Dióshalom
A következő cikkben a Dióshalom lenyűgöző világát tárjuk fel, amely téma az évek során sok ember figyelmét felkeltette. A társadalomra gyakorolt hatásától a mindennapi életre gyakorolt hatásig a Dióshalom olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát váltott ki a szakértők és a rajongók körében egyaránt. Ebben a cikkben a Dióshalom különböző aspektusaiba fogunk elmélyülni, az eredetétől a mai fejlődéséig, azzal a céllal, hogy mélyebben megértsük ezt a témát, amely ma oly fontos.
|
A településen világörökségi helyszín található |
| Dióshalom (Șurdești) | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Lacfalu |
| Rang | falu |
| Községközpont | Lacfalu |
| Irányítószám | 437332 |
| SIRUTA-kód | 109167 |
| Népesség | |
| Népesség | 1570 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 5 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 36′ 22″, k. h. 23° 45′ 44″47.606111°N 23.762222°EKoordináták: é. sz. 47° 36′ 22″, k. h. 23° 45′ 44″47.606111°N 23.762222°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dióshalom témájú médiaállományokat. | |
Dióshalom (1890-ig Szürgyefalu, románul Șurdești) falu Romániában, Máramaros megyében.
Fekvése
Nagybányától 19 km-re délkeletre fekszik, Lacfaluhoz tartozik, melytől 5 km-re délkeletre van.
Története
Az erdőkkel, hegyekkel körülvett településa Pyatu Rosi hegy alatti völgyven fekszik, és a Kapnik patak folyik át rajta. Régi neve Sürgyefalu volt 1411-ben Swrgyanfalwa néven említik először, 1491-ben pedig nevét Swryanfalva néven írták.
Az ősi telepítésű község régen a nagybányai és a felsőbányai kincstári uradalomhoz tartozott, s még a 20. század elején is oda számították.
A 18. század elején itt folyt harcokban a falu majdnem elpusztult, de nem sokkal újjáépülése után 1738-ban már görögkatolikus templomot is épített.
A község Sólyomkő nevű dűlőjéhez egy legenda fűződik.
Ugyancsak az itteni határban találhatók azok az érdekes alakú kősziklák, melyeket a helyi lakosság kőkazlaknak tart, és érdekes legendát is tud róluk: „…Mikor Szent Péter itt járt, azzal büntette meg a falu egyik gazdálkodóját, aki vasárnap is szénát rakott kazalba, hogy összes kazlát kővé változtatta…”
1910-ben 934, túlnyomórészt román lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Szatmár vármegye Nagybányai járásához tartozott.
Látnivalók
- Szent Mihály és Gábriel arkangyaloknak szentelt görögkatolikus temploma 1721-ben épült. 54 m-es fatornya 1996-ig (ekkor épül Barcánfalván 62 m-es tornyú, később pedig Szaploncán 75 m-es toronnyal fatemplom) Európa legmagasabb fatornya volt. Egyike annak a nyolc építménynek, amelyek közösen kerültek a világörökség listájára Máramaros fatemplomai néven.
- Kőkazlak.
Híres szülöttei
- Constantin Dipșe festő[1]
Képgaléria
-
Dióshalom 1721-ben épült 54 méter magas tornyú fatemploma -
A fatemplom másik szögből -
A templomi faragványok részlete -
A dióshalmi fatemplom makettje a szarvasi Mini Magyarország Makettparkban
.jpg)
Jegyzetek
- ↑ Constantin Dipșe în Anul Centenarului Marii Uniri. Contemporanul, 2018. június 25. . (Hozzáférés: 2019. június 21.)
Források
- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
További információk
Máramaros megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
