Fejérfalva

Napjainkban a Fejérfalva olyan téma, amely nagy jelentőséggel bír a társadalomban. Ez egy olyan téma, amely különböző szektorokban váltott ki érdeklődést és vitát, hiszen hatása a mindennapi élet különböző területein érezhető. A Fejérfalva-től kezdve különböző területekről származó emberek fejezték ki véleményüket, és igyekeztek alaposan megérteni a benne foglalt különböző árnyalatokat. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Fejérfalva-et, elemezve annak különböző oldalait és mai hatását. Részletes és szigorú megközelítéssel átfogó képet kívánunk nyújtani a Fejérfalva-ről és annak fontosságáról a kortárs társadalomban.

Fejérfalva (Ferești)
A fejérfalvi fatemplom
A fejérfalvi fatemplom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióMáramaros
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMáramaros
KözségMáragyulafalva
Rangfalu
KözségközpontMáragyulafalva
Irányítószám437162
SIRUTA-kód108188
Népesség
Népesség413 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 49′ 50″, k. h. 23° 56′ 57″47.830556°N 23.949167°EKoordináták: é. sz. 47° 49′ 50″, k. h. 23° 56′ 57″47.830556°N 23.949167°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Fejérfalva témájú médiaállományokat.

Fejérfalva (románul: Ferești, jiddisül פערעשט) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.

Fekvése

Máramarosszigettől 13 kilométerre délkeletre, a Kaszó patak bal partján fekszik.

Nevének eredete

Sztán kaszói kenéz apja után nevezték el, aki a 14. században élt, és magyarul Fejér-nek, szlávul Bélá-nak, románul pedig Alb-nak hívták. Először 1402-ben, Feyrfalva néven említették. A középkorban Bélafalva néven is előfordult (Belafalwa, 1423). Román neve szintén a Fejér névből való, -ești helységnévképzővel, amelyben a /j/ kiesése után a két /e/ összevonódott (de 1808-ban még Fejéresti).

Története

A 14. században települt előbb kenézi jogú, később kisnemesi falu. 1514-ben Ficza András nevű fejérfalvi nemes vagyonát veszítette a Dózsa György-féle parasztfelkelésben való részvétele miatt.[1] 1600-ban kizárólag nemesi családok lakták. 1720-ban tizenöt nemesi telket számoltak benne össze. 1838-ban 311 görögkatolikus vallású lakosa volt.[2] 1924-ben alakult újra ortodox egyháza.[3]

1910-ben 441 lakosából 387 volt román és 49 német (jiddis) anyanyelvű; 386 görögkatolikus és 49 zsidó vallású.

2002-ben 493 román nemzetiségű lakosából 448 volt ortodox és 23 pünkösdista vallású.

Látnivalók

  • Ortodox fatemploma 1798-ban épült és nagyon jó állapotban maradt meg, csupán a legalsó gerendasort és a kőpadlót cserélték ki az idők során. A máramarosi fatemplomok kései, érett fázisából való, ezt jelzi például a kétszintes tornác. A pillérek ívhajlatai és az ajtó rombuszos díszítése barokk hatást sejtetnek. Belső festése több periódusban készült.
  • Monumentális, faragott máramarosi kapuk.

Jegyzetek

  1. ↑ Márki Sándor: Dósa György, 1470–1514'. . (Hozzáférés: 2010. február 6.)
  2. ↑ 'Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838'. . (Hozzáférés: 2015. május 30.)
  3. ↑ Tache Papahagi: Graiul și folklorul Maramureșului. București, 1925, XVII. o.

További információk

Képek

  • Az ortodox templom verandája
    Az ortodox templom verandája
  • Fejérfalva fatemploma
    Fejérfalva fatemploma
  • Templombelső - falfestmény
    Templombelső - falfestmény
  • Templombelső - boltozat
    Templombelső - boltozat