Nagynyíres

A mai világban a Nagynyíres a társadalom különböző szektorai számára nagy jelentőségű és érdeklődésre számot tartó témává vált. Az emberek mindennapi életére gyakorolt ​​hatása számos vitát és vitát váltott ki a következményeiről. A kezdetektől a jelenlegi állapotáig a Nagynyíres felkeltette a kutatók, szakértők, szakemberek és hétköznapi emberek figyelmét, akik igyekeznek megérteni fontosságát és következményeit. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Nagynyíres-hez kapcsolódó legrelevánsabb szempontokat, elemezve annak különböző területekre gyakorolt ​​hatását és jövőjét egy folyamatosan fejlődő világban.

Nagynyíres
(Mireșu Mare)
Közigazgatás
Ország Románia
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMáramaros
KözségNagynyíres
Rangközségközpont
Irányítószám437185
SIRUTA-kód108277
Népesség
Népesség1485 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság3
Népsűrűség20,16 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület73,66 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 30′ 12″, k. h. 23° 20′ 07″47.503222°N 23.335310°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 12″, k. h. 23° 20′ 07″47.503222°N 23.335310°E
Nagynyíres
weboldala
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagynyíres
 témájú médiaállományokat.

Nagynyíres (románul: Mireșu Mare) falu Romániában, Máramaros megyében.

Fekvése

Máramaros megyében, Erdőszádától délre, a Szamos folyó jobb partján fekvő település.

Története

Nyírjes a Kusalyi Jakcs család ősi birtoka volt.

1460-ban a Kusalyi Jakcs család a falut zálogba adta a Drágfiaknak, de nem sokkal később visszavette tőlük.

A 16. században a települést is a Kővárvidékhez csatolták.

A 16. században a birtokot a gróf Teleki család kapta meg adományként.

A 20. század elején Teleki László Gyula a nagyobb birtokosa a településnek.

A település az 1900-as évek elején még Szatmár vármegyéhez tartozott.

Nevezetességei

  • Görögkatolikus templom - 1888-ban épült.

Jegyzetek

Források

  • Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.