Máramaros megye

Ez a szócikk a mai román megyéről szól. Hasonló címmel lásd még: Máramaros vármegye.

Máramaros megye
Máramaros megye címere
Adatok
Ország	Románia
Régió	Máramaros
Megyeszékhely	Nagybánya
Jelzés	MM
Terület	6304 km²
Körzethívószám	(+40) 262
Népesség
Népesség	452 475 fő (2021. dec. 1.)[1]
Népsűrűség	81,4 fő/km²
Térkép
Kárpátalja I-f. ter. SV Beszterce-Naszód megye CJ Szilágy m. SM NAGYBÁNYA Máramarossziget Borsa Fv. Fb. Kb. Magyarlápos Szv. Mm. Ns. Sü. Df. Fs. Szamos Tisza Iza Visó Lápos Radnai- havasok Máramarosi-   havasok Gutin Cibles E58
Megyei tanács weboldala Prefektúra weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Máramaros megye témájú médiaállományokat.

Máramaros megye (románul: Județul Maramureș) közigazgatási egység Romániában, az Erdély régióban, Partium területén. 6304 km²-es területével Románia 16. legnagyobb megyéje, ezzel az ország teljes területének csupán 2,64%-át adja. Emellett közel 452 ezer fős lakosságával Románia 17. legnépesebb közigazgatási egysége, ezzel az ország népességének 2,36%-ával rendelkezik, népsűrűsége éppend, de meghaladja az országos átlagot.

Északról Ukrajna, keletről Suceava megye, délről Szilágy megye, Kolozs megye és Beszterce-Naszód megye, nyugatról pedig Szilágy megye határolja. Székhelye Nagybánya, mely híres gazdag bányászmúltjáról, különösen arany- és ezüstbányászatáról, valamint hangulatos óvárosáról és a Szent István-toronyról. Emellett a megye jelentős városai közé tartozik a történelmi jelentősségű és az egykori kommunista börtönéről híres Máramarossziget, a népszerű hegyvidéki üdülőhely, síközpont és a Keleti-Kárpátok kapujaként ismert Borsa, illetve a Lápos-mente központjaként szolgáló Magyarlápos.

Máramaros megye Románia északnyugati részén található, a Tisza mentén, Ukrajnával határos területen. Domborzata változatos: a keleti és déli részt a Keleti-Kárpátok vonulatai uralják, mint például a Máramarosi-havasok és a Radnai-havasok, ahol a Pietrosz-csúcs (2303 m) a megye legmagasabb pontja. A nyugati és középső részen dombvidékek és medencék találhatók, például a Láposi-medence és a Nagybányai-medence. A megye fő folyói a Tisza, a Visó és az Iza, amelyek fontos szerepet játszanak a térség ökoszisztémájában és gazdaságában. Gazdag erdőségei és természetvédelmi területei, mint például a Pietrosz-bioszféra rezervátum, jelentős turisztikai és ökológiai értéket képviselnek.

Történelme gazdag és sokrétű, hiszen már az ókorban is lakott terület volt, ahol dákok és később rómaiak éltek. A középkorban a Magyar Királyság része lett, és fontos bányászati központtá vált, különösen arany- és sóbányászata miatt. A 16-17. században Erdélyhez tartozott, majd a Habsburg Birodalom fennhatósága alá került. A 19-20. század fordulóján a megyében jelentős kulturális fejlődés zajlott, különösen Nagybánya művésztelepének köszönhetően. Az első világháború után a trianoni békeszerződés értelmében Romániához csatolták. A második világháború idején rövid időre ismét Magyarországhoz került (1940–1944), de a háború után végleg Románia része maradt. Napjainkban Máramaros megye kulturális sokszínűségéről, történelmi emlékeiről és természeti szépségeiről ismert.

Máramaros nevének eredete több elmélet szerint magyarázható.

• Az egyik legenda szerint a név a "mára már rossz" kifejezésből származik, amely arra utal, hogy Dragos fejedelem és kísérete egy vadászat során egy szebb vidékre költözött, elhagyva korábbi, "mára már rossz" hazájukat.^[2]
• Egy másik elmélet szerint a név a szláv "mara" (jelentése: 'folyó') és "moros" (jelentése: 'sötét') szavak összetételéből ered, így a "Máramaros" jelentése 'sötét folyó'.^[3]
• Egyes források a név eredetét a szláv "Maram" személynévhez kötik, míg mások a "mara" ('folyó') és "maris" ('fekete') szavak összetételét említik.^[3]

A név pontos eredete tehát nem egyértelmű, és többféle magyarázat is létezik.

A megye területe 6304 km². A terület 43%-át a Máramarosi-havasok, a Radnai-havasok, a Gutin-hegység és a Cibles foglalja el, amelyek a Keleti-Kárpátok részei. A maradék rész dombság, fennsík és völgy.

Legfontosabb folyója a Tisza, melynek főbb helyi mellékfolyói az Iza és a Visó, délen pedig a Szamos, ami mellett Nagybánya is található. A megye eredeti névadó folyója, melynek újkori neve Mára, az Izába folyik.

Legmagasabb pont: Nagy-Pietrosz (2303 m), Radnai-havasok.

1919-ben Máramaros vármegye déli része (3568 km²) a megyeszékhellyel Románia birtokába került, és a Romániához csatolt részből szerveződött azonos néven 1920 után, székhelye 1950-ig Máramarossziget, később Nagybánya. A második világháború idején teljes területe visszakerült Magyarországhoz, ekkor Lonka eddig Romániához tartozó részét a Máramarosi közigazgatási kirendeltséghez csatolták, különben a megyét a magyar közigazgatásban is nagyjából a korábban romániai részen szervezték újra 1940-ben. 1945-től ismét Románia birtoka. Története 1952–1968 között Máramaros tartomány néven folytatódott. Mai, 1968-as alakjában Máramaros vármegye, Szatmár vármegye, Szilágy vármegye és Szolnok-Doboka vármegye egyes hajdani részei tartoznak hozzá.

2002-ben 510 110 lakosa volt, a népsűrűség 81 fő/km². A lakosság 81%-a román, 9%-a magyar, 7%-a ruszin és 1,5%-a cigány. A népesség változása (a megye mai területére számítva):^[4]

A legnagyobb települések a megyében (2002):

Máramaros mezőgazdaságát nem befolyásolta annyira az iparosítás. Megmenekült a Nicolae Ceaușescu kommunista diktátor alatti kollektivizálástól. Fontos bányászati régió. Nagybánya környékén épültek környezetszennyező ipari komplexumok.

• Lendvay Márton (1807–1858) nagybányai születésű színművész a Nemzeti Színház klasszikus tragédiahőse.
• Németh László (1901–1975) nagybányai születésű író, esszéista, színműíró, publicista, műfordító.
• Leövey Klára (1821–1897) Máramarossziget nagy szülöttje, a magyar nőnevelés jeles előfutára.
• Hollósy Simon (1857–1918) máramarosszigeti születésű festőművész, a Nagybányai művésztelep megalapítója.
• Erdősi Sylvester János 1504 körül született Szinérváralján, tanár és lelkész, a bölcsészet magisztere, az első magyar nyelvtan szerkesztője, az Új Testamentum fordítója. Meghalt 1557 után.
• Misztótfalusi Kis Miklós (1650–1702) Misztótfalu nagy szülöttje, a magyar nyomdászat kimagasló alakja, európai hírű betűmetsző jelentős nyelvtudós.
• Szilágyi Domokos (1938–1976) nagysomkúti születésű költő, kritikus és műfordító.
• Elie Wiesel (1928–2016) amerikai angol és francia nyelvű humanista író, esszéista és publicista, holokauszttúlélő, Nobel-békedíjas, Máramarosszigeten született.
• Teitelbaum Joel (1887–1979) rabbi, a Teitelbaum rabbidinasztia leghíresebb alakja, egykori szatmárnémeti főrabbi, az első szatmári rebbe. Az Amerikai Egyesült Államokban megalapítja a Szatmár haszid mozgalmat, amely mára a második legnagyobb haszid irányzattá nőtte ki magát, világszerte több mint 150 000 követője van. Máramarosszigeten született.
• Jakubinyi György (1946–) gyulafehérvári római katolikus érsek (korábban gyulafehérvári segédpüspök, Aquae Regiae címzetes püspöke), a Romániai Örmény Katolikus Ordinariátus apostoli kormányzója, Máramarosszigeten született.
• Bessenyei István (1955–2018) erdélyi magyar színész, rendező, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának igazgatója, Égerháton született.

Lásd a Máramaros fatemplomai szócikkben.

• 
  Nagybánya, a megyeszékhely
• 
  Pietrosz-csúcs
• 
  A világörökségi helyszínnek számító máramarosi fatemplomok
• 
  Máramarosi-havasok
• 
  A máramarosszigeti Kultúrpalota

• Máramaros vármegye
• Máramarosi-havasok Natúrpark
• Máramaros megye természetvédelmi területeinek listája

1. ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
2. ↑ Julianna, Kocsis: Legendák Kárpátalján: Máramaros nevének eredete (magyar nyelven). Kárpátalja.ma, 2014. december 28. (Hozzáférés: 2025. február 28.)
3. ↑ ^{a b} Sebestyén Zsolt Máramaros megye helységneveinek etimológiai szótára
4. ↑ Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS . (Hozzáférés: 2023. április 5.)
5. ↑ Forrás: Varga E. Árpád: Máramaros megye településeinek etnikai (anyanyelvi/nemzetiségi) megoszlása százalék szerint 1850–2002 Archiválva 2008. december 9-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF

• Hajdú-Moharos József: Partium, Nagyvárad 1997

• A rónaszéki római katolikus templom, a templom 1807–1814-ig épült, Képek a rónaszéki római katolikus templomról
• A rónaszéki görögkatolikus templom Képek a rónaszéki görögkatolikus templomról
• A rónaszéki kálvária templom, 1841–1842 között épült, Pelikán József máramarosi főesperes, szigeti plébános szentelte fel, Képek a rónaszéki kálvária templomról
• A rónaszéki fenyves erdő, Képek a rónaszéki fenyves erdőről
• Havasmező
• Képek Máramarosból, Rónaszék (2005–2010)
• Máramaros megye térképe (románul)

Ez a román közigazgatási egységről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!