Bréb

Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Bréb hatását a mai társadalomra. A Bréb kulcsfontosságú érdeklődési kör és vita tárgya számos területen, a politikától a populáris kultúráig. Az évek során a Bréb témának bizonyult, amely nagy jelentőséggel bír és befolyást gyakorol az emberek életére, és előnyöket és kihívásokat is jelent a társadalom egésze számára. Részletes elemzésen keresztül megvizsgáljuk, hogy a Bréb hogyan alakította hiedelmeinket, értékeinket és tetteinket, és hogyan terjed ki hatása a modern élet különböző aspektusaira. Ezenkívül megvizsgáljuk a Bréb körüli különböző nézőpontokat és véleményeket, kiemelve a témával kapcsolatos vélemények összetettségét és sokféleségét. Röviden, ez a cikk egy mély és kimerítő pillantást ad a Bréb-re, kitérve annak fontosságára és a kortárs valóságra gyakorolt ​​hatására.

Bréb (Breb)
Bréb
Bréb
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióMáramaros
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMáramaros
KözségAknasugatag
Rangfalu
KözségközpontAknasugatag
Irányítószám437206
SIRUTA-kód108428
Népesség
Népesség931 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság501 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 44′ 55″, k. h. 23° 54′ 18″47.748541°N 23.904939°EKoordináták: é. sz. 47° 44′ 55″, k. h. 23° 54′ 18″47.748541°N 23.904939°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Bréb témájú médiaállományokat.
A fatemplom

Bréb (románul: Breb, jiddisül שוגאטאג) falu Romániában, a történeti Máramarosban, Máramaros megyében.

Fekvése

A Gutin-hegység lábánál, Máramarosszigettől 22 km-re délre fekszik.

Nevének eredete

Neve a román breb ('hód') szóból való. Először 1360-ban, magyaros formában említették: Hatpatokfalua ('Hód-patak falva'). Mai nevére az első adat 1705-ből való (Brébb).

Története

1360-ban Gyula fia Drágus kenéz kapta a falut Nagy Lajos királytól. Részben román kisnemesek, részben távol élő magyar nemesek román jobbágyai lakták. A 18. század végén lakóinak fő kereseti forrása a szénégetés volt. Az Olga-forrás kénes-szulfátos vizét a falusiak már évszázadok óta mozgásszervi betegségek gyógyítására használták. 1846-ban Gheorghe Alexi falusugatagi kovács épített rá fürdőházat, amelyet Szőllősy Balázs vármegyei alispán 1861 és 1866 között 30 szobás gyógyszállóvá bővített. Ezt a 20. század első feléig a nyári hónapokban évente 3–400 fürdővendég vette igénybe.

1973-tól Claude Karnoouh, neves francia antropológus végzett terepmunkát a faluban.[1] 2004-ben Károly walesi herceg látogatta meg és vásárolt itt három fa parasztházat.[2]

Népessége

  • 1838-ban 743 görögkatolikus és 36 zsidó vallású lakosa volt.[3]
  • 1900-ban 1531 lakosából 1341 volt görögkatolikus vallású román, 190 jiddis anyanyelvű zsidó.
  • 2002-ben 1184 lakosából 1182 volt román nemzetiségű; 1010 ortodox és 131 görögkatolikus vallású.

Látnivalók

  • Ortodox fatemplomát 1531 előtt építették egy közeli faluban. Miután a falu elpusztult, 1600 körül ide hozták át. Először 1626-ban festették ki, ennek a festésnek még látszanak részletei. 1868-ban újrafestették.
  • Népi építészet. Parókiaépület (18. század). Faházak, faragott fakapuk, temető, két ványoló, malom, pálinkafőző, kovácsműhely.
  • Népművészet. Petru Pop fafaragó műhelye. Parasztingek.
  • 1984-ben kéttornyú, meglepő külsejű ortodox kőtemplomot építettek.
  • Zsidó temető.[4]
  • A 825 m tszf-i magasságban, a Gutin alatt található, védett Brébi-tó (Tăul Morărenilor) egy földcsuszamlásnak köszönhetően jött létre. Környékének növényritkaságai a kereklevelű harmatfű, a fekete varjúbogyó és a vidrafű.[5]

Képek

  • Fakeresztek
    Fakeresztek
  • Az oltárasztal lábazata 1622-ből
    Az oltárasztal lábazata 1622-ből

Jegyzetek

  1. ↑ www.humanitas.ro
  2. ↑ Maramures, the lost world
  3. ↑ 'Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838'. . (Hozzáférés: 2015. május 29.)
  4. ↑ International Jewish Cemetery Project. . (Hozzáférés: 2009. augusztus 22.)
  5. ↑ Greenway. . (Hozzáférés: 2008. február 19.)

Források

  • Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943
  • P. Szathmáry Károly: A Tisza bölcsője. II. Vasárnapi Ujság, 1864. III. 20.
  • Szilágyi István (szerk.): Máramaros vármegye egyetemes leírása. Budapesten, 1876
  • Rudolf Bergner: In der Marmaros. Ungarische Culturbilder. München und Leipzig, 1885

További információk