Alsókalocsa
| Alsókalocsa (Колочава) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ukrajna | ||
| Terület | Kárpátalja | ||
| Járás |
| ||
| Község | Alsókalocsa község | ||
| Rang | falu | ||
| Irányítószám | 90043-90045 | ||
| Körzethívószám | +380 3146 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 5029 fő (2001) | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 631 m | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 25′ 36″, k. h. 23° 41′ 54″48.42657, 23.6983948.426570°N 23.698390°EKoordináták: é. sz. 48° 25′ 36″, k. h. 23° 41′ 54″48.42657, 23.6983948.426570°N 23.698390°E | |||
Alsókalocsa
Pozíció Kárpátalja térképén
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alsókalocsa témájú médiaállományokat. | |||
Alsókalocsa (ukránul: Колочава , szlovákul: Kolčava) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Huszti járásban.
Fekvése
Ökörmezőtől 20 km-re délkeletre a Kalocsa-patak és a Talabor folyó összefolyásánál fekszik. Tanyaszerű településrészekből tevődik össze, melyek központja a Láz nevű tanya lett.
Története
1365-ben említik először. 1526-tól a huszti vár birtoka. 1600-ban, 1648-ban és 1700-ban járványok pusztították. 1657-ben a lengyelek dúlták fel. Lakói részt vettek a Rákóczi-szabadságharcban. Az 5800 lakosú település görögkatolikus fatemploma a 17. században épült a Szentlélek tiszteletére. 1789-ben éhínség pusztította.
1910-ben 2979 lakosából 2658 ruszin és 255 német volt. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Ökörmezői járásához tartozott.
2020-ig Rókarét tartozott hozzá.
Nevezetességek
- A Szentlélek tiszteletére emelt görögkatolikus fatemploma 1795-ben épült. Jellemzője a megkettőzött tetőzet és a tornác-sor, háromrészes harangtorony tartozik hozzá. A szovjet időszakban az ateizmus múzeuma volt, napjainkban múzeumként működik.
- Suhaj betyár sírja – A zsidó vándorkereskedőket és csendőröket meggyilkoló, majd 1921-ben megölt Mikola Suhaj betyár sírja a régi temetőben található.
- Sztare szelo – A verhovinai építészetet és életmódot bemutató skanzen. A jellegzetes kárpátaljai faépületek mellett egy egykori magyar csendőrőrs is megtekinthető.
- Keskeny nyomtávú vasúti múzeum - Ukrajna egyetlen keskeny nyomtávú vasutat bemutató múzeuma a Sztare szelo skanzen területén. A kiállított járművek többsége az 1950-es évektől az 1970-es évekig az Alsókalocsai Keskeny Nyomtávolságú Vasútnál működött.
- Ivan Olbracht-múzeum
- Árpád-vonal múzeum – A Talabor partján, Alsókalocsa déli részén az Árpád-vonal fennmaradt betonfedezékeiben berendezett kiállítás, mely a völgyzárakban alkalmazott egyes műszaki akadályokat is bemutatnak.
- Stajer-bunker – A második világháború után a szovjet rendszer ellen harcoló és az UPA-val együttműködő alsókalocsai ellenálló föld alatti álcázott fedezéke, mely az Alsókalocsa feletti hegyekben található.
- Régi iskola – Az egykori Magyar királyi állami népiskola épületében kialakított magánmúzeum, melyben az 1950-es évektől az 1980-as évekig mutatja be az alsókalocsai szovjet oktatás emlékeit.
- Cseh iskola – A régi iskola melletti épületben kialakított kiállítóhely, melyben az 1920–as, 1930–as évek alsókalocsai csehszlovák oktatását mutatják be. Az épület eredetileg nem iskola volt.
Képek
- Ivan Olbracht szobra
- A görögkatolikus fatemplom
Források
- A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X
| A Huszti járás települései (2020–) | |
|---|---|
| Alsókalocsa község |
|
| Alsókaraszló község |
|
| Alsószinevér község | |
| Bilke község | |
| Dolha község | |
| Fülöpfalva község | |
| Herincse község | |
| Huszt község |
|
| Ilosva község |
|
| Kerecke község | |
| Kövesliget község | |
| Ökörmező község |
|
| Visk község |
|
| 2020 előtt: Huszti járás (1946–2020) | |
| Az Ökörmezői járás (1946–2020) települései | |
|---|---|
| Városi jellegű település | |
| Községek |
|