Sajómező
Ebben a cikkben a Sajómező témáját elemezzük és elmélyítjük. Az évek során a Sajómező sok ember tanulmányozásának és érdeklődésének tárgya volt különböző területeken. A pszichológiától a csillagászaton át a történelemen, az irodalomon és a szociológián keresztül a Sajómező visszatérő és releváns téma volt. Ebben a cikkben a Sajómező különböző aspektusait szeretnénk feltárni, az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig. Elemezzük a kultúrára, a tudományra, a művészetre és a mindennapi életre gyakorolt hatását, igyekszünk mélyen és teljes mértékben megérteni jelentőségét a mai világban.
|
A településen világörökségi helyszín található |
| Sajómező (Poienile Izei) | |
 | |
| Sajómező görögkatolikus fatemploma | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Sajómező |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 437215 |
| SIRUTA-kód | 107500 |
| Népesség | |
| Népesség | 792 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | – (2011) |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 42′, k. h. 24° 07′47.700000°N 24.116667°EKoordináták: é. sz. 47° 42′, k. h. 24° 07′47.700000°N 24.116667°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sajómező témájú médiaállományokat. | |
Sajómező (Poienile Izei) település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.
Fekvése
A Lápos-hegység északi oldalán, az Iza bal oldali mellékfolyójának a Sajóvíz-nek a forrásvidékén, Izakonyhától nyugatra, Glod, Batiza és Sajó közt fekvő település.
Története
Sajómező nevét 1430-ban említette először oklevél Sajo-Polyana, Palyana néven.
1431-ben Pollyana, 1453-ban Polyana, 1605-ben Sajo Poiana, 1888-ban Sajópolyána, 1913-ban Sajómező néven írták.
1910-ben 1144 lakosából 185 német, 958 román volt. Ebből 959 görögkatolikus, 185 izraelita volt.
A trianoni békeszerződés előtt Máramaros vármegye Izavölgyi járásához tartozott.
1995-ben vált ki Batiz községből és vált önálló községgé.[1]
Nevezetességek
- Görögkatolikus fatemploma 1604-ben épült, Szent Piroska tiszteletére. A templom 1999-től az UNESCO világörökség része; a világörökség részévé lett 8 máramarosi fatemplom közül a legrégibb, amely azonban nagyon jó állapotban maradt fenn. Jellemzője a szentély négyszög alakú alaprajza, a szentélyzáródás, valamint a mennyezetet félkörben ívelő, fából épített bolthajtás.
Jegyzetek
- ↑ LEGE Nr. 24 din 6 aprilie 1995 privind reinfiintarea comunei Poienile Izei, judeţul Maramures. Monitprul Oficial, 65. sz. (1995. április 10.)
Források
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. 1–3. kötet.
Máramaros megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
