamai közötti kapcsolatoknak az „egyenlőség, függetlenség és olyan jog” alapján kell működniük, amely minden partnernek biztosítja, hogy külső beavatkozás nélkül választhassa „saját politikai irányvonalát, stratégiáját és taktikáját”.)[12]
július 11. – Budapesten megkezdi adását az első magántulajdonú magyar kereskedelmi rádió, a Rádió Bridge.
Németh Miklós kormányfő és Horn Gyula külügyminiszter Bonnba látogat, hogy tájékoztassa a keletnémet menekültkérdés megoldásával kapcsolatos terveiről a nyugat-német kormányt.[6]
Szeptember
szeptember 8. – Kovács László külügyi államtitkár jegyzéket ad át Gerd Vehres keletnémet nagykövetnek, melyben tájékoztatja a szeptember 10-én – 19 órakor – bejelenteni tervezett határnyitásra vonatkozó döntésről. (A jegyzék tartalmazta továbbá, hogy szeptember 11-én nulla órától időszakosan felmondja az NDK-val kötött, a vízummentes utazásra vonatkozó egyezmény 6. és 8. szakaszát, mely szerint Magyarország nem enged keletnémet állampolgárokat harmadik országba távozni.)[16]
szeptember 11. – A tiltakozások ellenére a magyar kormány megnyitja az osztrák–magyar és a jugoszláv–magyar határt, amelyen keresztül a keletnémet menekültek akadálytalanul távozhatnak a szomszéd országokba, elsősorban Ausztriába, majd tovább Nyugat-Németországba.[6]
szeptember 14. – Megnyitja kapuit a Magyar Máltai Szeretetszolgálat menekülttábora a Virányoson.[17]
szeptember 19. – 22 ismert csehszlovák ellenzéki levélben követeli Ladislav Adamec miniszterelnöktől az alapvető szabadságjogok érvényesítését.[3]
szeptember 27. – A szlovén alkotmánymódosítás a köztársasági törvényeket a szövetségi törvények fölé helyezi és deklarálja Szlovénia szuverenitását, fenntartva a jogot a Jugoszláviából való kiválásra.[1]
október 28. – A csehszlovák állam megalakulásának évfordulóján Prágában újabb nagyarányú megmozdulások, melyeknek a rendőrség vet véget.[3]
November
november 2. – A magyar kormány3-ától 20-áig felfüggeszti a turista valutaellátmány folyósítását, és új, szigorúbb devizaellátási rendszert vezet be (a lakossági valutaellátmány 4 évre maximum 300 dollár lesz).
Az utolsó nagy tüntetés NDK-ban a határmegnyitás előtt.
Az 1956-os felkelés leverésének és a szovjet hadsereg bevonulásának 33. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen a Magyar Október Párt és a Magyar Radikális Párt a Szovjetunió nagykövetsége előtt követeli a szovjet csapatok azonnali és feltétel nélküli kivonulását. (A kormány elhatárolja magát a tüntetéstől.)
november 17. – Hivatalosan engedélyezett diáktüntetés kezdődik Prágában az ötven éve meggyilkolt Jan Opletal diák emlékére; a diákok megmozdulása hamarosan a lakosság minden eddiginél nagyobb arányú, az uralkodó rendszer radikális megváltoztatását követelő tüntetésévé alakul át. Prága központjában a rohamrendőrség bekeríti és szétveri a tömeget.[3]
november 18. – A csehszlovák rendőrség akciója hatalmas felháborodást vált ki Prága lakosainak körében, akik ismét az utcákra vonulnak. A diákok és a prágai színházak sztrájkba lépnek.[3]
Prágában elterjed az egyik tüntető diák utóbb hamisnak bizonyult halálhíre.[3]
A csehszlovák fővárosban, Prágában megalakul a rendszerellenes megmozdulások vezető ereje, a Polgári Fórum (Občanské fórum), Pozsonyban pedig „testvérszervezete”, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (Verejnosť proti násiliu, VPN).[3]
Németh Miklós a Parlamentben bejelenti, hogy Magyarország bruttó külföldi adóssága az év végére eléri a 20 milliárd dollárt, az államháztartás összes adóssága 1100 milliárd forint lesz, egyúttal elismeri, hogy a vezetés még a 80-as évek közepén is hamis adatokat közölt az adósságállományról.
Az amerikai General Electric International konszern megvásárolja a Tungsram részvényeinek 50%-át.
Csehszlovákia egész területén folytatódnak a tüntetések, Prágában első ízben szólal fel Václav Havel. Tárgyalások kezdődnek a kormányfő és az ellenzék képviselői között.[3]
Az Országgyűlés kompromisszumos javaslatot fogad el az adótörvények ügyében, miután a bevásárlóturizmus miatt a határ menti megyékben romlott az ellátás, bővíti azon élelmiszerek körét, amelyeket tilos kivinni az országból.
Az egyre nagyobb csehszlovákiai tüntetések, tiltakozó mozgalmak hatására lemond a Jakeš-féle pártvezetés, a CSKP főtitkárává Karel Urbáneket választják, de ez a változás nem elégíti ki a „terekre vonult” lakosságot.[3]
A csehszlovák vezetés és az ellenzék képviselői között megkezdődnek a kerekasztal-tárgyalások, a küldöttségeket Ladislav Adamec és Václav Havel vezetik. (Ismét hatalmas tüntetésekre kerül sor.)[3]
A csehszlovák szövetségi gyűlés törli az alkotmányból a CSKP hatalmi monopóliumát rögzítő cikkelyt.[3]
A szerb népfront Szlovénia gazdasági bojkottjára szólít fel, mert a szlovén vezetés betiltja a szerbek december 1-jére, Ljubljanába tervezett szolidaritási nagygyűlését. (A bojkott 1990 márciusára szűnik meg.)[1]
Csehszlovákiában több mint 40 év elteltével megalakul az első olyan kormány – Ladislav Adamec vezetésével –, amelyben nem kommunista miniszterek is vannak. (A többségében kommunista miniszterekből álló kormányt a lakosság csalódással fogadja, és radikális változásokat követel.)[3]
Az NDK-ban lemond az új Keletnémet Szocialista Egységpárt Politikai és Központi Bizottsága.
Erich Honeckert, a Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) Központi Bizottságának korábbi főtitkárát kizárják a pártból, és két nappal később az NDK főügyésze perbe fogja hatalommal való visszaélés és korrupció vádjával. (1990. január 28-án – a veserákkal diagnosztizált Honeckert kórházi szobájában – letartóztatták, másnap este pedig elszállították egy börtönbe, ahonnan 30-án orvosai javaslatára elbocsátották.)[12]
december 15. – Este magyarok és románok élőláncot alkotva védik Tőkés László református lelkészt. Ezzel kirobban a román forradalom, mely 20-ra elsöpri a Ceaușescu rendszert.[23]
december 20–21. – A CSKP rendkívüli kongresszusán kizárnak több kompromittálódott vezetőt a párt soraiból, és a párt elhatárolja magát az előző korszak bűneitől és hibáitól.[22]